Régi idők udvara, Tihany

Facebookpinterest

…ahol csak a jó modor, és a hely jellege a régi, minden más friss és új.

A Régi idők udvara egy gyöngyszem, elrejtve Tihany szívében, csak találjon rá az ember, és amikor csak tud, visszatér ide.

Régi Idők Udvara Tihany

El ne menj mellette

Tihanyi érkezésünk előtt hangulatos és kellemes helyet kerestünk egy finom ebédre, jó előre körülnéztünk az interneten, erre esett a választás. Nem könnyű észrevenni sajnos, a szinte csak németeknek kialakított sétáló utcában (magyar felirat sehol) jobbra nyíló leágazás inkább tűnik magánháznak, mint étteremnek, félve nézeget csak befelé, aki nem tudja mi ez a hely, nincs eléggé meghirdetve, mi konkrétan kerestük, de így is alig találtuk meg. Itt azonban fokozottan igaz a jó bornak nem kell cégér kifejezés, ez a hely nem is szorul rá a hatalmas reklámra, így is versenyezni kellett az asztalokért.

Régi Idők Udvara Tihany

Nagyon hangulatos belső tér, felkészült személyzet

Az egész étterem valóban egy hatalmas és nagyon hangulatos udvar, régi, vidéki stílusban és dekorációval, szerszámokkal, szekér kerékkel, kúttal, kemencével. A hatalmas fa asztalokkal és padokkal, kellemes árnyas hűvös kertben, valóban mintha a múltba repülnénk vissza, azonban ez nincs túlerőltetve, nem kell kézzel enni, vagy ilyesmi, illetve az egész összességében nagyon hiteles. Műanyag tálcák helyett hatalmas fonott ételhordó lapokkal szaladgálnak a pincérek, bárkitől bármit kérdezhetünk, tud válaszolni, és van eredménye, megérkezik a rendelés is, valamint ha módosítást kértünk, az sincs elfelejtve. A kerámia kancsóban érkezett bodzaszörpöt, kerámia köcsögökben fogyaszthatjuk el, illetve fül nélküli csuporból ihatunk házi sört. Már tálaláskor szintén fonott tárolóban 7-8 terítéknyi evőeszköz érkezik, hogy ezzel az egész étkezés alatt ne legyen gond. Minden a vendég jó hangulatát és kényelmét szolgálja, sikerrel.

Remek ételek és italok

Néhol egyetlen egy specialitás sem található az étlapon, itt pedig szinte csak az van. Sok italban fedezhető fel a levendula, ami egyedi és nagyon finom italokat alkot. Levendulás bodzaszörp, levendulás barackpálinka, mind mind remek, és a házi sör is üdítő élmény volt. A megrendelt négyszemélyes tálon minden hús friss, szaftos és ízletes, nem nyers azonban nincs is szárazra túlsütve. Nem mindennek egy fűszerezése van, a különböző ízeket érezni is lehet. A tálat három felnőtt és két gyerek alig bírta elpusztítani, tehát az adagokkal sincs gond. Egy másik alkalommal szürke marha bélszínt ettünk, fűszervajjal, szarvasgomba reszelékkel, házi burgonyával. Nem vagyok egy rongyrázós, flancolós típus, de ez valami döbbenetesen jó összeállítás volt, bármikor szívesen megenném ismét, hozzáértéssel, odafigyeléssel szeretettel volt elkészítve. Az ára pedig annyi volt, mint bármely más étteremben egy bélszínnek, azonban annál sokkal különlegesebb élményt adott.

Régi Idők Udvara Tihany

A végén egy kis édes majd további extrák

A desszert kínálatban sincs hiány az egyediségben. Házi rétest és Túró Rudis palacsintát is lehet kérni, egyik sem okozott csalódást. Ha pedig az ember dugig ette magát, de otthonra is szeretne vinni az élményből, arra is van lehetőség. A kert végében egy kis lépcső vezet fel az épület tetejéhez, az utca fronthoz, ahol számos érdekességet és finomságot kínálnak elvitelre. A kemencés lepényt itt valóban a kemencéből veszik ki, tűz forró, és még a kínáló pultra szinte el sem ér, már el is fogy. Ugyan itt füstölt halak, kemencés bukta házi lekvárral, házi sör, hatalmas, puha és friss pogácsák, és temérdek fajta lekvár is várja az érdeklődőket.

Hangulatos kert

Hangulatos kert

Felejthetetlen

Ez az a hely, ahová az ember bármikor szívesen visszatér, és sajnálja, hogy nem lakik közelebb. Az árak nem olcsók, de nem is megfizethetetlenek, számos középszerű étteremben láthatunk sokkal drágább étlapot, illetve ez az a kínálat és miliő, ahol az ember meg is kapja azt a pluszt, ami az árakban jelentkezik. Egyszer mindenképpen ki kell próbálnod, utána úgyis mindig betérsz majd ha erre jársz!

Régi Idők Udvara Tihany

Specialitás: majdnem minden, házi sör csuporban, kerámia edények, hatalmas többszemélyes tálak, szürke marha és mangalica ételek, Túró Rudis palacsinta, bodzapálinka, levendula szörp,
Pro: a kiszolgálás kedvessége és odafigyelése, a pincérek felkészültsége, az ételek és italok változatossága és minősége, a hely és a felszolgálás jellege és hangulata,
Kontra: nem a legolcsóbb, de az átlagosnál minimálisan magasabb árra bőven ad okot a hely, maximálisan megéri az árát az élmény és az étel is


2014-ben is jártunk a Régi Idők Udvarában, és most, 2015-ben is néhány hete, ennek apropóján arra gondoltunk frissítjük is a bejegyzést. Sok étterem ugyanis egy-két nyárig tudja tartani magát, aztán vagy be is zár, vagy jelentősen megromlik a minőség, ezért nem árt néha visszatérni és újra tesztelni, fedik-e még a valóságot a korábbi állítások.

Mivel a korábbi évekből már okultunk, hogy ide nem egyszerű bejutni, jó előre gondolkodtunk. Mikor felfelé indultunk az apátság körüli sétára itt kezdtünk, és jeleztük, hogy 2 óra múlva érkeznénk egy késői ebédre, ha lehet. Az épp aktuális pincér erre azt mondta, nem tudja garantálni, hogy lesz hely. Mire én: igen tudom, éppen azért szeretnék foglalni.

A nehezen megszerzett asztalunk

A nehezen megszerzett asztalunk

Ez így ment még úgy 4-5 percig, és mire már ott tartottunk, hogy akár személyi igazolvány másolatot, kocsi kulcsot, vagy komolyabb foglalót is hajlandóak vagyunk előlegbe otthagyni, csak had együnk itt, addigra azért sikerült megegyezni. Nem romlott tehát a hely vendéggel való ellátottsága, úgy gondolom nem is alaptalanul. És most szívesen írnám azt, hogy nagyon rossz ez a hely, és ne menjen senki ide, mert akkor legalább lenne helyünk könnyebben legközelebb, csak éppen ez az állítás nem fedné a valóságot.

Minden szépen előkészítve

Minden szépen előkészítve

Mire visszaértünk, korrekten ott is volt a foglalt kis asztalunk, a hatalmas árnyékos terasz alatt. Be is rendeltük a literes kancsó levendulás bodzaszörpöt, házi pálinkákat és házi sört, illetve a leveseket. Ez utóbbiban eléggé egyetértettünk, mindenki csak gulyást kért, választottunk kicsi és nagy kiszerelésben is és szétosztottuk mindenkinek mérete szerint. Nagy finom és puha húsdarabokkal, tartalmas és kifejezetten jó ízű levest kaptunk. Ez után akár már egy könnyebb második fogás is elég lett volna, de minket nem abból a fából faragtak.

Gulyás

Gulyás

Fő ételnek egy “hét szilvafás nemesi lakoma” fantázianevű ételt kértünk, ami saját bevallása szerint 4 főnek elegendő táplálékot tartalmaz, mindösszesen 9900,- Ft-ért, ami szerintem már alapból eléggé barátságos ár, de különösen az utólag kiderült információk tekintetében nevezhető annak.

Ez is gulyás

Ez is gulyás

Ez a tál ugyanis szerintem valóban négy fős, ha mondjuk Benedek Tibor növendékeivel számolunk, vagy ha esetleg Fekete László és kedves családja látogat ide ebédre. Ezektől az esetektől eltekintve pedig ha teljesen átlag emberek fogyasztják, akkor erős jóindulattal is öt, de inkább hat embernek elég ez a tál, főleg ha hölgyek és gyerekek is vannak a csapatban. Nekünk azért volt befogadó képességünk bőven, de kb. a harmadát vittük is magunkkal haza.

A legyőzésre váró, elvileg 4 személyes tál

A legyőzésre váró, elvileg 4 személyes tál

Ez pedig a legkevésbé sem az alacsony minőségnek, sokkal inkább a jelentős mennyiségnek volt köszönhető. A tartalmi felsorolás a teljesség igénye nélkül a következő: szuronyos hús, oldalas, kecskesajt, rántott gombafejek, csirkemell, grillezett pulykamell, tarja, grill zöldségek, lila káposzta illetve vegyes burgonya köret. Én pl. nem vagyok egy nagy oldalas rajongó, húst szeretek enni nem csontot szopogatni, még akkor sem, ha tudom, hogy ettől jóval ízletesebb és szaftosabb lesz a végtermék, de itt egyszerűen legyűrt ez is, nem tudtam neki ellenállni. Remek kis kérget kapott készítés közben, belül pedig szaftos és puha maradt, épp ahogy kell. Vegák most fogják be a fülüket, de tocsogott a szaft és a zsír, miközben ezeket faltuk.

Egy adag ételecske

Egy adag ételecske

A 4 személyes tálon sokféle hús és köret volt, és minden kifejezetten friss és finom elkészítésben. Nekem már csak azt gondot okozna, hogy két-három különböző húst vagy köretet hogy hozok össze egy tányérra, hogy egy időben készüljenek el, mind jól át is süljön, de ne is száradjon ki, és lehetőleg tálalásig meleg is maradjon, itt azonban túlzás nélkül volt vagy 10 különböző tétel a tálon, és egyikkel sem volt probléma. Fogalmam sincs, hogyan lehetséges ezt megoldani, de nyilván nem véletlen, hogy a konyhaművészet is egyfajta tudomány.

Palacsinta

A gulyás, és a rajtunk erősen kifogott négy személyes tál ellenére ezt követően még desszerteket is rendeltünk, mert úgy belejöttünk az evésbe, hogy nem tudtunk leállni. A túrógombóc mondjuk nem Náncsi néni méretű, de nem is egyet, hanem hármat adnak belőle, és ha nem is volt kiemelkedő, azért több, mint rendben volt. A palacsinta úgyszintén, bár ezeket főleg az ifjabb résztvevők fogyasztották, de nem volt rájuk panasz.

Túrógombóc

Túrógombóc

Összességében tehát most is nagyon jót ettünk a Régi Idők Udvarában, pénteken pedig ismét indulunk Balatonra, a hétvége folyamán tehát valamikor ismét jót fogunk enni itt. Nekem egyetlen kritikus észrevételem volna, az azonban nagyon: jó volna, ha kizárólag nagyon öreg, és nagyon ronda pincéreket alkalmaznának, mert a két méteres fiatal srác aki minket kiszolgált, túl nagy népszerűségnek örvendett, ami azért némileg rombolta számomra az összhatást. De viccet félretéve, a Régi Idők Udvarában a kiszolgálás kedvessége és figyelmessége valami egészen elképesztően átlag feletti, kéne továbbképzéseket tartaniuk a Balaton körüli vendéglátósoknak, mert elég gyakran el tudja dobni az ember az agyát attól, amiket lát, hall és tapasztal.

Régi Idők Udvara Tihany

Egyetlen valós kritikus észrevétel mondjuk tényleg csak annyi lenne, hogy nem értettük, június végén miért elő szezoni étlap volt csak, illetve sajnos még a fenti kemencés rész sem üzemelt ugyan ebből az okból kifolyólag, persze ez nem mintha rontotta volna jóllakási esélyeinket, csak furcsa volt. Illetve félő, ha általuk előszezonnak kezelt időszakban alig tudtunk bejutni, mi lesz most, ha a szezon alatt próbálkozunk.

Mindenesetre ha egyszer gazdag leszek, veszek egy házat Tihanyban (“mert kell egy ház, majd ha végleg visszavonultam”), és akkor tuti megkeresem a tulajdonost, hogy miként lehetne befizetni itt heti menüre. Addig viszont sajnos be kell érnem az éves 1-2-3 lehetőséggel, amikor ide eljutunk, és egy felejthetetlen lakomát csapunk. Ismételten csak köszönni tudjuk az élményt, minden nagyon-nagyon rendben volt. (Csak túl fiatal, túl magas és túl jóképű a pincér!!!)

Cím: 8237 Tihany, Batthyány u. 3.

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *