Náncsi Néni vendéglője – Budapest II. kerület

Facebookpinterest

Legalább tizedszerre jártunk a Náncsi néniben a napokban. Ezt azért tudjuk ennyire pontosan, mert mindig évente egyszer, a házassági évfordulón jöttünk ide, és 2015-ben jubiláltunk, a 10. évfordulóval. Volt persze egy vagy két év, ami kimaradt, nem voltunk itthon, vagy nem volt rá keret, viszont ezek helyett voltak alkalmi látogatások is, tehát a tíz alkalmat már biztosan és stabilan hozzuk. Sokat megéltünk így már együtt ezzel az étteremmel, de nézzük, mit nyújt 2015-ben Náncsi Néni vendéglője.

Náncsi Néni vendéglője

A múlt

Gyermekkorom egy jelentős részét Hűvösvölgyben töltöttem nagyszülőknél, innen nem is túl messze. Ennek ellenére soha nem jártunk a családdal itt, nem abban a bér kategóriában mozogtunk sajnos, ami ezt lehetővé tette volna. Nagyszüleim úgy is emlegették ezt, mint ahogy a Rothschild vagy a Hilton családot szokás manapság, hogy ez csak az elit réteg kiváltsága. Nem tudom tényleg így volt-e, de tény, hogy bőven 20 felett voltam, amikor elsőként itt jártam, már saját fizetésből, legalábbis úgy emlékszem addig ez kimaradt. A hagyatékát pedig tagadhatatlanul máig őrzi ez a hely, mert ugyan ha nem is annyira elborult, mint a manapság felkapott, puccos fine dining helyek, azért vitathatatlan, hogy nem az olcsóbb éttermek közé tartozik.

Náncsi Néni vendéglője - hideg előételek

Kicsi beltér, tágas és kellemes kert

Télen ritkán járunk erre, jellemzően inkább a nyári szezonban jövünk, de akkor mindig nagy meglepetéssel tapasztaljuk, hogy majdnem mindegy milyen napon vagy napszakban jövünk, csaknem tele a hely. A munka és a szabadidő lehetőség most is úgy hozta, hogy hétköznap kicsivel ebéd után érkeztünk, és alig volt szabad asztal. A kert sarkában van egy kisebb gyerek játszó, illetve zömében jól megoldott az árnyékolás is, valamint a közelben eddig nem volt igazán jó étterem, így persze érthető is, miért szokott ide ennyire a közönség, de azért ez akkor is meglepő.

Náncsi Néni vendéglője

Előételek

Még az ősidőkben, mikor itt jártunk már akkor megvolt a kedvenc előételünk, a “kabinos kedvence”, mely szerencsére a mai napig megmaradt. A mostani fiatalság persze már nem is tudja, mit is jelenthet ez, de a 30 felettiek még biztosan emlékeznek rá (ütött kopott kis láboskában maradék pár szem husi és pörköltszaft, hatalmas szelet fehérkenyérrel). Az ifjabbak hiánypótlás gyanánt kaphattak egy betekintést pl. az uristen@menny.hu című magyar filmalkotás első perceiben is (aki még nem látta, kötelező darab, keressen rá a Youtube-on), így még tovább kitolva élettartamát ennek a remek jelenségnek. Persze tény, hogy manapság mivel kabinos sincs már, így előétele sem lehet, a huszonéves közönség pedig nem érti, miért lenne kedvence egy szekrény elé tartható ajtó nyitó órának, de azért jó, hogy maradt ez a név, mert “nem csak a 20 éveseké a világ”, az ezer éve ide járó törzsközönség pedig bőven tudja még ma is, mit jelentett ez.

itt ugyan nem látható, de egyik kedvencünk a kabinos kedvence

itt ugyan nem látható, de egyik kedvencünk a “kabinos kedvence”

Az étel is cirka ugyan az maradt, amit nagyon szeretünk, de én most nem erre vágytam. Hetek óta egy remek hortobágyit kerestem, és mivel a Huszár csárdában csúnyán lyukra futottam, ezért ismét tennem kellett egy próbát. Itt azért persze sokkal inkább biztosra mentem, azonban ennek az ára is megvolt, sajnos szó szerint. 1750,- Ft egy ilyen előétel, ami azért elég durva, máshol ennyiért fő ételt is kapni. De a még inkább mellbevágó tény az volt, hogy még csak nem is kettő, hanem egy palacsintát kaptam ezért az árért. Ez persze elég nagy volt, és laktató, meg nem is palacsinta, hanem batyu, nagyon finom tartalommal és kellő mennyiségű szafttal, de akkor is nehéz volt lenyelni mellé ezt az árat is.

Náncsi Néni vendéglője - hortobágyi batyu

hortobágyi batyu, magányosan

Kiszolgálás

Túl sok egyéb választásom úgysem lett volna, mert az átlag leves árak is 1650-1750,- Ft körül vannak, mely szerintem szintén kifejezetten drága, illetve ez sajnos általában mindenre jellemző itt. Hozzá persze abszolút megkapjuk az ennek megfelelő “mi vagyunk a vendég” érzést is, így könnyebb emészteni az árakat, de azért még így is igen rágós falatok.

Egy asztalt jellemzően nem is egy, hanem 2-3 pincér szolgál ki, akik iszonyat melót teljesítenek, folyamatosan ott vannak mindenhol, veszik fel a rendeléseket, hozzák az ételeket, italokat, viszik el az üres tányérokat, amit persze mindenhol máshol is végeznek a pincérek, itt azonban valahogy olyan dinamikusan és olajozottan működik a gépezet, mint csak kevés helyen látható, főleg úgy, hogy mellette az illedelmesség, jó modor és pontosság sem marad el.

Náncsi Néni vendéglője - nagyon retro evőeszközök

nagyon retro evőeszközök

Nekem egyetlen jelentősebb problémám (az árakon túl) kizárólag az evőeszközökkel volt. Értem és tudom, hogy eleve a kockás terítős megoldás, és az evőeszközök is a békebeli retro hangulatot idézik, illetve így volt ez itt mindig, még csak retronak sem nevezhető, mert ez divat szó lett, a Náncsi Néni meg csak önmagát adja, de én ezt csak kiegészítő vagy dekorációs cikkeken tudom tolerálni, használati tárgyakon már nem igazán. Ezek az evőeszközök idejétmúltak, nem kényelmes velük enni, és nem is néznek ki jól. Nyilván nem azt mondom, hogy IKEA-s konfekció evőeszközt használjanak (bár az is szép, nem tudom mi gond lenne vele) de biztosan tudnának szép, új, de azért elegánsnak számító evőeszközöket rendszeresíteni ezek helyett a retro péklapátok helyett.

padlizsánkrém, kicsit kevés zöldséggel

padlizsánkrém, kicsit kevés zöldséggel

Ételek

Míg én elmajszoltam a hortobágyit, Pufi egy padlizsánkrémmel végzett (950,- Ft). Elmondása szerint kicsit “túlkészített” volt, és kicsit kevés volt hozzá a zöldség, de összességében mindketten nagyon elégedettek voltunk, jöhettek a főételek. //Pufi megjegyzése: Annyit azért hozzátennék, hogy nem volt sem túl elegáns, sem túl igényes, hogy a padlizsánkrém tálalásakor szétfröcsögött paradicsom magokat úgy hagyták a tányéron, nem törölték le, nem figyeltek oda, és így hozzám maszatos tányér érkezett (lásd. fotó), illetve az uborka (mutatóban) is elég hanyagul lett rádobálva. Nyilván az ember erre egy kiskoszosban, vagy egy kifőzdében nem ad, de ilyen árak mellett azért elvárható lenne a maszat mentes tálalás. Pufi megj. vége//

Pufi egy “Franci kedvence” elnevezésű ételt kért (2980,- Ft), melynek a meghatározása az alábbi: “A roston sült csirkemellre kellemesen fűszerezett pirított gombát teszek, majd rozmaringos sajtmártással beborítom, és a sütőben szép pirosra megsütöm. Sült krumplival tálalom.” Az étel abszolút meg is felelt a leírásnak, nagy adag volt, finom és friss. //Pufi megjegyzése: Én azt azonban sehogy sem értem, miért kell az összhatást konzerv gombával rombolni. Ennek a fogásnak egy ilyen kaliberű, hírű és árfekvésű helyen bőven kijárna, hogy igazi, friss gombát használjanak az elkészítéséhez, ne a savanykás, tartósítós léből éppen csak kiemelt, elázott verziókat. Pufi megj. vége// De ami valami egészen elképesztően illúzióromboló látvány volt, az a mellé rakott mirelit sült krumpli.

Ha van olyan hely, ahol ezt nem illene, és az ember ezt nem tudja tolerálni, akkor azt hiszem ez az. Értem én, hogy mirelit a világ, és szinte lehetetlen biztosítani a friss krumplis megoldást, de ez akkor is elfogadhatatlan. Nem vagyok vendéglátós, nem értek hozzá, de nem is nekem kell megoldást találnom erre, de esküszöm most már kampányt, szerveződést, alapítványt fogok indítani “Állítsuk meg az éttermi mirelit sült krumplit” névvel.

Franci kedvence (de ő biztos nem ezzel a krumplival eszi)

Franci kedvence (de ő biztos nem ezzel a krumplival eszi)

Tény, hogy nehéz dió ez. Korábban például nagy örömmel írtam, hogy a XI. kerületben a Móricz mellett a Semmi Extrában házi sült krumpli van, de időközben az is megváltozott. Múlt héten voltunk ott, és sajnos már ott sem az volt mint korábban. El is beszélgettem a felszolgáló sráccal, és kiderült, hogy a friss krumpli nagyon vizesítette az olajat, és vagy állandóan cserélni kellett, ami nagyon költséges és macerás, vagy nem olyan volt a sütőértéke, és mire belül megsült, kívül elégett a krumpli, és folyamatosan küldték vissza nekik.

Mikor én is ott voltam és a képeket csináltam, azt hiszem pont ezt írtam egyetlen főbb kritikának, hogy kicsit túlsült a krumpli, tehát ez végnapjain lehetett annak a házi változatnak, ennek ellenére ott még az új megoldás is jobb, mint ezek a satnya mirelitek. Szintén friss krumplival dolgoznak, de azért elő feldolgozottal, aminek már kisebb a víz tartalma, így nem megy az olaj rovására sem. És az egy új kis kajálda, nem egy ezer éves múlttal rendelkező Náncsi Néni. Ezzel a vállalhatatlan sült krumplival mindenképpen kezdeni kellene valamit, főleg ebben az árkategóriában.

Náncsi Néni vendéglője - libamájas bélszín

libamájas bélszínérmék

Két nagy gyengém van, a libamáj és a bélszín, illetve mindkettővel egy nagy probléma, hogy ritkán jutok hozzájuk. Tavaly vagy az előtt egy remek bélszínt ettem itt, két hatalmas vastag szeletet, ráhalmozott libamájjal, gomba és burgonyapüré körettel, és szerencsére ez ismét feltűnt az étlapon. Sajnos emlékeim szerint az akkor még vastag bélszín mostanra érmékre zsugorodott, de azért ne legyünk elégedetlenek, ez itt még így is több, mint amennyit átlagosan máshol kapni szokott az ember.

Jellemzően ezekből kifejezetten monyatnyi mennyiség jár, itt azonban két korrekt szelet bélszín, két nagy darab libamájjal, árban pedig hasonló, mint máshol. Ez alapból sem olcsó sajnos, és itt is 3950-et kértek érte, azonban jó esetben szokott 3000 körül lenni, az átlag azonban inkább 3500-3600,- Ft kisebb adagért, tehát úgy voltam vele, ha már itt amúgy is egy(-két-három) ár dimenzióval feljebb vagyunk, akkor legalább olyat egyek, amit igazán szeretnék, illetve szerintem pl. ez az étel itt kifejezetten gazdaságos, megítélésem szerint ennek van a legkisebb felára egyéb helyekhez képest (de legalábbis ez jó ideológia volt, hogy miért ezt kérek).

Az előételt követően úgy voltam vele, hogy ez azért jó esetben éppen csak hogy le fog csúszni, de nem így történt, simán betermeltem, ami engem is meglepett. Azt nem mondom, hogy nagyon éhes maradtam utána, de azért az meg sem fordult a fejemben, hogy ez alkalommal kihagynám a hely erősségét, a rumos-tejfölös túrógombócot (980,- Ft). Most is kénytelen voltam berendelni egyet, eléggé telített állapotom ellenére is, mert ennek sajnos nem tudok ellenállni.

Náncsi Néni vendéglője - túrógombóc

mamut méretű és isteni túrógombóc, rumos tejföllel

Desszertek

Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy aki a Náncsi Néniben még nem evett túrógombócot, az még nem evett túrógombócot. Pár héttel korábban a tihanyi Régi Idők Udvarában is ezt a desszertet kértem, és bár semmiképpen nem szeretném annak a helynek az érdemeit csorbítani, ott kaptam három dió méretű kis gombócot, itt pedig egy hóemberfej méretű hatalmas gömböt, jól nyakon öntve rumos tejföllel. Ez kifejezett erőssége a helynek, soha egyetlen alkalommal sem tudom kihagyni, annak ellenére sem, hogy Pufi is remek desszerteket gyárt otthon mindig. //Pufi megjegyzése: Köszi, puszi. 🙂 Pufi megj. vége// Ennek valahogy itt megvan a rituáléja, ahogy az étkezés végét ezzel koronázzuk meg.

Náncsi Néni vendéglője - túrógombóc

túrógombóc monster (közelítsék a kép felé az arcukat és játsszák alá a Cápa zenéjét)

És a további művészet és gyönyörködtető ebben a hatalmas gombócban a méretén túl az, hogy se nem nyers pép, se nem száraz por a közepe, az is épp olyan, amilyennek lennie kell. Én máshol jellemzően morzsa nélkül kérem, mert az nekem mindig fojtó, nem a kedvencem, csak elviszi az ízeket, de itt még ez is rendben van, kellően vékony réteg, meghúzódik a háttérben, nem akarja túlzottan magára vonni a figyelmet. Ha valaki egyszer erre jár, és ha nagyon nem is éhes, csak beugrana egy kávéra, rendeljen be mellé egy ilyet mindenképpen, nem fog benne csalódni.

Míg én élet-halál tusát vívtam a gombóccal a hortobágyi és a bélszín után (lassan lehet, hogy Pufi és Pufi névre váltunk majd), addig Pufi egy könnyed málnás tiramisut (1250,- Ft) fogyasztott el, lényegesen elegánsabban, és jóval kevésbé a túlélésért harcolva. Ezzel mindösszesen egy gond volt, hogy málnás volt ugyan, de nem tiramisu. Annak ugyanis egyik legjelentősebb összetevője itt erősen hiányzott, ha dobozban árulnák az szerepelhetne rajta, hogy “nyomokban mascarpone-t tartalmazhat”.

málnás tiramisu ami málnás de nem tiramisu

Ebből ugyanis csak egy vékony réteg volt felfedezhető, a többi rész piskóta volt, és túl édes, de nem túl kellemes málnás tejszínhab, valamint nem egy ízléses és gusztusos szelet érkezett, hanem egy kicsit kaotikus desszert halom. Összességében tehát lehet azt mondani, hogy ez volt az egész étkezés leggyengébb pontja, ez az egy étel volt az, amivel nem voltunk elégedettek, valamint persze a snassz mirelit sült krumpli, ezektől eltekintve azonban ismét nagyon jót ettünk Náncsi Néni vendéglőjében.

Hogyan tovább

Úgy emlékszem, csalódnunk itt egyetlen alkalommal sem kellett, a Náncsi Néni vendéglője remek hely, kellemes környezetben, nagyon profi és illedelmes kiszolgálással, finom és nagy adag ételekkel. Egészen biztosan a hosszú múlt után még legalább ekkora jövő is áll a vendéglő előtt, azonban a világ mozgásban van, és ezekre az új trendekre talán érdemes kicsit jobban odafigyelni.

Nagyon feljövőben van ugyanis a street food iparág, és ez nem csak a szerényebb költségvetéssel rendelkezők körében népszerű, sőt, lassan egy jó street food kajálda drágább, mint egy átlag étterem. Ez viszont elég sok választási alternatívát kínál a fizetőképes keresletnek, szintén minőségi étel tekintetében, lényegesen gazdaságosabb megoldásban.

a tábla, amit már százszor láttam, de még mindig elmosolyodok rajta

a tábla, amit már százszor láttam, de még mindig elmosolyodok rajta

Továbbá tény, hogy hosszú évekig talán nem is volt méltó kihívó a környéken, azonban innen csak pár perc autó útra megnyílt például a Remetekert étterem, ahol szintén nagyon kellemes környezetben és szintén remek ételeket ehet az ember, ennél jóval kevesebbért. Bár a közelmúltban, a tavaszi látogatásunk utáni nyári ebéd már ott is kicsit mellbevágó volt, mert azért a szezonális étlapon érezhetően áremelést hajtottak végre, azonban az ennek ellenére sem közelíti meg a Náncsi Néni árszínvonalát, az étel minőségét azonban igen, sőt.

Ez persze semmit sem változtat a Náncsi Néni magas minőségén és finom ételein, sőt nyilvánvalóan az árain sem, amíg hétköznap délben is tele van a kerthelyiség. Csupán annyit szerettünk volna zárójelben megjegyezni, hogy kicsit(sokkal) olcsóbban mi is jobban szeretnénk ezt a helyet, és gyakrabban is beleférne. Illetve ha minimálisan is, de el-el maradozik majd a közönség, annak kizárólag az árszínvonal //Pufi megjegyzése: És a felbukkanó, minőségi, de ár/érték arányosabb konkurencia. Pufi megj. vége// lehet az oka, más nemigen. Persze nyilván ez nem ma és nem holnap fog bekövetkezni, sőt, talán soha, mert ahogy látom, itt a magas árak ellenére sincs gond a vendégsereggel.

Náncsi Néni vendéglője - ételeink

Pro: finom és nagy adag ételek, szépen elkészítve, széles választék, kellemes kert, gyors és illedelmes kiszolgálás, játszó sarok
Kontra: itt is sok a kutya, illetve Chandler Bing után szabadon (mikor a nagyfejű lánnyal randizott és arra gondolt: “ne is figyelj rá, keress gyorsan három jelzőt rajta ami tetszik: jó a ruhája, szép a mosolya, NAGY A FEJE, NAGY A FEJE, NAGY A FEJE!) csak annyit mondanék még, hogy DRÁGA, DRÁGA, DRÁGA…

Cím: 1029 Budapest, Ördögárok u. 80,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.