Mega Zipline – Sobri Jóska Kalandpark

Facebookpinterest

Írtuk már egy bejegyzést korábban a Sobri Jóska Kalandparkról, és ezeket általában csak frissíteni szoktuk, azonban most, az ismétlő téma ellenére is új bejegyzést készítünk, annyira grandiózus élményben volt részünk. Kipróbáltuk a Mega Zipline kötélpályát.

Előkészületek

A parkot pár éve fedeztük fel, és azóta ha tehetjük balatoni nyaralásunk záró napján mindig ide jövünk. Nem mintha túl közel lenne oda, de Budapesttől még távolabb van, és mivel mi az északi parton szoktunk nyaralni, onnan azért vállalható a távolság. Tökéletes alternatíva ha az ember már nem akarja magát összevizezni az utolsó napon, mert a szállást 9-10 körül el kell hagyni, és így nem igazán marad sem átöltözési sem tisztálkodási lehetőség. Mi pedig mivel általában ekkorra már az összes vízin túl minden szárazföldi szórakozási lehetőséget is kimerítettünk a közelben, így marad a távolabbi, de legalább abból a legjobb.

Sobri Jóska mega zipline

Általános Szerződési Feltételek

Árak

A korábbi posztban leírtakat nem ismétlem el újra, akit érdekel, meg tudja keresni, lényeg a lényeg, itt egy nap nem nagyon elég, hogy az ember mindent kipróbáljon. A 2015-ös teljes árú belépő felnőtt esetén 5000,- gyerek esetén 3000,- Ft ami elsőre igencsak mellbevágónak hangzik, de elképesztő, hogy mi mindent kapunk érte.

Tudom, hogy erre múlt alkalommal is kitértem, azonban most is fontosnak tartom leírni, nehogy az ár visszatartson valakit. Gondoljunk arra ugyanis, hogy bármilyen átlagos falunapon  vagy vursliban 4-500,- Ft már mindenből egy menet, a két gyereknek egy ezres, és az van vagy 30-40 másodperc. Az ember kettőt pislog, és már 5000-nél tart, és alig 5-10 perc játékot fizetett a gyerekeknek. Itt ezekért az összegekért teljes nap játékot és szórakozást kap az ember, korlátozások nélkül, a park pedig hatalmas, és az élményeknek se szeri se száma.

Már a bob is megy bankóval

Egyetlen korlátozás azért van, és az a bob, ami nem használható korlátlanul a karszalaggal sem. Azonban itt is van fejlődés, mert míg legutolsó itt jártunkkor a látogatói 1000,- Ft-os belépő (ami nem más mint két Sobri Bankó) erre még nem volt használható, most azonban már bobozni is lehet vele. Mit is értünk ez alatt. Ha jön mondjuk nagymama, nagypapa kísérni a csapatot, neki nem kell 3-5000,- Ft-os teljes árú jegyet vennie, 1000,- Ft-ért beléphet a parkba, de ezt is lelakhatja olyan formán, hogy a belépő tulajdonképpen két 500-as értékű úgynevezett Sobri Bankó, amivel 1-1 programot vehet igénybe. Ha ő tényleg csak kísérő, és ezt sem akarja, megteheti azt is, hogy a teljes árú jeggyel rendelkezőknek adja át a bankót, és ők használják ki a bob pályán, szóval lényegében ingyen jön be az, aki csúszni mászni nem akar.

Sobri Jóska mega zipline

A képen a nyíl mutatja mekkora távolságra van a torony. “You are here”

Nem olcsó, de megéri

A Mega Zipline pálya használata persze sajnos a belépőn felül fizetendő, és csak ez önmagában 3000,- Ft, ráadásul egyetlen csúszás. Ez elég húzós, de én nagyon szeretem az ilyeneket, mindenképpen ki akartam próbálni, ez volt idén az egyik fő szempont, amiért még a szezon elején ide akartam jönni. Illetve legyünk őszinték, mire keres az ember, ha nem arra, hogy ha marad némi zsebpénz a hiteltörlesztés meg a rezsi után, hát költsük a gyerekek és magunk szórakozására. Az már legalább a miénk, és senki el nem veszi tőlünk.

Elsőre elég durva. És másodikra is.

Az egész park minden játéka változatlan, a szó jó értelmében, csupán a középen lévő tó partjára, és a szabad szemmel alig látható távoli domb tetejére épült 1-1 torony, ezek közé van kifeszítve a kötélpálya. A bejáratnál megvásárolt mega zipline jeggyel a tó partján kell jelentkezni beöltözésre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 2 markos legény olyan hacukát húz az emberre, mintha legalábbis bombahatástalanításra jelentkeztünk volna. Hátul nem olyan vészes, csak hevederek, de elől teljes test páncél cirka térdtől nyakig, lényegében ebben a heveder rendszerben fekszik az ember, mikor csúszik lefelé.

Egy jó tanács: aki a nadrágszíjon hordja a telefont tokban, az a teljes tokot szerelje le beöltözés előtt, mert utána már nem tudja, a szoros felszerelés miatt azonban biztosan integrálódik a szervezetébe a tok a telefonnal együtt, ha a nadrágon hagyjuk. A másik jó tanács pedig eléggé magától érthető, de azért leírom: kis és nagy dolgát mindenki intézze el a kaland előtt, és nem csak azért, hogy csúszás közben nehogy gond legyen, hanem mert ebben a hacukában nem lehet már könnyíteni a csúszás előtt sem, és van, hogy elég sokat kell várni az indulásra.

Nekem a felszereléssel még egy bajom volt (azon túl, hogy olyan merev voltam benne, mint egy hirdető henger), de ez itt még nem derült ki, csak csúszás közben. Egész pontosan nem is a ruhával, hanem a sisakkal volt a gond, mégpedig az, hogy a hátsó fekete nyaktartó része olyan mélyen lelóg, hogy az ember alig tudja felemelni benne a fejét. Hogy ez miért gond? Mert ha fejjel előre száguldunk lefelé, akkor fel kell emelnünk a fejünket, hogy némiképp előre, és ne csak lefelé láthassunk, de ebben a sisak nagy mértékben akadályozott sajnos.

Sobri Jóska mega zipline

A főrendező kicsit mogorva

Sikerült bekapnom egy kb. 15-20 fős kanadai vagy ausztrál csapatot, és bár nem elém, hanem mögém érkeztek, ez a lényegen nem sokat változtatott. Próbáltam jelezni, hogy én ezt azért nem szeretném kivárni, a fővezér leintett, nem is túl barátságosan módon, hogy a dombra dzsip visz fel, az meg engem egyedül biztos nem fog, szóval várok szépen a soromra. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a hangulata és a lényege ez volt.

Értem én, hogy ez egy komoly, és nem veszélytelen játék, és kell a vasfegyelem, de ezt tán nem a fizető ügyfelekkel kéne elkövetni, pláne nem ilyen módon és stílusban. Gondoltam meg is említem esetleg neki, azt az örök érvényűt, hogy én volnék az a bizonyos vendég, akinek mindig igaza van, aztán átgondoltam.

Hasonló akadékoskodó fickó volt, mint én szoktam lenni, ha rossz napom van, de ez önmagában még nem is lett volna gond. Eszembe jutott azonban, hogy ő fog bekötni a torony tetején abba a kötélpályába, amin 80 Km/h-val jövök majd lefelé, és abba a csörlőbe, amin az életem múlik, ezért gazdaságosabbnak láttam a jövőmet tekintve, ha inkább nem szólok be neki. Mindenesetre ha barátságos és kedves hangon annyit mondott volna, hogy “Elnézését kérjük, egy kicsit várakozni kell, mert az autó 4-6 embert visz fel egyszerre, kérem addig foglaljon helyet, igyekszünk a többiek beöltöztetésével” sokkal viselhetőbb lett volna, de nem az a fajta fazon volt. Az Ő személyében beleférne még egy kis vendégszeretet a parkba, de ezen kívül sem korábban, sem a mostani alkalommal nem találtam kivetnivalót semmi másban.

Sok kis Tini Ninja Teknőc

Bő 15-20 perces várakozással végignézhettem, ahogy a turistákat méret és súly szerint szétválogatják, majd csoportokba rendezik, illetve némelyiket még le is mérlegelik. Tartottam tőle, hogy esetleg tartanak itt nagy hirtelen egy csapatépítő tréninget is, vagy elfogyasztanak közösen egy ebédet a szervezőkkel, ha már ilyen szépen összejöttünk, de szerencsére ez nem történt meg. Minderre a közjátékra pedig állítólag a pálya szempontjából van jelentősége, hogy mit hogyan állítsanak be.

