Szép Ilona Vendéglő Budapest

Facebookpinterest

Sok-sok évvel ezelőtt jártam utoljára a Szép Ilonában, akkor nem hagyott túl mély nyomot, sem kiszolgálás sem étel minőség tekintetében. Aztán hallottam róla, hogy a közelmúltban, pár éve felújították, jártam is arrafelé, szép lett, de engem mégis kicsit riasztottak ezek a hatalmas fekete táblák, nem tértem be. A hétvégén azonban egy családi összejövetelen ezt a helyet választotta a csapat, így hát elkerülhetetlen volt a visszatérés. Nagy elvárásokkal nem indultam neki az eseménynek, feltételeztem a méreg drága, nagy tányéron kis semmi ebédet kapunk, de úgy voltam vele, legalább nem érhet csalódás, ha a legrosszabbra készülök.

Szép Ilona

Nehezen törik a jég

A foglalást nekem kellett intéznem, és a férfiú, aki felvette a kagylót olyan erélyesen és keményen szólt bele, hogy megrettentem. Mintha egy késdobálót hívtam volna fel, időpont egyeztetésre, ahol még csak nem is a tulaj vette fel a telefont, hanem odaordított egy kamionsofőrnek, hogy “hey Joe, kapd már fel a kagylót”. Végül is kedves, illedelmes volt, de a hanghordozása komoly kételyeket keltett bennem, hogy biztosan akarom-e én ezt. No mindegy, nem én döntöttem, foglaltam, mentünk. A helyzet úgy adta, hogy én érkeztem elsőnek egy gyerekkel, leültünk, vártuk a többieket. Pár perc után úgy döntöttem, én várok, de ha a gyerkőc előbb elkezdi az ebédet, azon senki sem sértődhet meg.

Levest választottunk, tárkonyos szarvas ragu illett az épp aktuális hangulatához. Persze hozzátette, “husit nem kérek bele”, de mondtam, azt nem lehet, majd kikerüli. Az étel percek alatt megérkezett, ez az első jó pont. Oké, ezt még máshol is meg tudják csinálni néha. Nem volt túl forró sem, éppen tudta enni a gyerek fújás nélkül is. Oké, még ez is megtörténik esetenként. Azonnal fordult egyet a hölgy, hozott nyakba való hófehér előkét, nem dedós színes mintásat a 3 éves gyereknek, mert abból balhé lenne. Látott már gyereket a hölgy, azt gondolom. Ez azonban már azért ritkább. Aztán még egy perc, és ismét előkerült, egy kis kanállal a leveshez. Nem a szokásos, kávés vagy desszertes kanál, alibi megoldásnak, aminél attól lesz idegbeteg az ember, hogy 250 falat egy leves, hanem konkrétan gyerekeknek való, kisebb méretű, de korrekt leveses kanál.

Itt azért bármennyire is próbáltam ellenállni, kezdett megtörni a kemény ellenállásom a hely iránt. Aztán hogy még a levesnek is remek íze volt, azzal eljutottunk oda, hogy feladtam az előre betárazott ellenszenvem. Igazából nem is tudom, miért voltam előítéletekkel az étterem iránt, annyira régen jártam itt, hogy ezt nem illene alapul venni, és ennyire pozitív kezdés után máshol már el lennék hasalva, így inkább itt is elkezdtem gyorsan törölni a korábbi emlékeket, és tényleg tiszta lappal indítani.

