Mongolian Barbecue Étterem Budapest

Facebookpinterest

Sok-sok évvel ezelőtt jártunk utoljára a Mongolian Barbecue étteremben Budapesten. Azt megelőzően rendszeres vendégek voltunk, azonban az “All you can eat” típusú éttermek bizonyos tagjai amilyen gyorsan felfutottak, olyan gyorsan porba is hullottak, köztük például a Mongol is. Köszönhetően ezt természetesen a tipikus hibáknak, a legkevésbé sem friss, szegényes kínálatnak, illetve a kritikán aluli személyzetnek. Nem is jártunk ide hosszú-hosszú évekig, a közelmúltban azonban belefutottunk egy cikkbe, miszerint az étterem megújult, és kéri kedves korábbi vendégeit is, adjanak még egy esélyt, tegyenek egy újabb próbát. Megtettük.

Az edd magad mozgalom képviselői

mongolian-barbecue-04A Mongolian Barbecue elég régi motoros a fejadagos éttermek piacán. A fő versenytárs, aki cirka egyeduralkodóvá is vált ezen a területen az vitathatatlanul a Trófea Grill, azonban a kezdet kezdetén talán közel egy időben vezették be ezek a szereplők az ilyen jellegű étkeztetést Magyarországon. A Trófea Zuglóban, míg a Mongol Budán a XII. kerületben kereste az éhes vendégek kegyeit, mindkét versenyző a “fix összegért annyit eszel, amennyi csak beléd fér” rendszerrel operálva. Ha pedig azt gondolnánk, ez garancia a sikerre, mert Magyarországon a “mennyiség a minőség”, és mindegy, mit eszünk, csak sok legyen, akkor nagyon tévedünk. És erre a Mongol pályafutása volt az élő példa. Nyilván a kezdeti siker után a vezetés el is bízta magát, a minőségre nem költöttek, sem étel sem személyzet fronton, és míg a Trófea mára 6 éttermes (Visegrádi, Király utca, Zugló, Újbuda, Óbuda, Margit híd) hálózattal büszkélkedhet, addig a Mongol villámsebességgel beleállt a földbe.

Mi is a tömegek közé tartoztunk, gyakorta látogattuk nagyobb családi eseményeken a Trófea valamely leányvállalatát, míg a Mongolt messze kerültük. Nem mondom, a Trófea is igen széles palettát mutat be, és annak ellenére hogy egy brand, teljesen más hangulat és környezet várja a vendégeket minden étteremben, azonban egy megszokott minőség alá egyik éttermük sem megy, tehát az eltérő jelleg ellenére nagy csalódást egyik vendéglátó helyük sem okoz. A belvárosi kirendeltségek próbálják bevonzani a tébláboló turistákat és a yuppie-kat, Óbuda a komótos nyugalom, míg Újbuda a totál személytelenség jellegét hordozza magán. Zugló a “zabáljunk és ordibáljunk” feeling, végezetül pedig (szerintem) a Margit híd Budai hídfőjénél lévő Trófea áll legközelebb ahhoz, amit a szó kiemelt értelmében étteremnek lehet nevezni. Azt gondolom itt lehet a leginkább kulturált és csendes környezetben, és a leginkább minőségi ételekkel találkozni, de persze ez ízlés kérdése. És mint mindenhol, a nagy nevek mellett vannak a piacnak olyan szereplői is, akik inkább ne lennének.

A Tanne Étterem Budakeszin ennek talán legjelesebb képviselője, aki csak nevében all you can eat, valójában inkább csak a fejpénz a lényeg, és silány minőségű, állott, alig pár fajta ételt próbálnak beállítani bőséges svédasztalnak. Náluk életemben egyszer jártam, és soha többé nem fogok, talán egy alkalommal egy külön poszt is születik majd belőle, hogy mekkora döbbenet csalódás, és negatív élmény volt ez az étterem, akinek azt gondolom már a csoda sem segíthet a felkapaszkodásban, mellesleg jogosan. A Mongol azonban nem ilyen, és ha rövid időn belül nem is tudja ledolgozni 5-10 éves lemaradását, és ma holnap nem lesz hat éttermes franchise, mint a Trófea, azért feltámadni látszik hamvaiból

mongolian-barbecue-13Akkor és most

Mint rendesen, most is egy nagyobb családi összejövetel indokolta ezt a jellegű táplálkozási megoldást, és ellentétben az általánossal, most nem a Trófeát választottuk, hanem adtunk egy új esélyt a Mongolnak. Az első benyomás mindig az épület és a személyzet. Emlékeim szerint már maga a hely sem volt túl bizalomgerjesztő az összeomlás előtt, kosz volt és lepukkantság. Na ennek szerencsére nyoma sincs. Az utca front és homlokzat változatlan hangulatú,  de felújított, belépve azonban lényegesen kellemesebb látvány fogad, mint ahogy az utolsó emlékeimben élt. Szépen rendezett és tiszta asztalok, kellemes belső tér, nem túlzsúfolva, ami például az Óbudai vagy belvárosi Trófeákról nem mondható el.

Nyolcan voltunk összesen, hat felnőtt és két gyerek, és egy megfelelő méretű asztalt sikerült kapnunk, nem zsúfoltak össze minket egy 4-6 személyes helyre. Mondjuk ezt a telítettség nem is igazán indokolta, húsvét környékén voltunk, nem volt tele az étterem. A másik kellemes élmény, hogy bár ruhatár van, de nem erőltetik rá az emberre, mint például ez sok alkalommal a Zuglói trófeában megtörtént. Nekem speciel minden iratom, kulcsom, pénzem hidegebb időszakban a kabátzsebeimben gyűlik össze, nyilván azzal nem adom be a ruhatárba, viszont kifejezetten utálom ezt kényszer hatására mind kipakolni, és a nadrágzsebembe tuszakolni. Egy ilyennel már el is van rontva az estém. Elismerem azt is, hogy nem túl kulturált és elegáns megoldás a szék támlájára hajtott kabát, de ha ennek technikai oka is van, illetve nincs dugig az étterem, hogy ez bárkit is zavarjon, akkor kifejezetten üdítő jelenség, hogy a személyzet ezt nem nehezményezi.

Apropó személyzet. Anno az összeomlás előtti emlékeimben olyan fogadtatást kapott itt az ember, hogy legszívesebben a világból kirohant volna. Azt a tipikus, pofátlan, flegma, “minek jöttél te ide?” hozzáállást és kiszolgálást. Szerencsére ez is merőben megváltozott. A minket kiszolgáló pincér pont meg tudta találni a “még figyelmes vagyok és gyakran megjelenek, de két percenkénti kérdezgetéssel nem megyek a vendég agyára” ideális határát. Még leülésünk pillanatában kérdést tett fel, hogy gyerekszéket vagy csak ülésmagasítót kérünk a legkisebb családtagnak, és a választ követően egy percen belül hozta is amit kell, nem 5-10 perc után tántorgott oda, mikor már mindenki elhelyezkedett, és nem szívesen mozgolódunk, még akkor sem, ha nem teljesen kényelmes minden. Italok a körbekérdezést követően gyorsan és pontosan érkeztek, néhány perc beszélgetés, és akklimatizálódás után pedig indultunk a vályúhoz.

mongolian-barbecue-01“Ülj le Larry, zabálj Te is!”

Aki esetleg még sosem járt ilyen helyen, röviden leírnám mit is jelent az úgynevezett “all you can eat” étterem. Leginkább a szállodai svédasztalos étkeztetéshez lehet hasonlítani. Az ember befizet egy fix összeget, és ezért a rendelkezésre álló ételekből, és nem palackozott italokból annyit fogyaszt, amennyit csak szeretne. Benne vannak ebben a hideg és meleg előételek, levesek, kész ételek, sültek, köretek, egytálételek, saláták és desszertek, illetve a lényeg, az előre pácolt, frissen grillezhető húsok is. E mellett természetesen az ital fogyasztás is része a fejadagnak, igen korrekten kezelve a határokat, mert bár nyilván röviditalok, minőségi borok, palackozott márkásabb pezsgők nem, de ezen kívül cirka minden a csomag tartalma. Ásványvíz, rostos és szénsavas üdítő, bor és pezsgő, valamint a kávé is. Összességében tehát ha az ember nem egy harminc kilós, “egy kis adag sali öntet nélkül elég nekem három napra” lányka, akkor nagyon nagyot bukni nem tud egy ilyen helyen anyagilag.

Miről is beszélünk? Csúcs időben 5500,- Ft / fő a Mongol, 6 év alatt és 99 év felett ingyenes, 12 év alatt pedig 50%-os ár. Már ez korrektebb, mint a Trófea, mert ha jól emlékszem,  ott például nincs, vagy alacsonyabb az ingyenes korhatár, de a teljes árú felnőtt fogyasztás kb. azonos, és végül is ez a meghatározó. A teszt kedvéért vessük azért össze egy átlagos árszínvonalú A’la Carte étkezés árával, ami mondjuk nem egy talponálló, vagy kifőzde, hanem hasonlóan korrekt éttermi környezet. Leveseket általában 690-990 között kaphatunk, legyen mondjuk 800,- Ft. Főétel 1890-2990 között, körettel, ha nem eszünk bélszínt vagy lazacot, legyen akkor ezt mondjuk 2500,- Ft. Egy desszert szintén leves árban megy, vegyünk ennek kb. 700,- Ft-ot. Az ember mondjuk kér két ásványvizet, vagy két üdítőt, aminek minimum 150,- Ft decije, de a vizet sem adják sokkal olcsóbban, legyen mondjuk 400,- Ft 3 dl üdítő, ebből két adag szintén 800,- Ft. És mivel a fejpénzes helyeken alkohol és kávé is rendelkezésre áll, úgy korrekt az összehasonlítás, ha ezt is figyelembe vesszük, mondjuk egy átlagos semmi extra bornak 300,- Ft decije, ebből szintén két decit fogyasztva további 600,- Ft-al emelkedik a számla, de ugyan ennyi simán elmenne sörre is, illetve még mondjuk 500,- Ft / fő a kávé, és akkor semmi extrát nem ettünk és vettünk, csak egy korrekt kiadós ebédet. Ez így összesen szintén 5500-6000,- Ft között jön ki fejenként, tehát bár elsőre mellbevágónak tűnik az ilyen jellegű éttermekben előre elkért 5500,- Ft, ha utána számolunk, látható, hogy abszolút fedi a valóságot. Főleg annak tekintetében, hogy itt benne van a pakliban, hogy bejön egy vízilabda csapat, és nyilván az ilyen mázsás húskészlet fogyásból adódó járulékos veszteségek is eloszlanak a per fő áron.

Leves 500,- Ft, főétel 2500,- Ft, de a szabadság érzése megfizethetetlen! 

 Mit is kapunk az előre leszurkolt pénzünkért? Elsősorban szabadságot. Mégpedig azt a szabadságok, hogy annyiféle ételt próbáljunk ki és kóstoljunk meg, amennyit csak szeretnénk. Pl. ha valaki még nem evett mondjuk bárányhúst, cápát vagy mustáros zöldségkrém levest, de nem feltétlenül szeretne egy étlapról teljes áron rendelni, annak kockáztatásával, hogy nem ízlik, és két falat után megy a kukába, akkor remek választás ez a fajta étkezés. Itt a rendelkezésre álló kínálatból kedvére válogathat és próbálgathat az ember. Persze érdemes mindenből először egy-egy apró falatot választani, és ha már megkóstoltunk mindent, amit szerettünk volna, visszatérhetünk azokhoz ami igazán ízlett. Ezt azonban nem mindig könnyű kivitelezni, mert kínálat van bőven, és az ember mindenre kíváncsi.

Négy-ötféle leves, ugyanennyi előre elkészített főétel, több tucat hideg és meleg köret, kiegészítő, kísérő közül válogathat az ember. Hideg és meleg előételek, illetve édes és sós levezetők is elérhetők, szép számban. Ezeket ráadásul úgy kombinálja és válogatja össze az ember, ahogy neki tetszik, tehát nem kell a pincér fanyalgó arcát nézni, ha éttermi rendelésnél más köretet kérünk. A lényeg azonban vitathatatlanul az éppen egy tucat grillezni való finomság. Különböző húsok, más-más pácban, ízesítéssel és előkészítéssel várják, hogy rájuk essen a választásunk, és a grill pulthoz lépjünk velük. Ennek egy hátránya, hogy míg nyers állapotban jól elkülönülnek, ha mondjuk háromféle marhahúst választunk, grillezés után már nem fogjuk tudni megkülönböztetni ránézésre, hogy melyik melyik volt, így esetleg az inkább favorizált kiderítése is nehezebb lesz (intenzív jellemző fűszerezés esetén nem gond, azonban sok egyéb eset is van, vagy mikor mondjuk fantázianéven fut az étel, nem a fűszerezés vagy pác jelleg nevével), ezért érdemes mondjuk max 2 féle, és eltérő típust választanunk egyszerre, tehát mondjuk egy szelet marha vagy vad, és egy szerelt szárnyas vagy hal grillezést, hogy már szín alapján is jól elkülönüljenek, így könnyen beazonosítható és ismételhető a választás, ha ízlett, illetve elkerülhető, ha nem.

