Star Wars – Rogue One (Zsivány Egyes)

Facebookpinterest

Mint ahogyan azt az elmúlt évben is tettük, a téli szünet előtti utolsó napokban ismét megnéztük a soron következő Star Wars epizódot, szerencsére ismét IMAX-ben. A premier napjára idén már nem sikerült jegyet kapni, de alig pár nappal később, 19.-én már ott izgultunk mi is a vászon előtt. (borítókép forrás:  www.flickeringmyth.com)

A Warcraft filmmel kicsit ráfáztam, szerintem túl sokat vártam tőle, és nekem nem ütött akkorát, de WOW berkekben járatos Péter barátom véleménye szerint remek lett a film, tehát be kellett látnom, ott inkább bennem lehetett a hiba. Ezt most nem követtem el ismét, abszolút nem foglalkoztam a filmmel a vetítés előtt, nem olvastam el semmit és nem néztem meg semmit róla, még a TV spotokat is csak fél szemmel figyeltem. Azt sem tudtam, kik a karakterek, azt sem tudtam, időben kb hová tehető a történet, steril aggyal és elvárások nélkül ültem be a moziba. Jó, persze ez nem igaz, mert azért mégiscsak egy Star Wars filmről beszélünk, de a lehetőségekhez képest igyekeztem ártatlan szórakozásra vágyással nekikezdeni az élménynek.

Copyright LucasFilm, Disney forrás: www.tweaktown.com

Túl sokat nem szeretnék spoilerezni (bár nyilván azért elkerülhetetlen lesz kicsit), de a történet szép lassan elkezdett kirajzolódni. És ez volt az első probléma. Túl lassan kezdett kirajzolódni. Nem tudom, csak nekem dekára kimért az időm, és rohangálok faltól falig mindig, de nem hiszem, látva a városi agressziót ami van. Egyszóval ültem ott, és vártam. Vártam az eseményeket, vártam, hogy beszippantson az egész, és ez valahogy nem érkezett. Beszélgettünk, ármánykodtunk, gonoszkodtunk, mentünk jobbra balra, de kicsit olyan kezdett lenni az eseménysor nekem, mint valami kínai SW light utánzat. Kezdtem kicsit megrémülni. Tényleg azt lesz amit George Lucas a 4 milliárdos átutalás megérkezése után mondott, hogy rohadék pénzéhes Disney, a brand lezúzása árán is akár, de egy sorozat gyártott pénzverdét csinál ebből a misztikus világból?!?!?

Rogue One: A Star Wars Story..L to R: Felicity Jones (Jyn Erso) and Diego Luna (Cassian Andor). ..Ph: Jonathan Olley..©Lucasfilm LFL 2016. forrás: superherohype.com

Szerencsére azonban mire ezek a gondolatok megfogalmazódtak, már kb le is ment a film harmada, és mire a kezdeti ártatlan lelkesedés átcsapott volna egy enyhébb fokú csalódásba azért addigra elkezdtek fokozódni az események, és ha lassan is, de megindult az SW beszippantó hatás is. Utána pedig ez már csak egyre fokozódott, visszaesésnek esélye sem volt.

A viszonylag hosszú felvezetés után a film a közepétől szerintem már abszolút hozza a Star Wars hangulatot, az erre jellemző kicsit komor reménytelenséggel, de annál több hősiességgel megfűszerezve, és ezáltal cseppet sem éreztem úgy, hogy kilógna a számozott részek sorából. Az utolsó harmad pedig maga volt a nagybetűs STAR WARS feeling! (Persze utólag a viszonylag hosszú bevezető is értelmet nyert, ebben megismertük a karakterek árnyaltabb személyiségét is, így jobban átadható volt, hogy min mentek át a későbbiekben.)