Erős kezdés után még erősebb folytatás

Amíg a gyerek eszegetett, én nézelődtem. A belső tér tényleg nagyon szépen fel lett újítva, elegáns és esztétikus volt minden, de nem túl giccses, megmaradt a jó ízlés határán. A vendégek felhozatala teljesen változatos volt. Az átellenes asztalnál két nyugdíjas néni beszélgetett, a bejárattal szemben egy több gyerekes család próbált nyugodtan ebédelni, mögöttünk pedig egy fiatal pár épp az esküvői helyszínre próbált egyeztetni az étteremmel. Tovább nézelődtem. A terítések szépek voltak, a székek kényelmesek, és el is fértünk, nem volt ránk tolva a másik asztal, volt helyünk elég. Megnéztem az étlapot és a napi ajánlat kártyát is. Elég sok érdekességet, és szívesen kipróbálandó fogást találtam. Az első kellemetlen élmény itt érkezett, az árak. Kicsit visszabillent az eddigi remek kedvem, és ismét felszínre tört, a “jaj mekkora pénzért ki tudja mit fogunk itt enni” érzés. De nem adtam fel, keresgettem, válogattam, és már a többiek érkezése előtt eldöntöttem, hogy medvehagyma krémlevest fogok enni, és sajtszószos parasztsonkás csirkemellet, burgonyafánkkal. Közben a raguleves fele megmaradt, és már nem is fogyott tovább, így rám maradt ennek elfogyasztása is. Ez édes tehernek bizonyult, kifejezetten finom, a hozzá kapott citrom nélkül is enyhén, de kellemesen savanykás, harmonikus íze volt. Kifejezetten jó leves volt.

Szép Ilona

A minőség, amit mindenhol meg kéne kapnunk

Időközben megérkeztek a többiek, és belekezdtünk a rendelésekbe. Először, mint rendesen, az italokba, ami szintén gyorsan érkezett. ÉS! Alap elvárás lenne, és mindenhol így kéne tenni, de mára szinte kiveszett az a jelenség, hogy az ember asztalánál nyitják a palackokat. Akár cola, akár ásványvíz, akár kis üveges rostos vagy éppen sör, mind ott szisszent az orrunk előtt. Ezt nem pontosan értem, hogy egyre inkább miért felejtik el az éttermekben. (Illetve értem, csak szomorú.) A rendeléseket pillanatok alatt felvették, és a leveseket hozták is alig pár perc múlva. A medvehagyma krémleves isteni volt. Krémes, ízes, és megfelelő mennyiségű krutonnal megszórva. Elsőre kicsinek tűnt az adag, de végül éppen elégnek bizonyult. Nem voltunk kevesen, de mindenki éppen ezt a két levest szemelte ki, medvehagyma krém, és tárkonyos ragu. Kivétel nélkül mindenki nagyon elégedett volt, finom ízű és épp elegendő volt az adag. Mindeközben a pincérek folyamatosan figyeltek, abszolút nem zavaróan, épp a szükséges mértékben jelen voltak, hogy maximálisan jól érezzük magunkat. Be kell vallanom, az ebédnek még a felénél sem jártunk, de már megtörtek. Feladtam az ellenszenvemet, elfelejtettem az előítéleteimet, és elfogadtam, beláttam, hogy ez egy jó hely.

Szép Ilona - sajtszószos parasztsonkás csirkemell, burgonyafánkkal

Az abszolút minőség

Megérkeztek a főételek. Sajtszószos parasztsonkás csirkemell, burgonyafánkkal, narancsos kacsa, rántott sajt hasábbal, mustáros rostélyos lyoni hagyma halommal, borjú bécsi. Az ételek mind szépen voltak elkészítve, de nem túldíszítve. Itt már teljesen megnyugodtam, nem a ma oly divatos dominókocka méretű fésűkagylót kapjuk, gyűszűnyi gyömbéres szarvasgomba pástétommal. Vessenek meg, de akkor is nevetségesnek tartom ezt a fajta észjátékot és képmutatást. Azonban a koleszterin tocsogóval sem a stílusom, hogy mindegy, csak sok legyen. Szeretek egy normális mennyiségű ételt megenni, ami szépen van tálalva, és finom is. Ennél több vágyam nincs. És a Szép Ilona maximálisan hozza ezt. Valami egészen elképesztően kedves és figyelmes a személyzet, az ember itt valóban érezheti úgy, hogy ő érte vannak. Nyilván ezzel élni, és nem visszaélni kell, mi is maximálisan megadjuk a tiszteletet, de azért alapjában mégiscsak erről szól a vendéglátás, hogy az ide látogató párok, családok, baráti társaságok jól érezzék magukat.

Miközben ezen merengtem, haladtam a falatokkal is. A csirkehúsom remekül volt elkészítve, puha volt, fűszeres, jól átsült de nem száraz. A sajtszót meglepően könnyű, nem tömény és fojtó, valamint nem is túl tolakodó, erőszakos ízű. No de a burgonyafánk. Ettem már jó pár helyen, de azt gondolom, ez az első háromban biztosan benne van. Valami egészen elképesztően könnyű, lágy, és cseppet sem zsíros változat volt. Kis túlzással, vagy akár a nélkül is tökéletesnek lehetett nevezni az ételt amit kaptam. A két gyerkőc egy adag rántott sajton osztozott, de ehhez is két megtermett szelet vastag sajt járt, láthatóan igen friss, hasábban, tartárral. A hasáb kettéosztása mondjuk elég kis adagot eredményezett mindkét oldalon, de ez bagatell tétel, a két nagy szelet sajt mellett nem gondolom, hogy a szándékos spórolás volt a cél, inkább kisebb figyelmetlenség, de kb. ez volt az első, és még így is maradt a tányéron a gyerekek után. A narancsos kacsa, a borjú bécsi és a mustáros rostélyos lyoni hagyma halommal is igen gyorsan fogyott, sok panasz szót nem lehetett hallani.

Az egyetlen apró kritika, ha muszáj valamit találni, hogy ez utóbbi kicsit túl volt sütve, de éppen csak minimálisan, alig észrevehetően, ettől függetlenül is remek volt, és maximálisan élvezhető. A másik pedig, amik remekül el vannak találva, azok az adagok. Teljesen más ételeket rendeltek teljesen más méretű és befogadó képességű emberek, de mindenki elégedett volt az ízzel, a látvánnyal és a mennyiséggel is , senki nem maradt éhes, de a tányérok is szépen kiürültek.

Sós után egy kis édes

Kis ülepítés után azért kénytelenek voltunk a desszerteket is megkóstolni, ha már az eddigiekkel ennyire elégedettek voltunk. A bevállalt kínálat igen változatos volt, gesztenyepüré, fagyi kehely, tiramisu, gesztenyés csokis palacsinta, és hátszegi túrókrémes palacsinta volt a sor. Én ez utóbbit választottam, azonban csak előzetes kérdést követően mertem bevállalni, de pontos tájékoztatást kaptam, miszerint egy pár túrós palacsintáról beszélünk, kétszer rásütött vanília krémmel. A fagyi kehely pillanatok alatt elfogyott, úgyszintén a gesztenyepüré is. A tiramisu a befogadóképesség csökkenése miatt ugyan lassabban, de ez egyáltalán nem a sütinek volt felróható. Ez a tiramisu valami isteni volt. Eleve a tálalása, illetve hogy nem egy kis monyat, hanem egy korrekt kocka sütit kapunk, aztán pedig az íze és az állaga, egyszerűen remek volt, komolyan, abszolút hozza a házi minőséget, mintha a nagyi csinálta volna szívvel lélekkel az unokáknak. A gesztenyés csokis palacsintát a legkisebbnek már csak a szeme kívánta, néhány falat után doggie bag lett a sorsa, de mivel kutyánk nincs, ezt én fogom megenni, szerintem amint végzek ezzel a poszttal! 🙂 Az én túrós palacsintám elég érdekes volt. Abszolút nem volt rossz, vagy csalódás, de nekem kicsit száraz volt, bár ezt úgy gondolom nem a rossz elkészítés, hanem az étel jellege adja. Illetve nekem nem volt elég édes, de összességében abszolút jó, kellemes és újszerű édesség volt, mind megettem.

Lesz még folytatás?

Őszintén szólva semmi reménnyel nem indultam neki a helynek, illetve inkább ellenszenvvel, mint bizakodással. Tisztán megjelent a lelki szemeim előtt a kint parkoló sok márkás “dzsipó”, a bent burkoló észjátékokkal, akik persze kettesben mindig spenótot esznek tükörtojással, mert a haverok előtt kell csak reprezentálni, akkor eszünk csak homárt, amúgy meg kell a pénz a bömös törlesztőkre. Mindenki látott már ilyen helyet és ilyen embereket, ahová és akik közé nem szívesen ül be. De ennél nagyobb probléma az ezzel járó körítés, hogy mivel a plasztikcica, Sima Pista páros nem szereti a gyerekzsivajt, ezért az ilyen helyek módszeresen és jól érzékelhetően kiutálják a gyerekes családokat. Körülbelül ezt vizionáltam a Szép Ilona vendéglőről is, de kilométereset tévedtem. Abszolút és maradéktalanul kedves és figyelmes kiszolgálás, nagyon ritkán találkozni ilyennel.