Halmozzuk az élvezeteket?!

A bőség zavarában könnyen abba a hibába eshet az ember, hogy a kóstolgatás idején kezdeti lelkesedésében nem képes eléggé apró falatokat összeválogatni, és mire azt a 4-6-8 ételféleséget kipróbálja, amiből fő fogyasztás szinten dönteni szeretne, addigra már jól is lakik. Erre figyelni kell. Nincs alkalom, hogy ne látna az ember NDK turista szerű jelenségeket, hétemeletesre púpozott tányérral, mindent egybeöntve, hogy már látványra se lehessen megkülönböztetni, hogy hol ér véget a leves, és hol kezdődik a grill tál. Persze ez is egy felfogás, azonban aki ide betér, vetkőzze le a a mohóságát, nem kell rohannia, nem fogják elvenni előle a kaját. Nem cél és feladat, hogy gyorsan 10 perc alatt burkoljunk be mindent amit csak lehet, mert az legalább már a miénk, nem vehetik el, és ki tudja mikor üt be a világvége.

Szépen komótosan, kis adagokban, sok mindent érdemes végigkóstolni, kihasználni a hely előnyét, hogy nem egy ételt kell elfogyasztani, előzetes rendelés alapján. Amennyiben pedig nem ízlik a kiválasztott, lényegesen kulturáltabb és jóval kevésbé kellemetlen is, ha az ember egy falatnyi húst hagy ott a tányéron, ami megy a szemétbe, mintha kupacok mennek pocsékba, mert mohó voltam, de mégsem ízlik, vagy már tele vagyok, csak a szemem kívánta. Annak ellenére tehát, hogy a korlátlan fogyasztás akár a nagy zabálás szinonimája is lehetne, érdemes ezt fokozatosan, mértékkel és módjával véghezvinni, nem fog tudni többet enni az sem, aki ezt 10 perc alatt oldja meg. Különös tekintettel arra, hogy míg az igen felkapott és túlzsúfolt Trófeákban egyre rövidítik a ciklusidőt (utoljára már azt hiszem 2 óra tartózkodás volt csak engedélyezve, aztán cirka felállítanak, mert a következő vendég ott toporog, és majdnem leszedik az asztalt, miközben még eszel), itt ebéd és vacsora idő van, tehát akár 4-5 órát is ott ücsöröghet az éhes vándor, és kétszeresére eheti magát, ha erre van ideje, kedve és energiája.

mongolian-barbecue-09Az íz a mennyiség mögött

Sem a Bocuse d’Or féle értelmezhetetlen képmutatás, azaz a nagy tányéron kis semmi, sem pedig a mindegy csak sok legyen elvet nem vallom. Szeretek egy korrekt adag ételt, szépen elkészítve magam elé venni, aminek az íz világa is rendben van. Sem a sztárséfek kólás kupak méretű csoda kreációi nem hatnak meg, amire lassan már cipőtalp reszeléket tesznek, mert az a trendi, sem a tányérról lelógó kolbász és toroskáposzta nem váltja ki az íz iránti igényemet. És bár az ilyen jellegű éttermekben alapvetően nem a hatalmas gasztro élmény az elsődleges értékadó, azért lehet találni gyöngyszemeket. Én például hortobágyi palacsintát ettem, amit eleve kevés étterem vállal be, aki pedig felteszi az étlapra sok esetben csak maradék eltüntetésnek használja, beledarálva mindent, ami visszajön az asztalokról. Ilyenkor van az, hogy sem egységes íze sem átlaga nincs a tartalomnak, folyik belőle a zsír, és másodpercenként valami csontra vagy porcra harap az ember. Nem túl meggyőző helyen ezért ilyet nem is rendelek, de ha mégis belefutok egy mosléktemetőbe, egy falat után jelzem is a tisztelt intézménynek, hogy ezt akkor lehet hátravinni az udvarba a malacoknak, ahová való.

Vitathatatlan értékmérő és krízis étel tehát ez nekem, itt bepróbáltam, és nem okozott csalódást. A töltelék az a töltelék volt, amit ebbe szántak, kellően krémes és ízes volt, idegen és ismeretlen darabok nélkül, megfelelő mennyiségű szósszal. Mellettem húslevest fogyasztott egy hároméves kisember, és nem túl jelentős mérete ellenére két tányérral is bevágott, sok tésztával, annyira ízlett neki. A következő széken blogtársam egy baconos-zöldségkrémlevest kóstolt, ami szintén kifejezetten kellemes íz világú volt, enyhén mustáros íze nagyon érdekessé és finommá tette. Fogyott még az ifjúság köreiben nokedli-szafttal, paradicsommal, olajbogyóval, majonézes kukoricával és rántott hússal. Így egyben. A gyermeknek még kialakulóban van az ízlésvilága. Én próbáltam még grill húsokat grill sajttal, házi öntetekkel, rántott húst, profiterolt, gyümölcsrizst. (Készételek közül egyik sem csigázott fel, ezeket most kihagytam.) Mind finom volt, egyikre sem mondanám, hogy állott, régi, íztelen vagy nem megfelelő állagú lett volna. Sokféle ételt kóstolt meg a csapat, és egyetlen egy olyan hangot nem hallottam, hogy valakinek valami kifejezetten nem ízlett volna. A kínálat pedig elég bőséges volt, mindenki talált kedvére valót.

mongolian-barbecue-14“Örülünk Vincent?”

A Mongolba összességébe érdemes volt visszatérni. A személyzet maximálisan előnyére változott, kedves és figyelmes kiszolgálást kaptunk. Az ételek minősége, mennyisége és változatossága is garantálta, hogy mindenki talál kedvére valót, illetve még a desszertek sem voltak állottak, vagy megroggyant, felpuhult, kiszáradt krém kupacok. Összességében jót ettünk, elégedettek voltunk, sokféle finomságot sikerült megkóstolnunk, kipróbálnunk, pozitív élményekkel távoztunk. Nem mondom, hogy ez lett az új kedvenc éttermem, még csak kategóriájában sem, mert nekem változatlanul a Margit hídnál lévő Trófea az etalon a fejpénzes étkeztetésben, de láthatólag szilárd és eltökélt szándéka a Mongolnak, hogy újra felrakja magát a térképre, és úgy gondolom, hogy a megfelelő eszközökkel teszi ezt. Aki még nem járt itt, jöjjön el, aki már járt de régen, és hasonló okok miatt tette tiltólistára, mint mi, az adjon neki egy új esélyt.

A  Mongolian Barbecue tényleg megújult, igyekszik a vendég kedvébe járni, finom ételekkel, nagy választékkal, és korrekt, kedves kiszolgálással a visszatérést illetve a másnak ajánlást is elérni. Az ajánlás most készült el, a visszatérés pedig még várat magára, de nem fog elmaradni. Az biztos, hogy nekem mind a belvárosi mind pedig a Zuglói trófeákat megelőzte, Óbuda és Újbuda éttermeivel kb. egy szinten van, talán csak kicsivel alattuk, és bár számomra a Margit hídnál található Trófea szintjét még nem érte el, abszolút a felső középmezőnybe került a Mongolian Barbecue. Mindenesetre a budakeszi Tanne-t már most fényévekkel maga mögé utasította, ami látszólag nem nagy szó, mert talán az ország legrosszabb all you can eat étterméről beszélünk, azonban annak fényében már mégiscsak érdem, hogy jómagam és számos ismerősöm, cimborám ezt a két helyet korábban egy lapon emlegette. A Mongol tehát visszatért hamvaiból, 2015 tavaszán hozza azt a szintet, ami elvárható egy ilyen jellegű étteremtől. Akinek lehetősége és módja van menjen el, egyen náluk, adjon nekik egy esélyt, hogy legalább maradjon vagy javuljon tovább a minőség, és ne történjen meg velük még egyszer az, amit egyszer már meg kellett tapasztalnunk.

Pro:

  • széles választék
  • kedves és figyelmes kiszolgálás
  • megfelelő ár/érték arány
  • 6 év alatt és 99 év felett ingyenes, 12 év alatt 50%
  • a grilles srác ügyel a sütés utáni esztétikus felpakolásra, nem csak a tányérra dobálja, Trófeában erre nem figyelnek
  • ruhatár van, de nem kötelező

Kontra:

  • csak egyféle krumplis köret volt (steak burgonya, az is kicsit túlsütve), kellett volna még püré vagy hasáb
  • nem volt kirakva mikró, ha valaki hidegnek találja az ételt, külön kellett szólni
  • körülményes a parkolás

Cím: 1125 Budapest, Márvány u. 19/a,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *