Retro Pizzéria – Tihany

Frissítve: 2015.09.08.

az új bejegyzés a poszt végén olvasható

Facebookpinterest

Szinte minden alkalommal amikor Balatonon járunk Tihanyba is elmegyünk, és ezredszer is megnézzük az apátságot, kesergünk a beépítés okán megszűnt visszhang miatt, és eszünk egy jót a Régi Idők Udvarában, illetve most már gyakran az Adlerban is. Most azonban nem először, hanem egész pontosan már másodszor volt élményünk a tihanyi Retro Pizzériával, és ez már elegendő mennyiségű információ arra, hogy meg is írjuk.

Retro Pizzéria Tihany

Tihany menü: színház + Retro pizza

Nekünk ez az étterem mindkét esetben egyben kulturális élmény is volt. Na nem a pizza mellé adtak termék kapcsolásban könyvet, vagy ilyesmi, hanem éppen mindig színház jegyünk volt, mikor őket választottuk. Ez első alkalommal eléggé kényszer megoldásként sikerült még 1-2 évvel ezelőtt. Elnyúlt ugyanis a napi program, későn értünk fel a strandról, és elkészülés után nekünk enni már nem maradt időnk. Gyerekek maradtak nagyszülőkkel a szálláson, ők vacsoráztak rendesen, mi éhgyomorral indultunk a szabadtéri színpadra. Mikor beültünk, ez már érződött is, eléggé ájulás közelében voltunk az éhségtől. Kellett valami SOS megoldás. Még volt bő 40 perc a kezdésig, Pufi foglalta a helyeket, nekem volt egy futásom, hogy valami kaját kerítsek.

A büfében csak perec meg chips volt, attól nem vagyunk előrébb, ezért mint egy Iron Man úgy rohantam fel a hegyre egész a főtérig, hátha találok valamit. Találtam is, ott volt a Retro Pizzéria, bár ekkor még nem tudtam, hogy így hívják. Tele volt, alig győzték, de jeleztem, hogy jobb ötlet hiányában SOS szeretnék két gyrost elvitelre, és alig pár perc alatt, előttem a vaslapon frissen összegrillezett hússal meg is oldották, és már futottam is vissza. Mindezt a fel és le utat az elkészítési várakozással együtt kb. 15 perc alatt le is rendeztem, még volt kb. további 15 perc el is fogyasztani.

Retro Pizzéria Tihany

És erre bár nagyon nem vagyunk büszkék, és mondjuk nyilván egy nagyvárosi zárt színházban eszünkbe sem jutna ilyen, de akkor és ott kénytelek voltunk a nézőtéren elfogyasztani az aznapi ebédünket és vacsoránkat jelentő gyrosokat (de mondjuk más meg chipset, illetve pálinkát vesz a büfében, a nélkül nem megy a darab, nekünk azért kicsit alapvetőbb szükségletről volt szó). Persze nem úgy történt, hogy keresztbe csapott lábak felett megterítettünk szalvétákkal, és mindenfele fröcsögött a szaft és szálltak a saláta levelek, amennyire lehetett, titokban és diszkréten végeztük.

Titok gyros

Eleve zacskóban és amolyan régi City Grill féle, fehér hungarocell hamburgeres dobozban kaptam az ételt, ezeket térd magasságban a lábunk mögött, annak takarásában fogtuk, és jó mélyre hajoltunk egy-egy harapásért, mintha folyamatosan a cipőnket vizsgálnánk, hogy rendben van-e még. Ettől függetlenül persze a közvetlen környezetünk biztos érzékelte, de éhségérzetünk itt sajnos legyőzte a szégyenérzetünket, és bármennyire is restelltük, betermeltük az egy-egy gyrost, és minden maradékát is eltávolítottuk a kukákba még percekkel a kezdés előtt, így még csak a gyomrunk korgása sem zavarta az előadást.

Retro Pizzéria Tihany

Nem úgy az eső. Pindroch Csaba főszereplésével néztünk akkor egy darabot, valami menő építészmérnök volt benne ha jól emlékszem, három stewardess barátnővel, és egyre jobban összeomló időzítéssel, illetve egy közben halottnak nyilvánított de élő baráttal. A darab kifejezetten vicces volt, csak közben változó intenzitással, de szinte folyamatosan esett az eső. A végén korrekten meg is tapsoltak minket is a színészek, hogy ennek ellenére végigültük, de persze abszolút megérte, remek darab volt, akárcsak a mostani.

Italok

De visszatérve az étteremre, most azért ennél szerencsére nyugodtabb körülmények között sikerült elfogyasztani a náluk vásárolt ételeket, hiszen most be is ültünk az étterembe. Sokat filóztunk, mert megmondom őszintén elsőre nem volt túl szimpatikus a hely, de végül meggyőztük magunkat és leültünk az utcára kirakott asztalok egyikéhez. Én speciel inkább az édes löttyöket szoktam inni, pl. baracklé, és társai, de most olyan szomjas voltam, hogy éreztem ez nem lenne kielégítő megoldás.

Retro Pizzéria Tihany

Az egyik asztalon láttam egy hatalmas pohár bubis vizet, aztán az étlapról kiderült, hogy az szóda, be is rendeltem belőle fél litert, és Pufi is csatlakozott hozzám. Mondjuk rajtam kívül a család többi tagja általánosságban is kizárólag ásványvizet fogyaszt, csak én vagyok édes ital párti, de itt annyira jól esett ez a szóda, hogy hihetetlen. Nem is csak úgy tessék lássék módjára hozták ki, hanem jéggel és citrommal, nagyon kellemes volt. A példánk ragadós lett, mert az újonnan érkezők asztalain egyre csak ilyen poharak jelentek meg, de meg is értem.

Nekem megmondom őszintén halálom az, amit ma az éttermek ital árakban művelnek, és e téren nem nagyon ismerek kivételt. 250-400,- Ft között adnak általában egy dl italt, akár szörp, akár barack, akár kóla legyen az illető. Így mondjuk három deci baracklé, egy átlag 300,- Ft / dl árral számolva cirka 1000,- Ft, ha leül egy 4 tagú család és mondjuk mindenki ezt inna, akkor az pedig már kb. 4000,- Ft 4 pohár üdítőért!!! Ez komoly? Miért kell ezt csinálni? Bár persze értem, mindenki megnézi az étlapot, és a kaják árát, italt meg rendel hozzá alapból, vakon, aztán közben lassan ez a számla nagyobb része, és akkorát kaszál rajta az étterem, hogy borzalom. Itt konkrétan nem emlékszem, mennyi volt az egységár, de nekem tökéletesen jó volt a szóda, 50,- Ft / deci, 500 pedig a két fél literes hatalmas pohár. Elvből nem vagyok hajlandó 1000,- Ft-ot fizetni egy pohár üdítőért. Ami viszont szimpatikus volt, hogy nem néztek ki, vagy nem érzékeltették velem, hogy nem tetsző számukra, hogy szódát rendelek.

Retro Pizzéria Tihany

Remek panoráma terasz, de a hatalmas kiírás ellenére csak alig veszi észre és használja ki valaki

Ételek

De térjünk át az ételekre. Pufi egy pizzát evett, ami Józanító Pedro névre hallgatott (paradicsomszósz, sonka, bacon, gomba, olíva, paradicsom, mozzarella) és 1790,- Ft-ot kértek érte, én pedig egy fetás gyros tálat kértem, melynek 1890,- Ft volt az ára. Árban tehát nem vészes a helyzet, bár nyilván 2-300,- Ft-al drágábbak ezek, mint a pesti belvárosban, de azért ez még az abszolút elnézhető árkülönbözet, azért ez mégiscsak Tihany szíve.

Szerencsére nem kellett sokat várni, annak ellenére sem, hogy nagyon siettünk, és 2 percenként az órára néztünk. Mellettünk közben két informatikus forma srác hatalmas lepényféle ételeket evett, amik nagyon jól néztek ki, és elég komoly méretük is volt, tehát elképzelhető, hogy legközelebb azokat kóstoljuk. A várakozás percei alatt végiglapozgattuk az étlapot, és külön tetszett, hogy mókás kajanevekkel is próbálnak elütni az átlagtól, de tényleg inkább humorosan, nem túlerőltetve. Ezeknek a neveknek mondjuk sok köze nincs az ételekhez (lelakatolt csónakház, rozsdás vízibicikli, stb.), de legalább szórakoztatóbb olvasni, mint azt, hogy sajtos-sonkás pizza. Bár a kívánság pizza neve pl.: “Tibi bácsi pontos labdája” és ez azért találó.

Retro Pizzéria Tihany

Külön értékelem ezt azért, mert erősen felháborítónak tartom, hogy bár üdvözítő kis hazánkban a sok turista, és jöjjenek csak pénzt költeni, de azért kéne néha magyar felirat is, nem csak német mindenhová. Itt pedig Tihany főterén, egy nyilván turistáktól is hemzsegő helyen a Tibi bácsi pontos labdája elnevezés valószínűleg nem sokat mond a német, angol, olasz és egyéb turistáknak, itt tehát szeretik a magyar vendéget is, nem úgy, mint jó pár helyen a Balaton körül.

A pizza friss volt és forró, jól megpakolva sajttal, a gyros tál pedig emberes adag, mirelit, de jó fajta krumplival és nagy halom hússal. Ami engem különösen meglepett, az a feta mennyisége volt. A sajt eleve nem olcsó, a jó minőségű feta meg pláne, de ezen akkora halom volt belőle, mintha ingyen árulnák itt valahol. Nagyon bejött nekünk, hogy az étterem nem játssza túl magát. Manapság mindenhol mindenki a rongyrázós ételek irányába megy el, még az árok partján is fine dining éttermek születnek, mert azt gondolják, csak arra van kereslet. Nyilván szükség van ezekre is, de mi speciel megvagyunk azért egy sima hétköznap kókuszos rákleves, és pimentós marhapofa nélkül is.

Retro Pizzéria Tihany

Itt pedig a név kötelez, a pizza tényleg retro, de a szó jó értelmében. Nem olasz, a legkevésbé sem, de nem is állítja magáról, viszont nem is kizárólag a “mindegy csak sok legyen belőle” elvet követi. Rajta van, aminek rajta kell lennie, sőt, több is annál, de ezt azért ízletesen és ízlésesen elkészítve. Az én gyros tálam viszont szerintem átlag feletti volt. Salátát nem kértem hozzá, de ez sem okozott gondot, és szerencsére azt sem, hogy akkor fél tányér kaját kaptam, mert úgy van kalkulálva az ár. A komoly mennyiségű krumplira emberes hús halom került, mindezt pedig fojtogatta a nyakukba öntött fél kiló feta. Hjaj, ha most itt lenne, de jó is lenne. Nagyon-nagyon rendben volt, épp jól megsült krumplival, nagyon finom, kellően fűszeres friss hússal, és sok-sok fetával. Bármikor megenném. Meg is fogom.

Várakozáson felüli

Semmit nem vártunk a Retro pizzériától, az igaz, de nem ez okozta, hogy várakozáson felül teljesített. Csak úgy áll ott a tér közepén, azonban elég jó helyen ahhoz, hogy bármit megengedhessen magának, akár magas árban és gyatra minőségben, de szerencsére nem ezt teszi. Finom és nagy adag ételek járnak itt, korrekt áron, kifejezetten figyelmes kiszolgálással. Sokszor nézegettünk körbe, ki mit eszik, minden ilyen alkalommal oda is fordult egy pincér, azt gondolván, hogy őket keressük a szemünkkel, szóval tényleg nagyon figyelnek. Láttuk is, hogy egy bácsi extra méretű burgert eszik, amit két kézzel is csak nehezen tudott átfogni, és bár ez akkor biztos nem fért volna belém, elég valószínű, hogy legközelebb én is kipróbálom.

A darab

A gyors de finom vacsi után most végre nem éhesen érkeztünk a színházba, és nem is kellett rohannunk, Minden adott volt a jó szórakozáshoz. A “Legyen a feleségem” című darabot néztük, melynek Gálvölgyi János volt egyik főszereplője, és őt ismerve jogosan gondoltuk, hogy egyedül viszi majd a darabot. De nem így történt. A másik főszerepben Kovács Patrícia volt, aki valami olyat alakított, hogy elképesztő. Inkább lehet mondani, hogy ő vitte a hátán az előadást, amit nem is feltételeztem volna. De ezt majd egy külön posztban megírjuk, egy érdekes új technikai felfedezésünkkel együtt. Ide most legyen elég ennyi, egy remek korai vacsora, kellemes környezetben, kedves és figyelmes kiszolgálással, abszolút vállalható árakon, magyar vendégekre berendezkedve. Köszönet a tulajnak ezért a hozzáállásért, mind árképzés mind pedig magyar vendég szeretet tekintetében, illetve a felszolgálóknak azért, hogy a 40 fokban hosszúnadrágban nem az árnyékban keseregnek és sztorizgatnak, hanem valóban a vendégekre figyelnek.

Retro összességében

Remek esténk lett végül, eljutottunk felnőtt programra, friss és finom ételeket ettünk a Retro Pizzériában, és kifejezetten szórakoztató darabot láthattunk remek színészi játékokkal. Mindenkinek bátran ajánljuk, ne tartsa vissza őket, hogy az apátság alatt van, tipikus turista kopasztónak látszó helyen, itt nem egy nyárra rendezkedtek be a srácok, a kaja és a kiszolgálás minőségével és mennyiségével is azt szeretnék közölni, hogy máskor is jöjjünk vissza, és nálunk ezt el is érték.

Pro: jó helyen van, friss tartalmas ételek, korrekt árak, jó a szóda, folyamatosan figyelnek a pincérek, vicces kajanevek, jó terasz,
Kontra: autóval nehéz közelben parkolni,

Frissítve: 2015.09.08.

Visszatértünk a tett színhelyére, és harmadszor is erős színházi kötődéssel jártunk itt. Most épp a gyerekek voltak a nagyszülőkkel az Óz a nagy varázsló című mesedarabon, és addig kaptunk másfél óra kimenőt, kézenfekvő megoldás volt ismét a Retro. Most végre már rutinosan a felső panoráma teraszt is kipróbáltuk, ami még dobott egy jelentőset a hely amúgy is kellemes hangulatán. Már-már giccsbe hajló volt a ahogy a háttérben lemenő nap utolsó sugarai megcsillantak a házilag csapolt belga meggysörön, éppen csak a zene nem szólt az erdőből, mint egy romantikus film vége főcíménél, de egyszer majd biztos olyan is lesz.

Ez alkalommal grill ételeket próbáltunk ki, én szűzérméket baconbe göngyölve, mozzarellával, Pufi pedig csirkemellet grillezett kecskesajttal, sok magvas saláta ágyon. Persze a nevük nem ilyen kommersz volt, hanem a szokásos viccesek, kacsa a nádasban meg puma a fán, vagy ilyesmi, s bár ezeket most nem tudom pontosan felidézni, az ételek mint korábban, most is kifogástalanok voltak. Az én adagom elsőnek kicsit kevésnek tűnt, de végül bőven elégnek bizonyult, Pufi csirkéjének a fűszerezése pedig annyira jó volt, hogy legközelebb szerintem biztosan azt vállalom be.

Ami mondjuk nem tetszett, hogy pár perccel utánunk beesett egy 6-8 fős német csapat, és hiába rendeltek vagy 10 perccel később, mint mi, őket szolgálták ki hamarabb. Sőt, már majdnem mindenkit kiszolgáltak a teraszon, mire mi végre rákérdezésem után közel 40 perc várakozással megkaptuk a rendelést. Nem szeretem ezt, mert nyilván a reklamáló vendégnek is mindig igaza van, csak némi testnedvvel többet fogyaszthat el az ételével, mint szeretne, de mennünk kellett vissza lassan már a gyerekekért a színházhoz, és nem akartam gyorsan enni azért, mert a konyha esetleg elfelejtette a rendelést, vagy bármi más okból alacsonyabb prioritásba kerültünk.

Közben a pincér lány azért a lehetőségekhez mérten próbálta oldani a helyzetet, és részben a mi észrevételünkkel, részben az ő ajánlásával remek italhoz jutottunk, mégpedig egy házilag csapolt belga meggysör formájában. Mondjuk az én fejem nagyságát ez nem csökkentette, mert vezettem, tehát inni nem tudtam belőle, csak vártam tovább, de végül aztán az ételek is megérkeztek, és ez kárpótolt mindenért. Azért javasolnám a konyhának, fokozottan figyeljenek oda az érkezési sorrendben történő kiszolgálásra, főleg egy két fős rendelés elé ne vegyenek be egy nyolc főset, mert az eléggé morcossá teszi az embereket, főleg ha egymás melletti asztalokról van szó, mint most, de ennyit azért még meg tudunk még bocsájtani a Rerto pizzériának. Persze ha soha többet ilyen nem fordul elő! 🙂

A sör pedig remek volt, ráadásul saját márkás igen kecses pohárban érkezett, és saját márkás söralátétre került, tehát a módját is abszolút megadták, nem Borsodis korsóban szalvétára helyezve kaptuk meg. A mennyisége pedig a hab leülepedése és egy korty után is a mérő vonal felett állt, tehát a korrektséggel és hozzáállással itt sincs gond, a késedelem és rendelési kavarodás pedig biztosan kivételes és egyedi eset marad.

A Retro tehát még mindig jó, rendelünk majd jó előre jövő nyárra is jegyeket a szabadtéri színpadra, és előtte beugrunk a szokásos vacsoránkra a panoráma teraszra. Már csak egy sofőrre lenne szükség, vagy szállásra a szomszédban, hogy ne kelljen vezetnem, és akkor én is leguríthassak egy pohár meggysört.

Cím: 8237, Tihany, Kossuth Lajos u. 35

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.