A gyerekeket nemhogy kinézik innen, de külön megfelelő méretű kanál is járt, a levest nem túl forróra készítették, illetve búcsú ajándékot is kaptunk. (Fagyi kehelyben volt egy széthajtható, napocska formájú papír dekoráció, melyen a két gyerek épp kezdett volna ölre menni, mikor kaptunk egy kis pohárkát, benne vagy 6 féle különböző színű ilyen kis díszítéssel, hogy lehessen válogatni.) Az ételek íze, minősége, állaga és mennyisége egészen mesteri arányt és tökéletességet alkot, én magam mindennel, amit itt fogyasztottam kifejezetten elégedett voltam, és a többiektől is ezt hallottam. A Szép Ilona egy remek hely lett. Úgy tudom, nem a napokban újították fel, hanem már évekkel ezelőtt, így ezt a prémium minőséget még a kezdeti lelkesedésre sem lehet fogni, ami aztán hamar vissza szokott esni. Itt az ember kénytelen elhinni, hogy tényleg minőséget, tényleg élményt, és tényleg elégedettséget akarnak adni a betérő vendégeknek. Nálam ez maximálisan sikerült is. Úgy gondolom, egészen biztosan vissza fogok térni még ide, és ezzel már nem fogok éveket várni.

A fekete leves

Az árak. A Szép Ilona nem olcsó hely. Rántott sajt sült krumplival, tartárral pl. kerek 2.000,- Ft, ami elsőre elég mellbevágó. De ha figyelembe vesszük azt, hogy mondjuk egy kifőzdében nulla szolgáltatással 1400-1500,- Ft, egy átlag éttermi helyen meg mondjuk 1700-1800,- Akkor már nem olyan vészes a helyzet. Főleg ha az is hozzárakjuk, hogy milyen egészen elképesztő kiszolgálásban van itt része az embernek. Az átlagnál kicsit magasabb ár mindenre kiterjed, a leves ár 1.000,- Ft, a fő étel pedig kb. 2.500,- Ft körüli átlag áron mozog, de természetesen van ez alatt és felett is. Fontos azonban, ez a főétel ár körettel értendő, és sok helyen ezzel operálnak.

Mondjuk ott van egy étel 1790,- ért, de köret nélkül. Azt meg sem nézi az ember, bemondja, hogy püré, rizs, hasáb vegyes vagy zöld köret, és szinte kivétel nélkül ezek mind 450-550,- Ft-os árakon jönnek még az alap árhoz, úgy pedig már ott is 2.200-2.300,- Ft-os főételről beszélünk. Fejben utána számolva egy kb. 10, max 15%-al lehet drágább a Szép Ilona, mint egy alap, átlagos étterem, azonban ez itt kérem nem egy alap, átlagos étterem. Itt tényleg mindenre figyelnek, a vendég vendégnek érezheti magát, finom ételeket kap, jóllakatós mennyiségben, és nem a nagy tányéron kis semmi horror drágán megoldást. A Szép Ilona vendéglő az a hely, ahol megadják a módját. Ha valaki egy szépen tálalt, finoman elkészített, mégis kellően nagy adag ételt szeretne, de mellette a kedvesség, figyelmesség és az őt körülvevő hangulat is számít, akkor legyen ez az egyik törzshelye. Itt tudják, mint jelent a minőségi, nagy betűs vendéglátás.

Pro: nagyon finom ételek, elképesztően kedves és figyelmes kiszolgálás, kellemes környezet, a minőségi íz ellenére is megfelelő adagok, tiszta szép mosdó,
Kontra: alig valami, talán az, hogy nincs parkoló, az árak kicsit magasabbak az átlagnál, illetve a mustáros rostélyos leheletnyit túl volt sütve, de csak ha kötözködni akarunk

A Szép Ilona remek hely lett, családosan, gyerekkel is, minőségben, mennyiségben és kiszolgálásban is abszolút megérdemli az elismerést. Reméljük sokáig tudják tartani ezt a magas minőséget, egyszer majd még visszatérünk ellenőrizni, de addig is köszönjük ezt a kellemes ebédet.

Cím: 1021 Budapest, Budakeszi út 3,
Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *