Az őrült nők ketrece – Átrium film-színház

Facebookpinterest

Még nyár végén láttuk Alföldi Róbert rendezésében Az őrült nők ketrecét az Átriumban, de csak most jutottam el oda, hogy meg is írjam. Ennek több oka is volt, többek között az igencsak megosztó témája, azonban azt gondolom, mind az egyik mind pedig a másik vélemény tábor megbántása nélkül is lehet és kell írni erről is. Főleg azért, mert nekem egyik meghatározó színházi élményem volt ez a darab, és mindenképpen szerettem volna legalább ilyen formán megosztani másokkal a véleményem, még ha csak egy vélemény is a sok közül.

orult-nok-ketrece-05

Fotó: Dudás Ernő

(Mivel a darabról magunk fotót nem készítettünk így Google keresés alapján, interneten elérhető képeket használtunk fel a bejegyzésben. Amennyiben ez elérhető volt, minden esetben forrás megjelöléssel tettük ezt. Ahol nem volt elérhető, nem tudtuk feltüntetni, azonban kifejezetten kijelentjük, hogy a képek nem sajátjaink, ezek felett jogokkal nem rendelkezünk, de kizárólag e bejegyzés illusztrálása okán és céljára használtuk fel. Amennyiben a készítő nem járul hozzá, eltávolítjuk, azonban inkább jelzést kérnénk, ha lehet, és a még hiányzó helyeken a forrást és fotós nevet feltüntetjük.)

Alap story

Biztosan mindenki hallotta már az alaptörténetet, vagy legalább látta az 1996-os Madárfészek című filmet, az azóta sajnos elhunyt Robin Williams, Gene Hackman és Nathan Lane főszereplésével, de akinek esetleg új a téma, röviden ismertetem. Egy meleg klubbot üzemeltető meleg párról szól, “akinek” van egy heteró fiuk, aki házasodni készül. Ez még nem lenne gond, de a választott éppen egy olyan leányzó, akinek radikális nézeteiről ismert politikus apja a másság semmilyen fajtáját, módját és megjelenését nem tűri, és irtandónak találja. A konfliktus adott, mire jönnek háztűz nézőbe az ara szülei, miként lehetne az amúgy igen kellemes és hedonista paradicsomból karót nyelt hivatalok által is elfogadható lakhelyet és életet varázsolni. Ez a mű került színpadra az Átriumban, Alföldi Róbert rendezésében olyan nevekkel, mint Stohl András, Hevér Gábor, Mihályfi Balázs és Hullan Zsuzsa.

orult-nok-ketrece-00

Kényes téma kényes személyekkel

Ha a politikától valamint a sexuális beállítottságtól és nézetektől függetlenítjük is magunkat, még akkor is marad nekünk a darabban egy Stohl Andrásunk, aki enyhén szólva is megosztó személyiségnek nevezhető manapság. Mit lát kívülről az ember. Egy neves színművész, darabokban, sorozatokban TV reality és tánc showkban felküzdi magát a csúcsra, majd alkohol és drog botrányaival, ittas vezetéssel kerül a reflektorfénybe, felkéréseit elveszíti, majd még börtönbe is kerül. Nem leszek álszent, én is elítéltem őt mindezért. Miért kell az embernek megőrülni, ha mindene megvan, a csúcson van és jól él. Azonban nyilván nem látunk bele más életébe, nem ismerjük gondjait és terheit, és csak a kis emberek sajátja az a feltételezés, hogy akinek pénze van és ismert, annak semmi gondja nem lehet, amúgy meg egyébként rohadjon is meg, mindezért. (Sok példa lehetne világszerte, de gondoljunk egy pillanatra mondjuk csak Robert Downey Jr.-ra, aki alkohol és drog problémái miatt 1996 és 2000 között csaknem többet volt börtönben, mint szabadlábon, saját bevallása szerint alig emlékszik az akkori forgatásokra úgy be volt tépve, ma pedig ő Vasember, és a Bosszúállók sztárja, és nem dörgölik az orra alá, hagyják, hogy szórakoztasson, és ezért megbocsájtják neki korábbi botlásait.) Így vagy úgy, de megkapta a méltó büntetését, elvesztette felkérései zömét, tv szerepeit, rajongói és támogatói nagy részét, illetve még szabadságát is egy időre. Sokan hibázunk, van, hogy többször is, vagy nagyobbat. Emberek vagyunk, ez sajnos ilyen. Kérdés, amiről mindenki másképp vélekedik, milyen bűn mekkora büntetést érdemel, kell-e egyáltalán új esély. Én a mondó vagyok, ilyen esetben még igen, és bár fenntartásokkal, és maximálisan is csak semlegesnek nevezhető lelkesedéssel ültem be a darabra, de azért megadtam az esélyt.

orult-nok-ketrece-02

Stohl András – Őrült nők ketrece (fotó: Csányi Mónika, forrás: port.hu)

Fanyar humor, keserédes társadalomkép

A darab azon túl, hogy ezer éves társadalmi “problémákat” feszeget, aktuális kérdésekkel is igen erősen foglalkozik a maga gúnyos, fanyar humorú, igen éles módján. Azt gondolom eleve csak az ül be a darabra, aki erre valamilyen módon nyitott, azonban még őket is érheti némi meglepetés. Mind a képi és látványvilág, mind pedig a szöveges tartalom nagyon feszegeti a tűrőképesség és jó ízlés határait, azonban azt gondolom, ha hajszállal is, de azon belül tud maradni. Nem csap át sem primitív, vagy alpári, sem obszcén stílusba, annak ellenére, hogy kendőzetlenül szókimondó. Sok tekintetben hideg zuhany, még annak is, aki próbál képben lenni a világ dolgaival, és nyitott lenni mindenre.

orult-nok-ketrece-03

Hevér Gábor és Józan László – Őrült nők ketrece (fotó: Dudás Ernő, forrás: port.hu)

A színészi játék

Gyakran járunk színházba. Mondjuk tény, hogy ez az utóbbi időben sok esetben Alma együttes, Bon-Bon matiné, vagy egyéb ifjabb korosztálynak szóló műsorra korlátozódott, és régebben gyakrabban fért bele felnőtt darab, de azt gondolom még így is a szerencsésebbek között vagyunk. Ezek között elő-elő fordult kiemelkedő színészi játék, illetve még akár olyan is, hogy egy színész viszi el a hátán az egész darabot, az azonban ritka, hogy több, nagyon kiemelkedő alakítás is jut egy előadásra.

orult-nok-ketrece-11

Azt gondolom, itt erről van szó, ráadásul nem csak a nagyobb neveknél. Hevér Gábor és Mihályfi Balázs neve senki számára nem új, azonban az ő fantasztikus játékukon túl az eddig számomra kevésbé ismert Józan László is valami döbbeneteset alakít. Az ő szerepe a “bejáró nő”, komornyik megformálása, de valami egészen elképesztő módon teszi ezt, mind megjelenésében, mind megszólalásaival, mind pedig színészi játékával. Sokkal kevesebb lenne a darab nélküle, az egészen biztos. A táncos “lányok” párbeszédei is remekül sikerültek, kiemelni semmit nem tudnék, de rengeteg benne a humor és az irónia. Én egyedül Fehér Balázs Benő játékával voltam némiképp elégedetlen. Ő a házasodni készülő fiút alakította, de szerintem némiképp túljátszotta a szerepét és időnként ki is esett abból. Egyedül rajta éreztem a darab bizonyos pontjain, hogy ő egy színész, a többieknek teljesen hiteles volt az alakítása, de ő pedig elég fiatal még, és messze nem volt vállalhatatlan, nyilván idővel ő is természetesebben tud játszani majd.

orult-nok-ketrece-04

Hullan Zsuzsa, Mihályfi Balázs, Csobot Adél – Őrült nők ketrece (fotó: Mészáros Csaba, forrás: port.hu)

Lehet véleményt változtatni akár egy darab alapján?

Ahogy már korábban is írtam, Stohl Andrást én is fenntartásokkal kezeltem, előélete alapján, azonban ez a darab teljesen megváltoztatta bennem a róla alkotott képet. Nyilván nem kevés időt és energiát ölt abba, hogy oda jutott, ahová, a közönség pedig csak a sikert és a csillogást látja, mást nem, és más nem is érdekli. Aztán ha az ember a terhelés alatt kicsit is megbotlik, azonnal ejtik. Nem tagadom, igazi rajongó sem voltam soha, de ugyanebbe az elítélő táborba kerültem a történtek után.

Őrült nők ketrece – Józan László és Stohl András Fotó: Dudás Ernő

Az őrült nők ketrecében nyújtott alakítás, a megformált szerep és az ebbe ölt rengeteg munka és alázat sokkal szimpatikusabbá és szerethetőbb emberré tette számomra Stohl Andrást, mint amennyire volt nekem valaha is. A darab során ráadásul egyetlen egy alkalommal sem éreztem pillanatig sem, hogy ő lenne a ruha alatt, teljesen mellbe vágó volt, mikor a darab végén Hevér Gáborral együtt teljesen átlagos, hétköznapi ruhában jelentek meg a színpadon, mert mintha ő nem is játszott volna az előadásban. Azt gondolom, kifejezetten nehéz lehet egy ilyen hármas csavart eljátszani, férfiként egy olyan nőt, aki igazából férfi, majd a darab végén a családok bemutatkozásánál egy olyan férfit, aki nőként él, de férfit kell alakítania a szeretteiért. Fantasztikus volt, de komolyan.

orult-nok-ketrece-06

Őrült nők ketrece – Stohl András és Hevér Gábor

Mi a mondanivaló

Nyilvánvalóan a másság elfogadásáról szól a mű, azonban ezt sok oldalról és sok feltétel alapján járja körbe. Sokan ezen megdöbbennek vagy ízléstelennek tartják, de ezek csak a visszafogottabb vélemények. Az interneten, a médiában, a különböző események kapcsán is akár árnyaltabb, akár radikálisabb formában, de a teljes szélsőségek is megjelennek, sok esetben akár nem is túl szalonképes módon. Lényegében azonban szinte kizárólag három területre korlátozódnak a véleményalkotók, a teljesen elfogadó, a radikálisan elutasító és a mérsékelt táborra.

orult-nok-ketrece-09

Van, akinek az a véleménye, hogy a másság minden formája tűzzel-vassal irtandó. Van, aki teljesen normálisnak tartja, ahány ember annyiféle, minden belefér, nincs ezzel semmi gond. Illetve van a mérsékelt tábor, akik ugyan nem utasítják el, de minden megnyilvánulásban megjegyzik, hogy heteró büszkeség napja sincs, a másság többet, előnyt, vagy a fiataloknak divatból követendő példát ne jelentsen. Nem itt, nem most, és nem én fogom eldönteni ezt a vitát, azonban azt gondolom, ha az ember ad esélyt egy ilyen darabnak, az a nézetétől függetlenül még elfogadóbbá tudja tenni, mert általában mindenki attól tart, azt ítéli el, amit nem ismer.

orult-nok-ketrece-08

Összességében

Az őrült nők ketrece egy fantasztikus darab, remek rendezéssel és kiemelkedő színészi játékokkal. Azt gondolom, a téma iránt legkevésbé sem fogékonyaknak, vagy a legradikálisabbaknak talán nem való, bár a humor esetleg még számukra is emészthetővé teszi, és enyhíti nézeteiket. Én például szó szerint a térdemet csapkodva fetrengtem a röhögéstől, mikor a darab végén, hogy a meleg bárból kicsempésszék a sajtó elől, a radikális politikust játszó Mihályfi Balázs csillogó ruhában, BoneyM frizurával fájdalomtól merev arccal majomszerűen táncol, mikor még fél órával az előtt nyakán dagadó erekkel, habzó szájjal ordította, hogy: “Dehát ezek buziiik!” Hatalmasat alakít ő is, Hevér Gábor is, valamint nekem Józan László játéka volt még felülmúlhatatlan.

orult-nok-ketrece-07

Illetve persze Stohl Andrásé, aki úgy tudom, kizárólag ezért a szerepért kezdett el énekelni tanulni, 46 évesen, hatalmas alázattal. Hibázott, megbotlott, meg is bélyegezték, nyögi is a mai napig. Ember, mint te meg én. Én is hibáztam már. Te nem? Azonban nem tudok sajnos ilyet alakítani, ilyen maradandó élményt adni senkinek, hiába is szeretnék. Nem mintha sokat számítana, de az én korábbi ellenszenvem az ellenkezőjébe csapott át, és leülnénk egy pofa sörre Andrással storyzgatni, ha egy súlycsoportban lennénk, és tudnék bármit is mondani neki. De azt gondolom, elég lenne csak hallgatni is. Nem folytatja azt és ott, új életet kezdett, szeretne egy második esélyt, mindezt nem “puszira”, a neve alapján, korábbi érdemekkel előhozakodva, hanem rengeteg munkával, új területek megismerésével és sok-sok alázattal. Ráadásul némiképp társadalmi üzenetet is vállalva mindezzel, és békíteni az ellentéteket, közelíteni az álláspontokat.

Mondhatnám, hogy az Őrült nők ketrece kötelező darab, de nyilván ismert okokból ez nem tehető meg. Nem keveset jártam már színházban, nem kevés darabot néztem már meg, azonban mindeddig, soha egyetlen egy alkalommal sem éreztem szükségét az e fajta tiszteletnek, sem a maximális elismerést kifejező értéke, sem a magamra történő figyelemfelhívás okán. Itt azonban az előbbi okból kifejezetten szükségét éreztem, az utóbbi pedig éppen ezért itt már nagyon nem érdekelt: az előadás végén, perceken keresztül, (egyedüliként) állva tapsoltam a művészeket…

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.