Rogue One: A Star Wars Story (Donnie Yen) ©Lucasfilm LFL forrás: superherohype.com

Hangulat szempontból tehát én három részre osztanám a filmet. Az első harmad a talán kicsit vártnál hosszabbra nyúlt történeti előkészítés, hogy azért átlássuk, ki kicsoda és hol focizik, mert eleddig ismeretlen arcokkal kell találkoznunk. Mondjuk ugyan ez volt az SW7-ben is a két főhőssel, ott mégsem éreztem vontatottnak ezt a bevezető részt, de mondjuk intenzitásban is más lehetett a saját ingerküszöböm is még egy éve, mert mondjuk kb 4-5 hónapja egyetlen posztot sem tudtunk megírni, ami jól jellemzi, milyen rengeteg időnk van ilyesmire, meg úgy bármi másra mostanában. Szóval vállalom, a hiba lehet, hogy bennem van, és abszolút nem volt viselhetetlen, vagy percenként óra nézegetős a jelenség, de az első harmad azért nekem kicsit hosszú és laposabb volt, mint reméltem, de tényleg csak éppen hogy.

A középső harmad azonban már abszolút hozta a hangulatot, és a “mindjárt megyek én magam, és egy szál lézerkarddal szétvágom az egész birodalmi flottát, mert olyan zabos vagyok a rohadékokra” életérzést. Nem tudom, mit jelenthet ez a mai fiatalságnak, feltételezem egy film csak a sok közül, de nekünk, akik kb. akkor születtek, mikor a legelső részek készületek, és végigkísérték az életünket, nekünk azért valami egészen mást jelent a Star Wars univerzum. Abszolút 5 éves gyerekként tudok bent ülni a moziban, és lelkesedni, miközben elég nehéz visszafogni magam, hogy ne ordítsak, hogy juhéééééé, ha éppen valami támadás jól sikerül, vagy jön a felmentő sereg.

Rogue One: A Star Wars Story ©Lucasfilm LFL

A meredeken felívelő középső harmad után a lezáró szakasz pedig már maga a mennyország, az igazi ízig vérig Star Wars hangulattal átitatott tömény akció, a már megszokott módon, földön és levegőben egyaránt. Túl sokat nem árulok el azzal szerintem hogy (de azért SPOILER WARNING!! a következő bekezdésig) nem túl vidám a végkicsengés, hiszen nem számozott epizódot látunk, és nem olyan arcokat, akikkel később még találkozunk a történet során. Egyszóval sajnos szereplőink hullanak, mint a legyek, de talán ez is kell ahhoz, hogy még életszagúbb legyen a történet.

Velem együtt a fél világnak felfordult a gyomra pl. a SW I és II negédes love story részeitől, hogy ülünk a fűben és piknikezünk, miközben rózsaszín buborékok úsznak a levegőben, meg idióta szárnyas varacskos disznó lények, miközben Jar Jar löki a legkevésbé sem vicces poénjait. Sajnos számomra az SW1 az volt, mint a játékiparnak a 3DFx kártyák megjelenése, azaz tömény látvány, nulla tartalom. Kompenzálni akarták szerintem a IV-V-VI. rész technikai korlátait a készítők, ami sikerült is, de véleményem szerint ezt kő keményen a tartalom rovására tették. Szerencsére ez a III. részre bőven feljavult, a VII. esetében meg már beszélni sem lehet róla, azonban szerencsére itt is azt kell mondanom, hogy abszolút ideális arányban van a látvány és a tartalom, egyik sem kerekedik a másik fölé.

Rogue One: A Star Wars Story ©Lucasfilm LFL

Illetve ami még nagyon tetszett, és ezzel szintén nem spolierezek, hogy lehet, hogy alaptalanul, de végre a felnőtt embereket sem nézzük hülyének, és eljutottunk arra a szintre, amit a mesefilmekben már 10-20-30 éve csinálnak. Bell pl. a szörnyetegbe szeret bele, aki kívül ugyan ronda, azonban a zord külseje mögött nemes lélek lapul. Illetve a közelmúlt meséiben is általában a szép a gonosz és a csúnya a jó (Shrek, Aranyhaj banditák, Végre Otthon űrlények, Zootropolis barika, stb.), mert ugye meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy aki csúnya, az is lehet jó, sőt, sok esetben a szép emberek a legnagyobb görények!

Nyilván elindult már ez a Star Wars ősidőkben is, hogy mást ne mondjuk Darth Vader belső vívódásával, hogy ő akkor most jó vagy rossz, illetve Anakin agymenésével is, ahogy megmakkan, de főleg ez utóbbi nekem kicsit talán túlzó volt, sőt, talán már-már nevetséges néha. Itt azonban én azt kaptam, amit elvártam, hiteles és nagyon testszagú színészi játékot. Az egyik kedvenc jelenetem az (és megint egy kis SPOLIER a KÖVETKEZŐ KÉT bekezdés végéig) mikor Cassian kapitány (Deigo Luna) csatlakozik Jyn Erso-hoz, miután a tanács elutasította a lány kérését. Nekem Cassian nem volt túl szimpi karakter, és szándékosan ilyenre alkották szerintem pl. látunk a film kezdetén egy teljesen ok nélküli gyilkosságot is a részéről, valamint Galen Erso megölésére készül, még ha nem is feltétlenül önszántából. Ezzel tehát eleve egy árnyalt karaktert kapunk a személyében, aki ugyan a jó ügyért harcol, de eléggé megkérdőjelezhető eszközökkel.

Rogue One: A Star Wars Story ©Lucasfilm LFL forrás: superherohype.com

Szóval mikor esélytelennel tűnik az ellencsapás megindítása, és Jyn egyedül készül partizán akcióra, Cassian kb. ezekkel a szavakkal csatlakozik hozzá, még számos rossz arcú fazonnal együtt: “Rengeteg aljas és erkölcstelen dolgot tettem életem során a felkelés nevében. Ha most elbukunk, ezek csak aljas és erkölcstelen tettek maradnak cél nélkül. Nem adhatom fel.” Ez nekem nagyon bejön! Nem a tipikus “veled vagyok, életem áldozom a hazáért és a lobogóért, SZABADSÁÁÁG!!!” elcsépelt duma, hanem annál lényegesen hitelesebb, részben önző érdek alapján létrejövő, de ennek ellenére mégis hősies cselekedet. Mert nem meghalni és a világot megváltani akarnak, hanem értelmet nyerni mindannak a szemétségnek, amit már elkövettek, ergo mosni kicsit a saját lelkiismeretüket is. Szeretem, ha nem nézik hülyének a nézőt, és véleményem szerint ezt itt jól eltalálták, illetve remek hozzá a karakter is. A srácnak a szeme se áll jól elsőre, de azért valahol ott van benne a jóság is.

Rogue One: A Star Wars Story..L to R: Cassian Andor (Diego Luna) and K-2SO (Alan Tudyk) ..Ph: Film Frame ILM/Lucasfilm..©2016 Lucasfilm Ltd. All Rights Reserved.

Túl nagy munkásságát mondjuk nem ismerem Diego Luna-nak, de valahonnan nagyon ismerős volt az arca, és bár bizonyítékot nem találtam rá, illetve a saját film adatbázisában sem szerepelt, de meggyőződésem volt, hogy az eredeti 1991-es még Kevin Costner-es Robin Hood-ban ő volt az a sebhelyes arcú futár, aki az üzenetet vitte. Aztán rájöttem, hogy ha akkor mondjuk 20 éves koraiban járt volna, már akkor is kb 45 lenne a srác, és ennyinek nem tűnt, főleg, hogy a Viki alapján is még csak 37 lesz pár nap múlva. Szóval frissebb filmet kellett keresnem, de tudtam, hogy láttam már valahol, olyan jellegzetes arca volt. Eszembe is jutott: Russell Crowe féle Gladiátor, 2000-ből. Na gondoltam, ez biztos klappol, ott mondjuk 21 volt, most 37 akkor stimmel is. Bele is tekertem, meg is találtam, csak éppen ott el volt maszkolva, egy hatalmas sebhellyel az arcán.

Aztán még eggyel tovább kerestem, és NEM! Ez a legkevésbé sem ugyan az a két ember. A Gladiátorban Cicero-t alakító színész, a Rettenthetetlenben is feltűnő Tommy Flanagan, és 14 évvel idősebb, mint Diego Luna, tehát az elméletem minden szempontból megbukott, de azért érdemes elmerengeni a fenti képeken (a bal oldalon egymás alatt három képen Tommy Flanagan látható, a jobb oldalon pedig Diego Luna).

No de térjünk vissza a színész elemzésből a film realitására, mert nekem a karaktereken és a színészi játékon túl a film végkicsengése és utolsó jelenetei is nagyon hitelesek, reálisak és így elég letaglózóak is egyben. (továbbra is SPOLIER warning) Nem egy tipikus happy end storyt látunk ugyanis, amiben ha az utolsó pillanatban is, de legyőzzük a gonoszt, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Itt ugyanis mindenki meghal, és addig se él túl boldogan. Mindez a korai vég pedig alig hogy lezárul az utolsó nagy csatajelenet, már be is következik, egyszerűen, szimplán, nem félórás haldoklás, színpadias záró monológok, könnyek és búcsúcsókok közepette. Egészen simán meghalnak szépen sorban a csatában az addigra megkedvelt társaink, ahogy az sajnos normál esetben is történne. Nem dobja ki a bombát senki az utolsó pillanatban, nem golyóálló a marcona katona sem (legalábbis csak egy ideig), és nem nyomunk el egy semmiből jött szerelmes csókot, csak mert felrobban mindjárt minden amin állunk. Egyszerűen elvégezték hőseink a feladatot, de elmenekülni már nem marad idő és lehetőség. És ez nagyon odaveri az embert a székbe. Nyilván fikázzuk az összes happy end love story-t, de azért az igényét sok év alatt belénk táplálták, és nyilván érzi hiányát az ember, ha nem kapja meg, itt azonban ez is csak pillanatnyi volt. Aztán mint egy 5 éves gyerek, csak hősként tudtam gondolni az elesettek emlékére, és legszívesebben lerúgtam volna Vader fejét ezért az egészért. De hát ez van. A nagy dolgok nagy áldozatot követlenek, és itt szerintem remekül találták el a hangulatot, és nagyon jól hatottak az emberek érzéseire, a lehető legnagyobb mértékben nélkülözve a kliséket.

Rogue One: A Star Wars Story ©Lucasfilm LFL

A végére ugyanis a kezdeti kétkedések ellenére mégiscsak sikerül azonosulni a karakterekkel, teljes mértékben, főleg Cassian-al, aki aztán abszolút nem volt szimpatikus, és a szeme se áll jól, de éppen ezért ízig vérig hiteles karakter. Bizonyos szempontból utálom is a mozit ezért. Ott ülsz, teljesen az események hatása alá kerülsz, az SW meg különösen híres arról, hogy az utolsó másodpercekben még komoly katarzis jelenetek vannak, aztán snit, vége főcím, rád vágják a villanyt, a melletted lévő már alig bírja a pisilést, és nyomakodik át rajtad, borítja nyakadba a maradék kukoricáját, és senki semmilyen időt nem hagy neked, hogy kicsit ülj ott még magadban az élménnyel és a bánatoddal a sötétben, gyászold az elesetteket, feldolgozd a látottakat és letöröld a könnyeidet. Irány vissza a rideg világ és a dolgos hétköznapok.

Rogue One: A Star Wars Story ©Lucasfilm LFL

Ettől függetlenül azonban a Star Wars Rouge One kötelező darab! És nem azért mondom, mert SW és elfogult vagyok, mert az első részt sem javasolnám, és a Warcrafról is megírtam, hogy nem tetszett igazán, pedig ott aztán főleg elfogult voltam. (illetve megírtam, csak még azt sem fejeztem be és nem posztoltam, de hamarosan). Itt hiteles karaktereket látunk, és amennyire a sci-fi környezet és az űr miliő engedi abszolút hiteles történet ábrázolást is. Nyilván vannak tipikus Hollywood-i húzások is, mert azok elkerülhetetlenek, azonban azt gondolom, messze nem ezek vannak túlsúlyban, és egy teljes mértékben hiteles, élvezhető és székbe szögező filmet kapunk a Rouge One mozival. Tökéletes előtörténete az időben legkorábbi IV. résznek. Nekem abszolút a nagybetűs Star Wars élményt hozta, az egyik új kedvenc lett.

Elő is kerestem ismét a legelső részek felújított változatait, és a mai este ajándék csomagolás közben az lesz a program. Ott folytatjuk, ahol a Rouge One abbahagyta…New Hope….

A (tér)erő legyen velünk, és a Star Wars Rouge One pohár…

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

2 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Star Wars – Rogue One (Zsivány Egyes)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.