Ropi kontra parkolási cég 1:0 – avagy egy bírság 4 éves története

Facebookpinterest

Korábbi Díjbeszedős bejegyzésemben már leírtam, hogy milyen eszement szélmalom harcokat kell folytatnia az embernek saját igaza érdekében, de van ennél durvább történetem is (illetve vagy 15-20 ilyen a múltból, majd ha időm engedi utólagosan megírom őket). Gondolom másnak sem ritka az életében, hogy betámadja egy-egy szolgáltató, azonban kérdés, ezt ki milyen hozzáállással kezelni. Ezekkel a bejegyzéseimmel az a célom, hogy megmutassam, igen is fel lehet venni a harcot, és be lehet bizonyítani igazunkat a gőgös óriásokkal szemben is.

Kérdés persze, hogy mindez mennyi időbe és energiába kerül, és megéri-e. Ez a történet nem biztos, hogy a “megéri” csoportba tartozik, de én már elvi kérdést csináltam belőle, ezért vittem végig. Történt ugyanis (a pontos adatokat és számokat változtatom kicsit a felismerhetőség elkerülése érdekében) még 2012-ben, hogy jogosulatlanul parkolási bírságot kaptam. Azt nem szeretném leírni, hogy pontosan miért és hogyan, mert nem akarom, hogy beazonosítható legyen az eset, de biztosítok mindenkit, nem kamu mozgássérült kártyával járok a Bentley-mel, és nem ezért kaptam bírságot.  Sőt, a felháborodásom alapja leginkább az volt, hogy aznap egy kiemelt helyen több, mint 3000,- Ft-ot fizettem a parkolásért, ennek ellenére megbüntettek.

Felvettem a kapcsolatot a parkolási céggel, jeleztem a problémát, hogy ezt mégis miért, de jött a mindenki által tapasztalt lekezelő arrogáns magatartás, semmilyen megoldás nem volt választható, a bírság jogos, fizessem be és kész. Én meg pont ez a fajta vagyok ám, aki eltűri ha értelmes párbeszéd nélkül leugatják: természetesen nem fizettem.

Parkolási per

Jött pár hét múlva a levél és a felszólítás, hogy az akkor 5-7e Ft közötti bírság már 17e Ft, mert 15 napon belül X összeg, 15 nap után meg X szorozva valamivel. Ezt az uzsora kamat rendszert sem pontosan értem. Majd én is írjam le az ügyfeleknek, hogy ha határidőre fizetik a számlát, akkor annyi, amennyi, de ha 15 napot csúsznak, akkor utalják a háromszorosát?! Az arrogancia és a törvényen kívüli hozzáállás tehát már az alapokban megvan. Illetve persze ez a mentalitás szerint történik a további ügykezelés is.

Sebaj, most sem fizettem, szépen leírtam az álláspontomat, hogy miért nem jogos ez, és kérem a bírságolás felülvizsgálatát és a tartozás elengedését. Ők meg pont olyanok, hogy Önkritikát gyakorolnak és elnézést kérnek. Természetesen jött ismét pár hét múlva az ügyvédi levél, hogy most már aztán fizessek vagy azonnal végem van! Erre is megküldtem a kedves kis válaszomat, és ismét nem fizettem. Ilyen, amikor két gőgös majom találkozik. Szerencse, hogy én ezeket az ügyeket csak akkor kezdem el, mikor biztos vagyok benne, hogy nekem van igazam, a multik és a szolgáltatók pedig minden esetben, általános ügyintézés keretein belül, hivatalból kezelnek le és néznek hülyének mindenkit. Vártam a fejleményeket.

Itt egy kicsit hosszabb hallgatás következett, illetve azt hiszem volt még pár fenyegetőző levél, de nem tulajdonítottam ezeknek túl nagy jelentőséget. De aztán persze érkezett a közjegyzői fizetési meghagyás, amit az összes fiktív összeget követelő egy Jolly Jokernek tart, mert ha más nem is, ez mindig be szokott jönni. Itt már látja az ügyfél, hogy indul a jogi út, attól mindenki retteg, és inkább fizet. Én viszont azt kérem, ha már eddig nem fizetett valaki, mert nem tartja jogosnak a követelést, akkor éppen itt semmiképpen ne tegye! Vagy fizessen alapból az elején, ha jogos a követelés, vagy ha már idáig eljutott, akkor ne itt ijedjen meg az erőszaktól, ne hagyja magát megfélemlíteni, és vigye végig az ügyet!

Mint ahogy már a Díjbeszedő kálváriás cikkemben is leírtam, a közjegyzői fizetési meghagyással nincs egyéb feladatunk, csak határidőben ellentmondani neki, és ezt igazolhatóan (ajánlott+tértivevény) írásban megküldni. Elég bele annyi is: “a teljes tartozást minden járulékos költségével és kamatával vitatom!” Ennyi. Ez viszont fontos, és tartani kell a határidőt is! Ha nem mondunk ellen, akkor jogerős lesz a fizetési meghagyás és tényleg “végünk”! A szabályos és határidőn belül megküldött ellentmondást követően pedig majd dönt a követelést benyújtó, mit tesz, de ne áltassuk magunkat, viszi bíróságra az ügyet. És itt jön az eljárás legmókásabb része.

Parkolási per

Nem vagyok egy rebellis bűnöző, de azt sem fogom hagyni, hogy hülyének nézzenek, és megpróbáljanak megfélemlíteni. Meg is jött az első levél, és idézés a bíróságtól, hogy ekkor és ekkor jelenjek meg, az első tárgyalási napra. Megjelentem. A Felperes vagy jogi képviselője persze nem jött el, sem akkor, sem egyetlen más tárgyalási napra sem. Az egész eset borzalmasan hosszú, és több tucat oldalon lehetne leírni és részletezni, ezért próbálom az alábbiakban ezt valahogy kivonatosan megfogalmazni, csak a lényegre és a tényekre törekedve:

  1. Bíró nőnek kifogtam egy 20 éves forma kislánykát, aki, ha korán kezdem akár a lányom is lehetett volna. Tök édi volt, csak nem nagyon tudtam komolyan venni. Bekapcsolta a kis magnóját, felmondta az eseményeket, és intéztük a bírósági tárgyalást hivatalosan és megfontoltan ketten a tárgyaló teremben. Elég vicces volt. Megkérdezte az álláspontomat, vitatom-e továbbra is, mondtam, hogy igen. Felmondta ezt is a kis magnókájára. Alapból eléggé ellenszenvesen viselkedett velem, melyet első körben annak tulajdonítottam, hogy biztos magánéleti és párkapcsolati problémái vannak (pókhálós és karót nyelt picit), de aztán rájöttem, hogy ennél többről van szó. Nem fogadta el nekem ugyanis, hogy valóban fizettem a parkolásért, indítványozta, hogy a bíróság keresse meg a mobil parkolási céget ennek igazolására, és ezt követően zárta is a tárgyalást (kb. 5 perc után) azonban hozzátett egy érdekes megjegyzést. Javaslatot tett nekem arra, hogy keressem meg a felperest, és próbáljak vele peren kívül megegyezni mielőbb. Rá is kérdeztem, hogy akkor ezzel azt tetszik mondani, hogy ellenem fog dönteni a tisztelt bíróság, és jobban járok ezzel a megoldással? Erre persze elkezdett hebegni habogni, hogy nem, nem erről van szó, ez csak egy javaslat, a bíróság nem jelentett ki semmi. Sebaj, nekem ez elég volt arra, hogy lássam hányadán állunk. Persze közben kitűzte a következő tárgyalási napot, és fájdalmas búcsút vettünk egymástól.
  2. Kb. 2-3 hónap múlva kellett mennem ismét, mentem is. Meg is jött a válasz a mobil parkolási cégtől, és a kedves bíró nő legnagyobb sajnálatára engem igazolt, hogy fizettem, nem is keveset. A felperes persze az állította korábban, hogy nem is fizettem. Aztán meg azt állította később, hogy fizettem, de én állítottam le a mobil parkolást idő előtt. Ezt ugyan mindkét pontot ebben a fázisban cáfoltuk, de nem gond, mentünk tovább, mintha mi sem történt volna. A felperes megint nem jelent meg, újabb bizonyítékot be sem mutatott, ennek ellenére a bíró néni nem volt képes ezt az eredményt elfogadni. Szemmel láthatóan (de persze szigorúan magán véleményem szerint) rettegett, hogy mit jelent majd szakmai előmenetele szempontjából, hogy ugyan csak egy ilyen pár ezer Forintos tyúkperben is, de mellettem dönt, egy önkormányzattal szemben. Gondolom már előre látta lelki szemei előtt, hogy jövő héten telefonálnak a bíróságra, és el is lesz kaszálva. Meggyőződésem, hogy eleve eldöntötte, hogy nem fog nekem igazat adni, és mindenáron keres valamit, miért adja a felperesnek az ügyet. Valami teljesen agyament mondvacsinált indokkal kitűzött egy újabb tárgyalási napot, mert a felperes érdekében további adatokat kért be egy harmadik személytől. Zárójelben jegyzem meg, hogy én jogi képviselet nélkül mentem, nem volt ügyvédem, a felperes viszont nyilván ügyvédek hadával volt megtámogatva, pontosan tudniuk kellett volna az ügymenetet. Ez pedig (mint számomra az eset során kiderült) az, hogy kis értékű perek esetén minden adatot és bizonyítékot legkésőbb az első tárgyalási napig be kell nyújtani, mely azonban nem történt meg a felperes részéről, de sebaj, a bíró néni megtette helyettük, képviselte az érdekeiket, és amit csak lehet, megtett az igazuk alátámasztásának céljából. A kitűzött újabb tárgyalási napig tehát nem volt egyéb dolgunk.
  3. Ez is eljött hamar, pár hónap múlva ismét találkoztunk, azonban semmi változás nem történt. A megkeresett harmadik fél nem is válaszolt, vagy nem olyan választ küldött, amivel a bíró néni ellenem tudott volna ítélni, ezért ismételt tárgyalási napot tűzött ki, és újra bekért adatokat. Na itt vált paródiává a történet, és itt lett teljesen komolytalan a szememben a magyar jogrend és igazságszolgáltatás. Legalábbis az adott képviselője biztosan. Az első perctől kezdve érződött, hogy ez a kislány nem ide való, abszolút döntés képtelen, és nem fog a tények és az igazság alapján dönteni, mert fél, hogy mi lesz vele és a bírói pályájával. Túl kicsi voltam én ahhoz, hogy igazam lehessen. Persze ez szigorúan magánvélemény, nem rágalmazok meg ezzel senkit, általánosítani pedig főleg nem akarok, hogy más is bíró is ilyen, azonban nekem ordított erről a helyzetről az igazságtalanság és szakmaiatlanság (illetve később a másodfok is ezt igazolta, de ne szaladjunk ennyire előre). Itt és ekkor borult el az agyam, és döntöttem el, hogy bármennyi időbe és pénzbe is kerül, én ezt az ügyet végig viszem, és nem hagyom annyiban ezt az elfogult hozzáállást és igazságtalanságot.
  4. A következő tárgyalásra már el sem mentem, írásban jeleztem, hogy távollétemben is megtartható a trágyalás (ezeket persze szintén nem szerepeltette a jegyzőkönyvben a kislány, csak hogy nem mentem el), és erősebb hangon komoly panaszt tettem a bíróságnál az ügyet vezető bíró lányka ellen. Felvázoltam a tényeket, hogy már rég döntenie kellett volna, a bizonyítékok engem igazolnak, és senki nem kéri, de újabb és újabb tárgyalási napot tűz ki a kislány, és újabb lépéseket próbál tenni a felperes igazának bizonyítására. HÉT!!!! azaz 7 tárgyalási napot tűzött ki összesen, egy parkolási bírságról szóló tyúkperben. Teljesen és totálisan komolytalan volt az egész amit művelt, szánalmas volt ezt látni, hogy egyszerűen nem hajlandó lezárni az ügyet, és a tények alapján a felperes ellen dönteni. Sorozatosan tettem ellene a panaszokat, illetve mivel már nem jártam be a tárgyalásra, neki is megírtam több beadványban is, hogy abszolút elfogultnak és döntésképtelennek érzem. Persze ezeknek semmi eredménye és következménye nem lett. Maximum annyi, hogy ha volt 1%-nyi esélyem még nála egy korrekt és igazságos döntésre, ezzel azt is eljátszottam.
  5. Végül 2015-ben három évvel a parkolási bírságolás után meghozta ítéletét a kislány, hogy semmiben nincs igazam, a bírságolás jogos volt, és mindenben egyértelműen a Felperesnek ad igazat. Fizessek meg XY perköltséget a bíróságnak, XY ügyvédi díjat a felperesnek, XY illetéket és persze magát a bírságot is. Ez így kb. 80-100e Ft felé közelített. Az eredeti bírság pedig volt kb 7000,- Ft. Na itt egy pillanatra megingott a bizalmam a magyar igazságszolgáltatásban. Hogy valóban itt tartunk 2015-ben, hogy egy parkolási cég, egy önkormányzat ellen nem lehet pert nyerni. Nem tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Főleg, hogy a kislány kerek 15.000,- Ft-ot jelölt meg fellebbezési díjnak, a teljes vitatott per összeg mint az emelt parkolási bírság volt, kb 17e Ft. Mondjuk nyilván itt már nem ennyit kellett volna fizetnem, a perköltség és ügyvédi díj miatt, de nekem itt nagyon kilógott a lóláb. Egy pár ezer Forintos tyúkperben miért szab ki ilyen magas fellebbezési díjaz ez a kislány, hacsak nem azért, hogy NE fellebbezzek. Nyilván bosszúból is, mert csúnyákat mondtam és írtam rá, meg sokszor panaszt tettem ellene, de úgy éreztem akkor is, hogy a fő ok a fellebbezéstől való távol tartás. Eszembe is jutott Forrest Gump: “Ha már ilyen messzire eljutottam, miért ne futnék tovább?!”. Illetve sok vesztenivalóm már nem volt, fellebbeztem, befizettem a 15e Ft illetéket, és bíztam a másodfokú bíróság korrekt ítéletében. Reméltem, hogy ott már nem ilyen döntésképtelen kislányok dolgoznak, és hogy ott már a tények és a valóság alapján fognak dönteni.

Parkolási per

Pár mondatban azért leírnám, hogy milyen indokokat hoztam fel pl. a védelmem érdekében, melyek kevesek voltak ennek a hölgynek, hogy nekem adjon igazat:

  • A per alapja eleve az volt, hogy állítólag nem ott, nem úgy illetve nem addig fizettem, ahogyan kellett volna. Ezt eleve cáfoltam azzal, hogy megjött az EME Zrt.-től a mobil parkolás igazolása, hogy de, fizettem, ott és úgy ahogy kellett volna. De ez még kevés volt az igazamhoz.
  • Nehezményeztem, hogy már a 7. tárgyalási napot tűzzük ki, holott ezt senki nem kéri, csak a bírónő tart ámokfutást a felperes igazának bizonyítása érdekében, de erre sem reagált semmit ez a komoly bírónő.
  • Leírtam azt a nem mellékes tényt, hogy engem még 2012-ben egy parkolási cég bírságolt meg, aki annak az évnek a végén jogutód nélkül megszűnt, ergo nem is létezik már az, akinek elvileg tartozom. Hogy mi alapján követeli tőlem ezt az összeget az adott önkormányzat, arra semmi jogalapot és bizonyítékot nem nyújtott be, sem az első tárgyalási napig, sem azt követően. Persze ez az apróság sem számított, hogy eleve a követelés jogalapja sem volt igazolva.
  • Nehezményeztem, hogy senki nem kérte és senki nem járult hozzá, hogy harmadik fél megkeresése történjen az ügyben, pláne kizárólag a felperes érdekében, de ezt a bírónő már vagy 6. alkalommal teszi, saját döntése alapján.
  • Megjegyeztem, hogy a megkeresett harmadik személy és a felperes jogi, és érdek kapcsolatban állnak egymással, tehát álláspontom szerint nem lehet pártatlan a harmadik személy megkeresésének eredménye, véleménye és adatszolgáltatása, így figyelembe venni sem lehetne.
  • Jeleztem, hogy míg én egy egyszerű polgár vagyok, a felperes jogi képviselettel rendelkező gazdasági szervezet, ergo nekik tökéletesen tisztában kellett lenni a kis értékű perek szabályaival, miszerint minden bizonyítékot legkésőbb az első tárgyalási napon be kell nyújtani. Ennek ellenére ezt nem tették, de helyettük igyekezett új bizonyítékokat keresni ellenem a bírónő, de folyamatosan és éveken keresztül.
  • Közöltem azt is, hogy a felperes honlapján látható hivatalos számítási módnak sem felelt meg az eredeti bírság megállapítása, magasabb összeg lett kiszabva, mint amennyit egyáltalán lehetett volna.

És egyéb hasonló lényegtelen információkat soroltam még fel párat, de a 20 éves forma bíró lányka csak ment előre rendületlenül, tűzte ki az újabb és újabb tárgyalási napokat, és végül meg is hozta az ellenem szóló ítéletet annak rendje és módja szerint. Sebaj, fellebbeztem, vártam a másodfokú ítéletet. Itt ismét egy pár hónap várakozás, majd az alábbi végzés érkezett. Mondanom sem kell, a levél átvétele után, a boríték kinyitása előtt lábon kihordtam három stroke-ot és két infarktust. Láttam lelki szemeim előtt, hogy benne van vagy 150-200e Ft követelés mindennel együtt, a teljes ügyvédi és perköltség, és hogy akkor erre most lesz nyolc napom, hogy előteremtsem valahonnan. De legnagyobb meglepetésemre nem ez történt.

parkolási-itelet-1.oldalJól látható, hogy míg az elsőfokú bíróságon egy abszolút pályakezdő, a tények és valós információk alapján kis embernek igazat adni nem merő kis lányka intézte az ügyemet, úgy a másodfokú bíróságon már komoly jogászok, hozzáértő szakemberek, és valóban a tényeket megvizsgáló, akár multi cégek vagy önkormányzatok elleni döntéshozatalra is képes gerinces emberek dolgoznak! Itt már nem történt további 48 tárgyalási nap kijelölése, további személyek és szervezetek megkeresése illetve kupacnyi lényegtelen dokumentum kajtatása. Itt megvizsgálták ezt az agyrém esetet, és megállapították, hogy ezer sebből vérzik, és egy tollvonással elintézték a felperes keresetét, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva elutasították a teljes követelést, és mindenben nekem adtak igazat.

Szándékosan csak a végzés első oldalát scanneltem, a többi oldalon zömében számok, dátumok, és nevek vannak, a személyiségi jogok védelme érdekében ennek úgy is több mint a felét ki kéne takarni, ennek sok értelme nem lenne. Illetve a további szöveges részekből is beazonosítható lenne az eset, melyet sem magam, sem a többi résztvevő érdekében nem szeretnék. Azonban döbbenet az, hogy egy teljesen fiktív bírságban miként jár el a bírságoló cég, majd az önkormányzat, végük az első fokú bíróság. Nyilván a nemzetközi emberjogi bírósághoz nem mehettem volna egy ilyen marhasággal, ezért “szerencse”, hogy azért a másodfokú bíróságon még komoly, tények figyelembevételével dolgozó emberek ülnek, mert ha már ez sem lenne így, akkor nem tudom hol tartanánk. Mindenesetre az alábbi válaszok érkeztek a további oldalakon:

  • Igazam volt abban, hogy a Felperes állításával ellentétben fizettem a parkolásért, és nem is én állítottam le az órát, hanem a fizetési ciklus végén az magától állt le.
  • A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság több ponton is sértette a XY §-t, illetve több eljárási szabályt sértett, illetve hatáskörét túllépve a felperes helyett járt el, és tiltakozásom ellenére a felperes helyett tett lépéseket a felperes állításának igazolása érdekében, holott a felperes mulasztása miatt már az első tárgyalási napon elutasító döntést kellett volna hoznia, nem további 6 tárgyalási napot kitűzni.
  • Igazam volt abban, hogy az eredeti bírságot kiszabó cég már évekkel ezelőtt jogutód nélkül megszűnt, és a felperes sem az első tárgyalási napig, sem azt követően nem igazolta, hogy hogyan került hozzá, és mi alapján jár el a követelés ügyében.

Egyéb hasonló apróságot hangzottak még el, melyekkel kapcsolatosan nem pontosan értem, hogy az első fokon eljáró bíró lányka miért nem vette észre, hogy nekem van igazam. Illetve megvan róla a magánvéleményem, melyet már ki is fejtettem a fentiekben. Annyira de annyira lenne most kedvem ide leírni a bíró nő nevét, és megkérdezni tőle, hogy miért érte meg ez az elfogult ámokfutás, és hogy miért gondolta, hogy ez komolyan és felelősségteljesen véghezvihető 2015-ben mint bírónői viselkedés?!?! Illetve szívesen küldenék neki egy levelet, saját névre és címre, és csak annyit írnék bele: “Ha-Ha!” De nyilván a dilettáns és elfogult hozzáállása és az első fokú ítéleténél kiszabott magas fellebbezési díj elég a boldogulásához. Eleve kevesen jutnak el idáig, mert korábban “megijednek”, és inkább fizetnek, ha pedig a bíróság első fokon ellenük dönt, na akkor aztán végképp feladják. Nekem is csak egy hajszálon múlt a döntés, de olyan arrogáns és lekezelő volt ez a lányka, illetve olyan magas összeget szabott meg fellebbezésnek, ami elég árulkodó volt, ezért továbbléptem. Feltételezem nem ez volt az első és nem is az utolsó ilyen eszement döntése, de mivel fellebbezések nem történnek, ezért senki nem vizsgálja utólag az ügyeket és a döntéseket, hogy milyen szakmaiatlan, dilettáns és öncélú ügykezelést folytat. Persze általánosítani semmiképpen nem szeretnék, volt már máskor is perem, ahol első fokon is nagyon korrekt, pontos és precíz bíró járt el, aki a tények alapján és reálisan döntött. Egyszerűen azt állítom, hogy itt és most nem ez történt, mely szerintem olyan tekintetben túl is mutat a magánvélemény szintjén, hogy jogerős ítéletben a másodfokú bírság is így vélekedett, és több eljárási hibát említett meg. Ezt nevezem én köznyelven elfogult és dilettáns hozzáállásnak, hogy nem az előírásokat, szabályokat és tényeket követve járt el a bíró lányka.

Parkolási per

Egyetlen reményem csak az, hogy most akkor ezzel így sokkal rosszabbul jár! Meggyőződésem, hogy eleve azért döntött minden bizonyítéknak, érvnek és ténynek ellentmondva ellenem, mert rettegett attól, hogy mi lesz vele és szakmai előmenetelével, ha egy önkormányzat ellen mer ítéletet hozni. Oké, nem hozott, büszke lehet magára, nem kaszálja el az önkormányzat, bár megmondom őszintén, szerintem egy önkormányzat is nagy ívben tojik rá, hogy kinek adnak igazat egy parkolási tyúkperben. Ennél feltételezem fontosabb dolgaik is vannak. Ha létezne is bármi ilyen vagy hasonló jellegű nyomás gyakorlás az országban az igazságszolgáltatásra, akkor feltételezem azt nem ilyen összeghatáron kezdik. De persze nem is feltételezem, hogy létezne nyomás gyakorlás, ebben az esetben pedig tényleg őszintén azt gondolom, hogy a bíró kislányka elképzelt félelmeinek engedett teret mikor olyan módon intézte az ügyet, ahogyan.

Azonban remélem a bíróságon nem marad ennyiben az ügy! Ezer sebből vérzik az, ahogy ez a nő az ügyet intézte, ordít róla a szakmaiatlan és dilettáns, illetve elfogult hozzáállás. Gondolom ifjú kora miatt eleve csak ilyen pár ezer Forintos tyúkpereket bíztak rá, de remélem ezt követően, látva hogyan jár el egy ügyben, ezután még ennyit sem kap. Sőt, legjobb lenne, ha felhagyna a bírói pályával, és elmenne egy gyorsétterembe eladónak, mert ott talán nem kell ilyen horderejű döntéseket hoznia, amire szemmel láthatóan alkalmatlan. Bár ezzel az utálatos stílusával ott sem állná meg a helyét sokáig, azért kedvesség az oda is kellene, melyre szintén teljesen alkalmatlan. Nagyon-nagyon remélem, hogy valamilyen módon visszajut hozzá egy az ügy, látja, hogy mekkora sületlenségeket művelt, és lesz ennek valami következménye a számára. De tartok tőle, hogy nem. Majd utánam megint így jár el más ügyében is, aki ha nem viszi tovább másodfokra, kap ismét egy őszintétlen és igaztalan elfogult ítéletet tőle, egy magas fellebbezési díjjal, és nem fellebbez. Így pedig az igazságszolgáltatás ezen képviselője eléggé aláássa az egész rendszer jó hírét, amit szerintem nem lenne szabad hagyni, mert tényleg sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen hozzáállást, sem másik esetben első fokon, sem ebben az esetben másodfokon. Azért mert csúfolták kiskorában, komplexusos felnőtt lett, morgós utálatos és ezért nincs pasija, tele van frusztrációval, és másokon vezeti le a mérgét és tölti ki a bosszúvágyát a perekben, annak valamilyen szűrőn fent kéne akadnia, és ki kéne szórni innen, mert alkalmatlan erre a pályára. Nem tudom, hogy működik az ítélkezés, és az új bírók alkalmazása, lehet, hogy van ilyen rosta, de mindenesetre hasznos volna, hogy ha a pályakezdő bírók első 10-20 perét és elsőfokú ítéletét fellebbezés nélkül is megvizsgálná a másodfok, szúrópróba szerűen, és vizsgálná a korrekt, tárgyilagos és elfogulatlan döntést. Van olyan, hogy egy ember alkalmatlan egy pályára, akkor ezt látják a kollégák és a főnök, és elküldik, a legegyszerűbb esetben is. Itt pedig túl nagy hatalma van egy bírónak ahhoz, hogy a dilettáns és öncélú ügykezelés beleférjen.

Azt pedig hangsúlyozom még egyszer, meggyőződésem, hogy ez egy kiragadott egyedi eset, biztos vagyok benne, hogy nagy általánosságban jól működik már az elsőfokú ítélkezés is, saját tapasztalataim is ezt erősítik, így általánosítani, és messze menő következtetéseket levonni nem tudok és nem is akarok, azonban nekem megint egy ilyen történetbe sikerült belefutnom, mint mindig. És hangsúlyozom, sem az adott bíró nőt, sem az első fokú bíróságot, sem a felperest vagy annak jogi képviselőjét illetve az egész jogrendet nem vádolom semmivel, a véleményemet írtam le, azonban a másodfokú bíróság is úgy ítélt, hogy nem egy ponton tévedett és sértett eljárási szabályt az első fokon eljáró bírónő, ez tehát tény, és nem vélemény, a jogerős ítélet szerint is. Ezt mindenki úgy látja ahogy akarja. A valóság biztos az, hogy csak még gyakorlatlan és figyelmetlen volt, az én privát és szubjektív magánvéleményem pedig az, amit leírtam, hogy elfogult volt, tartott a következményektől, és bízott benne, hogy nem lesz folyománya az esetnek, és egy 15e Ft-os fellebbezési díjat nem fogok megfizetni, hogy eleve alig több a vitatott per összeg, és akkor hamvába hal az ügy. Jogerős lesz az ő elsőfokú álságos ítélete, és bekerül úgy a könyvekbe, hogy soha senki nem fogja firtatni, mi is történt itt valójában. Tévedett. Ebben is.

Parkolási per

Az eset során szerzett tapasztalataim okán pedig ismét szeretnék kérni mindenkit, hogy álljon ki az igazáért, illetve ha már belekezd ebbe, akkor tartson is ki a végsőkig. Őszintén mondom, az elsőfokú ítélet után tényleg még én is meginogtam, de végig vittem és megérte. Ha nehezen és lassan is, de azért működik az igazságszolgáltatás. Itt is emberek dolgoznak, akik ha nem is tévedhetetlenek, legalább ott van a következő fokozat, ahol gondolom már tényleg csak és kizárólag tények alapján működő, nagy tapasztalattal rendelkező és elfogulatlan bírók dolgozhatnak. Ez a kislány nyilván az életben nem fog dolgozni másodfokú bíróságon (legalábbis remélem), mert alkalmatlan rá, de örülök neki, hogy azért vannak még olyan emberek, akik mernek bárki ellen korrekt és tény alapú döntést hozni. És lényegében ha így nézzük, abszolút működik a bírósági ítélkezés, mert ha első fokon bármilyen szempontból olyan ítélet születik, ami esetlegesen bírói hiba eredménye, azt a másodfok simán korrigálja. Mint tehát mondtam, senki sem tévedhetetlen, de egy esetleges tévedést korrigál a jogrend következő szintje. És elképzelhetjük, hogy mennyire nekem lehetett igazam, ha a bíróság egy 6000,- Ft-os tyúkperben végül jogerősen az én oldalamon ítélt, egy kerületi önkormányzattal szemben.

Mivel alapvetően ez egy könnyed, közéleti, élmény és szolgáltatás tesztelő blog, most mondhatnám azt, hogy válassza Ön is ügyei intézésére egyből a Fővárosi törvényszéket, mint másodfokú bíróságot, mert ez elfogulatlan, korrekt és szakmai szempontok alapján ítélő szolgáltatás, továbbá jobban teljesít mint az első fok, de nyilván elég komolytalan lenne, ezért inkább ilyen vacak reklámszövegekbe bele se kezdek. Azonban köszönet ez úton is, hogy ha már az élet összehozott egy teljesen dilettáns bíró lánykával, legalább másodfokon helyre tették az ügyet (remélem a kis hölgyet is), és így nem vesztette el az ember teljesen az igazságszolgáltatásba vetett hitét.

De azért persze még egyszer nem biztos, hogy nekiállnék ennek. Négy év hivatali ügyintézés és pereskedés, kb. 40-50 levélváltás, 7 tárgyalás, egy 15e Ft-os fellebbezés, és a másodfokú bíróság ítélete kellett ahhoz, hogy egy jogosulatlan parkolási bírságtól megszabaduljon az ember. És ez baj! Nem hiszem, hogy van még egy ilyen elmebeteg, mint én, hogy négy évig harcol az igazáért, csak elvi alapon, egy bagatell összeg miatt, így pedig a jogosulatlan követelések befizetésének országává válunk. Ezt pedig tudják a multik, tudják a szolgáltatók, és tudja mindenki aki a pénzünkre pályázik. És ha már én is azt érzem, hogy ennek még egyszer nem mennék neki, akkor azt azt eredményezheti, hogy az ember nyugalma és biztonsága érdekében inkább fizet, jogosulatlan követelést is akár, csak hagyják békén. És ez elég szomorú……….

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.