Nem voltam boldog a sok várakozástól, mert az óra ketyegett, és ezt az időt a korlátlan jegyemmel más hasznos dologra is fel tudtam volna használni, de aztán szerencsére végre elindultunk. A dzsipet a morcos bácsi vezette, mellette szintén egy helyi dolgozó (betyár), mi pedig a hátsó ülésen hárman, a két turista meg én. Ablaknál ültem szerencsére, de ezzel a jó széria véget is ért, mert mellém Jake Harper került, sajnos nem a még kis cuki, hanem már a nagy, benga, 50-es lábú, izzadtságszagú változatban. Egy élmény volt.

Az viszont jól elszórakoztatott, hogy hátul is pattogtak közülük ketten-hárman, mert a puttonyban is ült pár turista lány ugyan abból a csoportból, és végig sikongatták az utat a dombtetőig. Egyszer mi is jártunk Egyiptomban a nászutunkon, elmentünk a sivatagba dzsip túrára, többször vertem a fejem a kocsi tetőbe, mint ahány érdekességet láttam, az biztos. Ők is épp így érezhettek.

Sobri Jóska mega zipline

És ez csak a szerelés fele, szemből sokkal durvább

Vegyes kilátások

A dombtetőn sokkal durvább volt a helyzet, mint gondoltam. Két-három faluval odébb is el lehetett látni, volt vagy 80km/h-ás szél, és még egy torony is, amit meg kellett mászni. A biztonság kedvéért állt is itt egy Toi-Toi, melyet gondolom nem véletlenül helyeztek ki. Felbaktattunk az elég masszív acél szerkezet tetejére, közben mindenkinek vinnie kellett magával a 6-8 kilós csigát, amibe majd be lesz kötve. Én itt is jeleztem többször, előre akarok menni, mert lent már vártam eleget, a morcos bácsi itt már nem ténykedett, fiatalabb és jóval kedvesebb kollégájával ebben gyorsan meg is egyeztünk. Általában párban szokták leengedni a merész vállalkozókat, de mivel nekem nem volt párom, ezért egyedül mentem.

Bizalom

A srác az mondta, hogy akkor most álljak ki a torony peremére. Ez elég kemény volt, mert az ég világon semmi nem választott el a leeséstől, mert itt még bekötve sem voltam. Fel kellett lépni egy fa emelvényre, ő ügyködött valamit mögöttem, majd azt mondta, dőljek előre. Ezen azért elgondolkodtam egy pillanatra. Ott állok a kb. 20-25 méter magas torony tetején, előttem a nagy semmi, és dőljek előre??? De úgy voltam vele, csúsztak már le előttem is, fognak még mögöttem is, remélem nem ez lesz az az eset, mikor nem kapcsolta be azt, amit be kellett volna, és átmegyek prérifarkas üzemmódba.

Sobri Jóska mega zipline

Ezen a dobogón álltam, mikor jött a hang hátulról: “dőlj előre”

Előredőltem!

Na ez egy elég durva pillanat volt. Már nem álltam a toronyban, de még nem is indultam el. Ott lebegtem a torony mellett, a semmi felett, mint egy töketlen fecske (az, hogy afrikai vagy európai, ebben az esetben mindegy is volt). Annyit kértem a sráctól csak szerény, elhaló hangon, hogy azért szóljon, mielőtt indít, mire azt mondta, oké, majd szól. Miközben lepörgött előttem az életem, eszembe jutott Phil Connors: “háromra kezdem Larry, kettő…egy…”

“Jön a szén, csúszik…”

Mikor kioldott a fék, akkor még nem éreztem semmi, csupán elindultam. Sőt, meglepetésemre nem félelem, hanem inkább némi megkönnyebbülés volt benne, mert elég kellemetlen volt már ott lógni a semmi felett. Persze ez igen rövid ideig tartott, mert most már nem lógtam, hanem repültem a semmi felett.

Értelem szerűen folyamatosan gyorsultam, amiben a rossz érzés csak annyi volt, hogy nem tudtam meddig tart ez. A srácok az elején azt mondták, hogy úgy van beállítva a mechanika, hogy 80km/h-nál leszabályoz, testsúlytól függetlenül nem tud gyorsabban menni az ember. Ez még oké, szépen precízen végzik a munkájukat, sőt, még tájékoztatnak is, de épp nem volt nálam kilométer óra, fogalmam sem volt, mennyivel megyek, és hol van még a 80.

Érzésem szerint kb. a pálya egyharmadáig gyorsulhattam, addig volt kicsit para a dolog, de nem is maga a csúszás, tényleg csak azt, hogy nem tudtam, mire számítsak még. Aztán mikor már éreztem, hogy nem gyorsulok tovább, onnantól élvezni is tudtam a dolgot. Eszembe is jutott: elég durva érzés lehet repülni.

Az ejtőernyősök és a madár ruhás emberek csinálják a nyaktörő mutatványokat, nem gépben ülnek, hanem tényleg repülnek, és itt az ember egy pillanatra megérezheti, mit is szerethetnek ebben. Az egész hevederből semmi nem érződik ezekben a pillanatokban, tényleg olyan, mintha repülnénk, fantasztikus érzés. Persze semmiképp nem mennék ernyőzni vagy madár ruházni, van két gyerekem, én ennél biztonságibb játékos vagyok (vagy csak kevésbé önző), de az ilyen jellegű, mondjuk még biztonságosnak mondható fizikai korlát feszegetést örömmel bevállalom, és persze mondanom sem kell, megérte.

Sobri Jóska mega zipline

Jók a kilátásaim…

Összhatás

Sajnos maga a csúszás elég rövid 45-50 mp és az ember már lent is van, és ez nem olyan, mint a wellness parkokban a mega-giga csúszda, aminél az első alkalommal túl vagyunk az ismerkedésen, aztán rohanunk is vissza a további körökre, ami már tiszta élvezett. Persze ez itt is megtehető, csak újabb várakozás és újabb 3000,- Ft, amiből most egyik sem fért bele, de az érzés így is felejthetetlen volt, és remélem elhihető hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem hasonlítható semmihez. (ejtőernyősök és madár ruhások úgysem olvasnak minket)

Mindenki ide!

A Sobri Jóska Kalandpark a mega zipline nélkül is az ország egyik, ha nem a legjobb családi szabadidős parkja volt, így azonban még egy lapáttal rátett erre, hogy az adrenalin vadászoknak is megérje ide utazni. Ráadásul lehet családosan is, míg apu csúszik, a család többi tagja is jól érzi magát. A mega zipline remek móka, aki nem fél a magasságtól, a mélységtől, a sebességtől, meg úgy egyáltalán, az mindenképpen próbálja ki. És bár az első, de nem az utolsó alkalom volt nekem sem, az biztos.

Pro: minden korábbi plusz most már a Mega Zipline
Kontra: drága móka, de sajnos érthető, sokat kell várni, a legidősebb szervező bácsi legyen kicsit kedvesebb és jókedvűbb, elvégre ez egy élmény park

Sobri Jóska mega zipline

Én hogy ne csak az olvasni szerető közönség, hanem a vizuálisabb típusok is belekóstolhassanak az élményben, végre megszületett a Ropi és Pufi azaz az Élményrandi.hu hivatalos Youtube csatornája, amin a Mega Zipline video az első. Sajnos nem egy top minőség, mert sem Cameron sem Spielberg nem vagyok, illetve kiemelten jól tartott huszon-harmincéves mamahoteles sem, akinek apu-anyu vesz százezerért GoPro Hero-t (magamnak meg nem tudok), ezért a lányom (normál körülmények között egyébként remek képeket és videokat készítő) Nikon CoolPix S32, víz és ütés álló gépét vittem a nagy kalandra. Mondjuk ez is csak 1,5 méterig ütésálló, itt pedig kicsit magasabban voltam, de nem esett le, sértetlenül megúszta ő is a kalandot.

Magyarázat mindez csupán arra, miért remeg annyira a kép. Először is, mert nem testre vagy fejre rögzített, hanem kézben tartott kamerával készült, másrészről pedig mindenre figyeltem, csak erre nem. Ezen túl pedig elég komoly menetszél, illetve olyan kereszt szél is volt, hogy egy helyen teljesen ki is fordított (külső videón látható), szóval elnézést az alacsony minőségért, beszerzek majd egy olcsó kínai sport kamerát, és a további Élményrandi akció videokat majd már azzal rögzítem, remélhetőleg remegés mentesen.

A földről Pufi kamerázott, s bár szintén nem GoPro-val, de álló helyzetben ez nem is volt gond, a külső, és lényegesen stabilabb felvételek tehát neki köszönhetők. Ezeket próbáltam meg összevágni, és egy jogdíj nélküli zenével feldobni (de nem sikerült, mert csak bejelzett a Youtube), hogy az eredmény milyen lett, azt mindenki döntse el maga.

 

(A videóban hallható zene “Audiam (Label)” jogtulajdona, ennek felhasználása okán a megjelenő reklámok őt gazdagítják sajnos.)

Cím: 8446 Kislőd, Vashámor GPS: É 47.13134° K 17.62893°

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.