Ürömi Hütte

Facebookpinterest

A minap lányom egy iskolás társánál volt vendégségben, és Üröm felé kellett elhaladnom, mikor érte mentem, így jó előre elterveztem, hogy útba ejtem az Ürömi Hüttét. Tettem ezt annak ellenére, hogy elég komoly előítélet előzte meg számomra ezt a látogatást. De nézzük is az előzményeket.

Már jó egy éve is van, mikor először hallottunk Pufival a Hüttéről, csupa áradozást, hogy mekkora király hely, milyen remek kaják vannak, stb. Ezzel az egyetlen gond csak az volt, hogy olyan ismerősök mesélték, akik saját bevallásuk szerint is sznobok. Tudom, hogy manapság egyre divatosabbak a nagy tányéron kis semmi, de durván túlárazott kajáldák, nekem azonban nem ez a világom.  A jelenség persze már régebben is jelen volt sok helyen, de azt gondolom a közelmúltban kapott igazán szárnyra.

Az elit étterme?

Lehet azt az ilyen észjáték helyeknek mondani, hogy én vagyok a hozzá nem értő, de nehezen fogadom el, mert nem a koleszterin tocsogóról beszélek én sem, mikor a tányérról folyik le a zsír, a hús meg a köret. Azonban amíg akár egy tihanyi Adlerban vagy Remetekertben is kifejezetten remek ételeket kaphatunk, szépen összekészítve, korrekt adagban, abszolút vállalható áron, addig nem tudom miért kéne ugyan azt háromszor annyiért megvenni. Persze tisztelet a kivételnek, biztos van olyan is, ahol valami egészen elképesztő többletet tesznek hozzá, de nem egy, nem két remek éttermet sikerült már tesztelnünk, ami azért megmarad az emberi árszínvonalnál, de minőségben mégis prémiumot nyújt.

uromi_hutte_7

hütte by night

Én inkább maradok az arany középútnál. Nem világom nekem sem a “mindegy milyen, csak sok legyen”, de nem is szeretem a túlárazott étel morzsákat. Azt vallom, hogy egy jó étteremben, egy korrekt adag és nagyon finom ételt el lehet készíteni prémium alapanyagokból is reális, még megfizethető áron.

Árképzés

Na most, az Ürömi Hütte nekem első körben erősen a nagy tányéron kis semmi sznob helynek tűnt, én pedig nem szeretem az ilyen helyeket. Tovább erősítette ezt a prekoncepciót, hogy a látogatás előtt azért vetettem egy pillantást az étterem weboldalára, és eléggé mellbevágó volt, amit ott találtam. Egy buffala pizza pl, amin bár a legjobb minőségű mozzarella van, de hús semmilyen formában nincs jelen, 2350,- Ft. De még egy elég furcsa, nutellás-mascarponés gyerek pizza is 1750,- Ft. Máshol ennyi egy mindent tartalmazó felnőtt pizza, és mondjuk fele ennyi egy húsos gyerek menü. Jött ehhez még 1050,- Ft-os császármorzsa, és 1780,- Ft-os sült kolbász. Úgy voltam vele, hogy tuti ki fogok borulni, de nem lehet mindig mindenkit dicsérni, irány az oroszlán barlangja, aztán majd jól megkapják, és leírom itt a több millió olvasónknak, hogy kis adag vackot árulnak drágán.

Ha lehet még egy fokkal jobban kiborultam érkezéskor, mert nem is minden netes ár hiteles, és természetesen az éttermi, valós ár a magasabb. Még most (2015.11.08), éttermi látogatásom után egy nappal is az van az oldalon (és volt előtte is), hogy pl. egy “Specli sertés sülttel” elnevezésű fogás 1950,- Ft, ez azonban a valóságban 2150,-be kerül.

Ez különösen azért nehezményezhető, mert nem látszódik sehol az online étlapon, hogy külön árral dolgoznának éttermi fogyasztás, illetve házhoz rendelés esetén, valamint nyilván nem is totál technikai analfabétákról van szó, mert a napi levest minden reggel online frissítik. Arra azonban nem maradt idő, energia és figyelem, hogy az éttermi tényleges, valós és fizetés alapjául szolgáló étlap szinkronban legyen az online árakkal. Grrr..

Ürömi Hütte

a posztom sajnos kevés, és gyenge minőségű fotót tartalmaz, a késő esti látogatás, és a folyamatosan engem sasoló pincér miatt

Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy bár a jelenség eléggé bosszantó, nem jelentős összegekről van szó, ha már ott vagyok rendelek. Egy nagy dilemmámat sikerült gyorsan rövidre zárni még rendelés előtt, mert erősen gondolkodtam ezen a kolbász + bajor perec párosításon, bár ezen az áron eléggé szívtam a fogam, hogy mekkora adag lehet ez ennyiért, illetve kellőképpen “reprezentatív” lesz-e a felmérésem abból, ha eszek egy sült kolbászt.

Nem kellett ezen sokat rágódnom, mert a pincér hamar közölte, hogy kolbász az nincs, illetve még valami pizza hiányát is előre jelezte. Ez mondjuk szimpatikus volt, mert oké, hogy egy problémát, egy hiányt közölt, ami adott és tény, nem tud vele mit kezdeni, azonban legalább jó előre tette ezt, elég sok gondot megelőzve így.

Gondolom mással is előfordult már, hogy alig tudta eldönteni, mit egyen, hosszas válogatás és keresgélés után azonban mikor megszületett a döntés, a pincér közölte, hogy “ja, az nincs”. Ezt általában ráadásul olyan játszi könnyedséggel és természetességgel közlik mindig, mintha mi sem lenne természetesebb, vagy mintha tudnunk kellett volna. Ilyenkor a bicska kinyílik a zsebemben, és egy addig jónak tűnt hely is sokat esik vissza a szememben.

Itt azonban nem ez történ, a hiányok időben jelezve lettek, így a két versenyző közül maradt az eredetileg amúgy is kicsit szimpatikusabb, a fent említett kis online és offline ár eltéréssel bíró Specli sertés sülttel, a neten 1950-ért, a valóságban azonban 2150-ért. Megrendeltem, vártam.

A pincér amúgy pillanatok alatt jött és kedvesen illedelmesen kiszolgált, és ezt a figyelmet mindvégig fent is tartották. Talán már kicsit túlzottan is, mert folyamatosan azt érezte az ember, hogy őt lesik, mit szeretne, így a fotózásom is nagymértékben akadályozva volt. Mondjuk ehhez jelentősen hozzájárult, hogy mivel egyedül voltam és foglalásom sem volt, így a pulttal szemben a két darab két személyes asztal egyikénél kaptam helyet, és bármikor bárkihez mentek a pincérek mellettem haladtak el, a szünetekben meg mögöttem a pultnál álltak, tehát nehéz lett volna nem szem előtt lenni.

Ürömi Hütte

a belső tér egy része

Maga a hely egyébként eléggé kellemes belül. Van egy viszonylag tágas belső tér, falon egy mű kandallóval, amit egy tv old meg, melyből szerintem egy igazi is belefért volna a keretbe, de így is hangulatos. A külső rész vélhetőleg nyáron egy nyitott terasz, ilyenkor azonban a jól bevált lefóliázott megoldást alkalmazzák, melegítő berendezésekkel, ebből azonban itt egy hőgombáknál látványosabb megoldással, ráccsal körbevett valódi lánggal égő berendezés formájában. A mellékhelyiség felé vezető falak vastagon borítva vannak postit-ekkel, ami bár hangulatos azért kicsit kaotik, de amúgy eléggé letisztult és kellemes az egész belső tér.

Mellettem az ablakban egy kis tábla pedig azt hirdette, hogy ez itt bizony a legjobb kutyabarát hely a 2015 vidéki étterem kategóriában. Hogy ennek ki örül, és ki nem, az döntse el maga, azonban tény, hogy furcsa irányt vett a világ manapság e téren is. Épp a héten hallottam, hogy már nem csak külföldön, de idehaza is terjednek a “gyerek mentes” szállodák, ahová egyszerűen nem lehet gyerekkel utazni, hogy aki foglal, az ténylegesen pihenni tudjon. Mindemellett pedig gomba mód szaporodnak a kutyabarát helyek, már van olyan pláza, ahová bevihetők, de most már 10-ből 5-7 étterem is ezzel csábítja a látogatóit.

Gyerek vs. kutya kitérő (ugorjon a következő fejezetre akit a társadalom kritika nem, csak az étterem érdekel)

Mondjuk a jelenség talán nem is alaptalan, mert manapság már nem divat a gyereknevelés. Régen, a mi időnkben még a tanár is megküldhetett egy jól irányzott pofonnal, ha nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, ami persze nem követendő példa, de az sem, hogy manapság a gyerekek verik a tanárokat, ha nem tetszik a sok lecke.

Apu ugye alapból nem folyik bele ebbe, mert anyut is utálja az instant két hetes ismerkedés miatt, cirka idegen aki mellette él, de az legalább csendes, a kölkök meg baromi hangosak és kezelhetetlenek, így marad mindenre a “nekem dolgoznom kell” indokkal a teljes menekülés a családi életből.

Anyu viszont már nem bírja, a 2-3 neveletlen kölökkel, meg hogy még mindezek mellett, minden egyebet is egyedül csinál, ezért jó pár éve fel is adta. Inkább oda se néz, 20 méterrel odébb úgy tesz, mintha telefonálna, vagy máshová bújik el, amíg a gyerek dühöng. Mindenki látja, hallja, tapasztalja a jelenséget. Egyszer pl. Szegeden jártunkkor míg a két lányom hintázott, odarohant hozzánk egy Pistike, és minden előzmény nélkül megküldött minket egy marék kaviccsal, miközben azt üvöltötte, hogy “AZ AZ ÉN HINTÁM!!!!” Mami persze a játszótér másik felén telefonált, oda se nézett, mert nevelni már nincs ereje, szégyenkezni meg kedve.

De volt már Budapesten is jelenség, a fodrásznál ahová járok, hogy az utánam következő Bubuka, mint a hurrikán járt körbe a székek között, amit lehetett levert, összetört, felborogatott. Tette ezt egy éppen körmét ápoltató 50-60 közötti úriasszony láthatóan minimum 100e Ft-os táskájával is, aminek földre esése közben még a Swarovski-val vastagon borított telefonja is a padlóra került. Anyu persze gyorsan odaugrik, visszateszi, elnézést kér, de mondjuk egyetlen szóval sem illeti Bubukát, hogy tán ezt nem kéne, mert szegénynek nehogy sérüljön a lelkivilága.

Ürömi Hütte

a megérkezett étel Shrek szósszal

Gondolom mivel fater nem segít, nincs nagyon kivel megbeszélni a nevelési kérdéseket, ezért ezek az emberek az elmebeteg gyerektelen pszicho-mókusok kézikönyveiből tanulják, hogyan kell gyereket nevelni, és annak ez az eredménye. Szó nincs róla, hogy ütni verni kell a gyereket, de azért ott ne tartsunk már, hogy rá se szólunk!

Márpedig ott tartunk. Jönnek a suttogó módszerek, meg hasonlók. Csak azért gondoljunk bele, hogy ha a tanárnak sincs már eszköze, főleg ha még igazgató elé is rángatják az idióta szülők, ha fegyelmezni próbál, vagy bünteti a gyereket, akkor abból a kis átokfajzat, idióta, neveletlen, hülye gyerekből mikor és minek a hatására lesz normális felnőtt?!

Mehet az az önáltatás, hogy még kicsi, majd kinövi, csak ez nem működik! Az ember amilyen gyereknek, olyan lesz felnőttnek is, csak felerősödnek a beégett tulajdonságai, és ha nem tanulja meg kis korban betartani a szabályokat, később sem fog ennek önszántából nekiállni. De persze ott van még a rendőrség, aki majd ráveheti, csak nem biztos, hogy apu-anyu azt szeretné. Arra meg ne várjunk, hogy majd 6-8-12-18 évesen hirtelen megváltozik, mert nem fog!

Visszatérve tehát az alap problémára, el kellene kezdeni gyereket nevelni, kedves apu és anyu, rászólni, mert nem hal bele, megmondani mi a jó és mi a rossz, és megpróbálni ezt betartatni is! Mert így a külső szemlélőknek valóban eléggé rémisztő már a helyzet, és a huszonéves párok amíg kezdetnek csak közös kutyát vállaltak a gyerek előtt, mára maradnak is abban az állapotban végleg, mert látják, hogy minden gyerek maga az ördög, és nem kell nekik ez a teher.

Gondolom ennek okozója/eredménye az is, hogy ha bárhol bárki rátüsszent egy aranyhörcsögre, egyből előugrik a bokorból legalább három állatvédő, és perrel fenyegetőzik állatkínzás miatt. Nyilván a gyermekéhezés nem ekkora gond, azzal nem kell foglalkozni, mert gyerekük vagy nincs, vagy van de utálják, a kutya meg az állat legalább szót fogad és hálás, inkább azokkal foglalkoznak. Mondjuk azt is meg kellett tanítani rá, de az csak pár hónap, nem sok év, túl sok macera a gyerek, inkább nevelje magát, és foglalkozzon vele aki akar. Jöjjön inkább étterembe és plázába a kutya, és védjük inkább az állatokat!

Persze tisztelet a kivételnek, de mindenki tudja miről beszélek (illetve akiről beszélek, az általában pont úgy érzi, hogy nem róla van szó). Sok helyen vannak rendben a dolgok, sok-sok gyerek tud azért viselkedni, de mindig minden családi hétvégén, moziban, színházban, wellness szállodában, Alma koncerten és az élet összes területén előkerül az a pár neveletlen hülye gyerek, akit az olajszőkítő apja talán még tüzel is, hogy minél agresszívebb legyen, attól tud majd érvényesülni. De apu legjobb esetben is az irodában van minden hétvégén, a mama meg elbújik valahol, míg Pistike és Gusztika pofán fröcsköl mindenkit a medencében, az öreg nénik fejére ugrálnak, félrelökik a náluk kisebb lányokat is a csúszdánál, fennhangon beszélnek a moziban és a színházban is, vagy épp a sok kiírás és kérés ellenére a zenekar között vannak a színpadon, és a kábeleket rángatják, de anyu nem szól, mert olyan cuki, meg szegény csak hiperaktív, meg majd kinövi, de nem sérülhet a lelke szegénynek a rászólástól!

Én itt és most felhatalmazok, sőt, felszólítok mindenkit, hogy az ilyen idiótákat kezdje el nevelni maga, mind a gyerekeket mind pedig a szülőket, mert ha szégyenkezniük kell, az talán az első lépés lesz abba az irányba, hogy elkezdjenek változni és gyereket nevelni, meg jobban viselkedni. Amíg a gyerek bármit csinál, és ezt akik elszenvedik csak nyelik mindig, az adott szülők pedig konfliktus nélkül megússzák, addig csak mi szívunk miatta, és a mérték már itt tart, hogy konkrétan inkább a kutyák menjenek mindenhová, étterembe, szállodába, és ne a gyerekek.

Mindig elbújó, gyerekre rá nem szóló anyukák, állandóan munkát hazudó, otthon sosem segítő apukák ébresztő! Elég volt annyi is, hogy az elvadult gyereketektől kellett rettegni a szállodában és a gyereknapokon, azért ott már ne tartsunk, hogy eleve szállodába se mehetünk miattatok, mert mindenkit általánosítanak a ti neveletlen gyereketekkel! Nem szeretnénk tovább szívni, álljatok neki foglalkozni egymással és a gyerekeitekkel is, ha már vállaltátok ezt az egészet! Ha nem, akkor majd tesszük mi, de akkor ne sértődjetek meg, és ne nektek álljon majd feljebb! Előre is köszi.

Ürömi Hütte

itt tényleg nem minden úgy van, mint ahogy elsőnek látszik, az egy szelet hús például két szelet

Vissza az étterembe

Na most, hogy ismét egy akkora kitérőt tettem, mint amekkorának az egész posztnak kellett volna lennie, és már senki nem olvassa tovább, mert felháborodott a kirohanásomon, folytatnám a hütte elemzést. A kutyás tábla láttán ezen gondolatok futottak át bennem, és némileg dühített is a helyzet, hogy tényleg már itt tartunk 2015-ben, hogy az Ürömi Hütte is 2015 kutya barát és nem gyerek barát helye. De ez van, majd talán változik ez is, ha elértük a mélypontot, csak tartok tőle, hogy még mindig nem vagyunk ott. Amennyi idő az előző hőzöngős blokkom elolvasása volt, annál sokkal kevesebbet kellett várni az ételre, pillanatok alatt érkezett, de tényleg. Ami pedig elsőre elém tárult, az eléggé ambivalens érzelmeket keltett bennem. Tetszett is meg nem is.

Bentről kifelé haladt a félelmem! Egy (de titokban kettő) hatalmas szelet hús érkezett a tál közepén, ami szimpatikus volt, körülötte egy kása szerű massza foglalt helyet ami már kevésbé, azt pedig valami zöld lé szegélyezte, ami már konkrétan megrettentett. Nyeltem egy nagyot. Mármint nem falatot, csak úgy üresben, mert ismét belém hasított a gondolat, hogy úr isten, mire vállalkoztam. Gondoltam valami menta vagy kiwi zselével lesz körbe locsolva a fogás, hogy legyen valami íze is a húst körbevevő masszának, és hogy adjon neki valami exkluzivitást a zöld szín. Mélypontra ért az állapotom, az online/offline ár eltérés, a kutya vs. gyerek jelenség, és a zöld lével körbelocsolt étel láttán. Kicsit azt éreztem, hogy megért a világ a pusztulásra (jön is 2 nap múlva a Fallout 4 szerencsére).

De mivel úgy voltam vele, hogy rosszabbul talán már nem érezhetem magam, illetve mivel már meg is rendeltem, ezért belekóstoltam az ételbe.

Nem kellett volna! Nagyon nem! Olyan kényelmesen belefúrtam már ugyanis magam az önsajnálatba és a tömény utálatba, hogy miért itt tart a gyereknevelés, hogy miért drágább az ár mint írták, és miért zöld a kaja, hogy már egészen komfortosan éreztem magam ebben, erre elkezdenek kibillenteni belőle.

Azt kell ugyanis mondanom “sajnos”, hogy a tejszínes, ementális házi galuskának valami egészen elképesztően remek volt az íze és állaga. Nagyon krémes és puha volt, de nem az a belül nyers és félkész fajta. Tocsogott a sajtos tejszínes szósztól, de valahogy mégsem volt tömény vagy fojtó. Nem túlzás azt mondani, hogy nem tudom kellőképpen szavakkal leírni, hogy mennyire finom és remek állagú volt.

Vágtam hozzá egy darabkát a húsból, ami már érintésre is meglepő készítési minőséget mutatott. Mikor hozzáért a kés, éreztem, hogy a külseje ropogósra pirult, belül azonban vaj puha volt, tökéletesen elkészítve. Azt pedig, hogy hogyan érték el, hogy ezen a hús fajtán egyetlen zsír darab vagy cafat sem volt, nem tudom. Az állagon túl pedig sajnos ízben is valami egészen elképesztőt nyújtott.

Nem állt meg az élmény ugyanis ennél a kívül ropogós, belül puha eredménynél, hanem ezt követően a hús íze és fűszerezése is valami egészen fantasztikus volt. A fő meglepetés pedig akkor ért, mikor észrevettem, hogy a remekül átsült, iszonyatosan vastag és nagy szelet hús alatt ott lapult még egy ugyan akkora, a házi galuska tenger közepén, így tehát még az első ránézésre sem kis adag ételhez képest is jóval többet kap itt az ember. Pedig már remegett a kezem a telefon jegyzet alkalmazása felett, és annyira szerettem volna lehúzni és ízekre szedni ezt a helyet, de egyszerűen nem bírtam. Hogy egészen pontosan mi zajlott le bennem, az az alábbi videóban jól látható 1:20-tól kezdve:

És ez csak egy sertés sült volt házi galuskával, nem pedig a molekuláris gasztronómia valami elemekre bontott és zselé kockákba újra összerakott őrülete. Pont úgy éreztem magam, mint az iménti klipben a kritikus, kifordult kezemből a kritizálni készülő jegyzet, utána pedig közvetlenül úgy, mint a ballonkabátos kis alak, legszívesebben berontottam volna a konyhára, hogy “ki készítette ezt a galuskát?!?!?!?!”

Szörnyű ezt kimondani, de remek volt az egész, úgy ahogy volt. Ezen felbátorodva megkóstoltam a zöld lét is, de semmi vállalhatatlan vagy meglepő, oda nem illő ízt, vagy állagot nem éreztem. Meg is kérdeztem mi ez, mire kiderült, hogy petrezselyem olaj. Milyen érdekes, hogy lehet így is, nem?

Érdekes és színes lett tőle a tányér, de nem menta zselét vagy dinnyehéj redukciót tálaltak hozzá, egy abszolút oda illő, de hétköznapi összetevővel is éppen annyira fel lehetett dobni az összeállítást. Nem mondom, nekem a zöld keret nélkül is simán elment volna az étel, mert számomra sokat nem adott hozzá ízben, de mondjuk látványban érdekes volt, és rontani biztos nem rontott semmin.

A falatok közben sajnos a jég is olvadt le rólam, és ebből a szemszögből ismét megvizsgáltam az árat is. 2150,- Ft volt ez az étel, bár még mindig sérelmeztem, hogy nem 1950,- mint az internetes tájékoztatás szerint, de még eggyel távolabb lépve alig 2000,- Ft felett vagyunk, egy nagyon szépen összekészített, hatalmas adag és nagyon finom ételnél.

Oké, csak “sertés” hús, ami az egyik legolcsóbb, de akkor is két vastag és hatalmas szelet, kiválóan megsütve, valami egészen elképesztő házi galuskával. Egy korrekt hús étel körettel ma már ennyiért olcsónak számít, még teljesen átlag helyeken is, az Ürömi Hüttét pedig jó előre megelőzte a híre, hogy ez minden, csak nem átlag hely.

Azt gondolom, egyben jó példa is ez a történet a rossz példára, miszerint nem biztos, hogy mindig minden az, aminek elsőre látszik. Ezt az éttermet ugyanis akkora hype előzi meg, hogy nyilván nehéz előítélet nélkül idejönni. Aki elfogult a sznobnak mondott helyek iránt, az imádattal, aki pedig inkább a belső értékeket részesíti előnyben, az komoly ellenállással érkezik. Ez pedig néha kártékony is lehet, mert azt gondolom, az Ürömi Hüttét a nagy tányéron kis semmi szerű híre előzi meg, pedig nem erről van szó, nagyon nem, azonban persze messze nem is a koleszterin tocsogóval változat.

Ürömi Hütte

mega, giga, xxl, king size créme brulée

Így utólagosan azt kell gondolnom, hogy az itteni konyha elindult az átlagos, hétköznapi gasztronómiától a magasabb konyhaművészet irányába, azonban félúton, még éppen időben meg is állt. Pont annyival több az összekészítés, a látvány, az állag és a minőség, mint ami az ideális, és azt gondolom mindenki számára könnyen befogadható mértéket jelenti. Nem kell azért a tömény elborultságig elmenni, hogy többnek és érdekesnek látszódjunk, lehet ezt így is.

Mindezt pedig olyan elképesztően tartalmas és házias ízekkel teszik itt, mintha tényleg otthon, magának készítené az ember, és nem tömegétkeztetésről és vendéglátásról beszélnénk, ahol az első szempontok között szerepel a nyereség fogalma. Nagyon-nagyon finom, szépen összekészített, remek ízű és állagú ételt kaptam, nem kis adagban, és reálisan, elfogulatlanul nézve ennek még az ára is kifejezetten barátságos volt. Azt gondolom ez az ideális középút az íztelen, mega adagos tömegétkeztetés, és a felső tízezernek szánt fine dining, molekuláris gasztronómia között.

Alig fért belém az étel, illetve konkrétan nem is fért, mert a második hús harmadát és a galuska egy részét elhoztam Pufinak kóstolóba, aki ugyan már egy újra mikrózott változatot tapasztalhatott csak meg, de ő is abszolút elégedett volt vele. Persze be tudtam volna préselni, de azért is akartam egy kis helyet hagyni, mert az étlapon szereplő “Créme brulée XXL” az első perctől kezdve nem ment ki a fejemből. Mondjuk sima créme brulée nincs is, csak XXL, és ennek ára pedig 980,- Ft volt (ez alkalommal a weben és az étlapon egyaránt), ami nem túl alacsony, azonban úgy voltam vele, hogy nagyon szeretem ezt a desszertet, mégis ritkán jutok hozzá, úgyhogy megérdemlem.

Ahogy a fő étel, szintén pillanatok alatt érkezett a vaníliás finomságom is, és azt kell mondjam, valóban XXL volt. Alig pár héttel korábban a Dallas-ban 1290,- Ft-ért kaptunk egy kis monyat csoki szuflét, ez a tepsi créme brulée XXL pedig simán és túlzás nélkül két embernek is elegendő desszert lett volna, ha nem egyedül nézek farkasszemet vele.

Nagyon finom, remek ízű és állagú desszert érkezett, láthatóan igazi vaníliával, hatalmas adagban. Alig tudtam a végét már megenni, de tényleg, kizárólag azért nem adtam fel, mert nagyon finom volt, és ezt a fajta desszertet nem lehet elcsomagoltatni, azt pedig teljesen kizártnak tartottam, hogy ott hagyjam, és a szemétben végezze, inkább belefulladok.

Ürömi Hütte

a Schiwasser-ről nem esett szó a posztban, ami egy több ízű, összekevert szörp volt, azonban elég felejthető keverési sűrűségben érkezett, ezért inkább skippeltem

Kifejezetten és nagyon sajnálom tehát, de nem tudom lehúzni ezt a helyet, pedig annyira szerettem volna. Olyan emberek ajánlották, akik zömében nem az én ízlésvilágom szerint választanak, mert sokkal inkább a külsőségeknek hódolnak, itt azonban nem erről van szó. Legalábbis nem kizárólag, és nem olyan mértékben, ami már irritáló lenne, mert egy kicsit extrább, több és jobb még úgy is belefér, hogy a korrekt adag és a remek házi íz nem sínyli meg.

Ha több ilyen étterem lenne, sokkal könnyebben nyitnának az emberek az új és a nem hétköznapi felé, mert itt ezt emberi léptékkel és abszolút emészthető módon teszik. Ékes példája az Ürömi Hütte annak, hogy lehet valami úgy is több és jobb, hogy bár nem kicsit, de mégis épp csak a szükséges pluszt teszi hozzá a hétköznapihoz és általánoshoz, nem pedig sok marék cukormázat, hogy az már erős ellenérzéseket váltson ki az emberből, a keményvonalas sznobok pedig mondhassák, hogy: “na látjátok, ez a tuti, a dodekaéder formájú spenót tizenhatezerért, csak ti nem értetek hozzá, mert parasztok vagytok”.

Pro: nagyon finom, nagy adag és házias jellegű ételek, éppen annyival extrább készítés, ami még bárkinek belefér, az első ránézés után jobban megvizsgálva korrektnek mondható árak, főleg a mennyiség és minőség ismeretében, van parkoló és fedett terasz, figyelmes és gyors kiszolgálás, tiszta és igényes belső tér
Kontra: eléggé messze van mindentől, eltérések vannak a webes és a valós árak között, sehol nincs cím a neten, pontos házszámmal, még a saját oldalukon sem (csak nálunk itt a weboldalon)

Nem gondoltam volna, hogy ezt kell majd írnom, de az Ürömi Hütte egy remek hely. Igazi házias ízekkel, kicsit extra készítéssel, nagyon emberes, mégis ízlésesen összekészített adagokkal. Aki azt hiszi, hogy ez egy észjáték hely és azért nem jön, az ebben az esetben ne adjon  a sztereotípiákra, bár valóban nem hétköznapi az étterem, de a szó jó értelmében nem az, és megáll az abszolút elfogadható, többlet és plusz mértékénél. Aki pedig éppen azért jönne, mert sznob és extra helyet és ételeket akar, az is jöhet bátran, mert legalább egyszer eszik valami rendes házias jellegű kaját is a sok fagyi gombóc méretű mákos kengurufőzelék után. Köszi Ürömi Hütte, tuti jövünk még, és megtanultuk, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik.

Cím: 2096, Üröm, Rókahegyi út 23.

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *