Meat and Sauce – Budapest

Facebookpinterest

…avagy egy hely, ahol végre nem szaroznak a sok salátával…

A mai napon elég sok dolgom volt a városban, sokfelé sok ügyet kellett intéznem. Rollival voltam a belvárosban, és épp útba esett a már korábban kiszemelt Meat and Sauce szendvics bár. Persze, mert útba ejtettem. Rollival jártam a várost, erről a kalandomról a Spartan Jumbo II posztban 2015-04-22.-ével update-et írtam, ezzel itt most nem rabolnám az időt és a helyet, a Meat and Sauce-ról azonban azt gondolom, mindenképpen hosszabban kell írnom.

Hús, csábító hús, bódító hús

Vannak akik popsztárt, filmszárt, tudóst, sportolót, vagy történelmi személyiséget bálványoznak. Én ennél jóval földhöz ragadtabb vagyok. Az én példaképem Adam Richman és az ő életműve. Aki esetleg nem ismerné, egy 74-es születésű Brooklyni nagy evő fickó, aki végigjárta az USA összes evő versenyét, éttermi nevezetességét, kaja kihívásait, és gasztro történelmet csinált. Mint az köztudott. / “Köztudott? Attól tartok maga gúnyolódik velem Safranek, jöjjön csak közelebb?” 😉 / Nagy tervem, öreg napjaimra, hogy jobb esetben veszek, rosszabb esetben bérelek egy luxus lakóautót, és végigjárom az általa bemutatott helyeket, és halálra zabálom magam! Persze azzal is megelégszem majd, ha ezt vonattal Európában sikerült megoldani, de legyenek nagy terei az embernek, nem?!

Szóval visszatérve, Adam tette sok alkalommal, hogy hatalmas, saját készítésű buciba, dugig töltött tonnányi főtt marhahúst evett, remek szószokkal és aranybarna steak burgonyával. Ezt az élményt vadásztam már jó ideje. Egyszer kaptam egy ilyet itthon is, nem tudom mit kéne tennem, hogy ez megismétlődjön, de sajnos mindez idáig egyedi eset maradt, helyette legalább kaptam információt, hol tudom csillapítani a szendvicsben érkező, szószokkal megtámasztott, friss, ízes, hatalmas kupac marhahús iránti vágyamat. Ez lenne a Meat and Sauce.

Sok jó kaja kis helyen is elfér

Ez a remek kis szendvicsező hely a belváros szívében, a Nagymező utcában található. Nem nehéz észrevenni, az utcán áll a sor. És ezt mondjuk nem csak az indokolja, hogy elég kicsi a vendég tér, hanem az is, hogy ritka az ilyen remek szendvicsező. Az egész étterem egy kis, kör alakú magas asztalka, 4-5 bárszékkel, illetve a kaja kiadóval szemben egy hosszú pult, szintén bárszékekkel, kb. 6 férőhellyel. Ez nem nagy, de ismerjük a belvárosi bérleti díjakat, azt gondolom abszolút bocsánatos bűn. Illetve inkább ez legyen, mit 400 négyzetméteren étteremnek nevezett puccos fűrészpor áruda. Itt minden az, aminek látszik, az egész étterem nagyon letisztult, és hozza az amerikai szendvics bárok színvonalát és hangulatát. (mert olyan marha sokban jártam eddig, hogy én már csak tudom) A teljes ételkészítési és kiadási oldal felett hatalmas táblákon válogathatunk sorban állás közben, mit is szeretnénk enni, de az elég pontos leírások ellenére is igen nehéz választani.

Az első táblán olvashatjuk a szendvicseket. Van itt marha, sertés, kacsa és csirkehúsos, valamint halas változat is. Már ez is tetszik, nincs túlspilázva a dolog, egyszerű, áttekinthető, nincs mindenből ötféle, eltérést alig tartalmazó változat, látszatra nagy választékért. A rendelés felvevő srác a kasszánál abszolút illik a helyi miliőhöz, szétvarrt, nagydarab fickó, de marha jó fej, segítőkész, és vágja, hogy mi micsoda, mi van benne, melyiket kinek javasolja, stb. Mártott marhahúsosat választottam, mert arra vágytam, bár itt még fogalmam sem volt, miért mártott. Illetve kicsit tartottam az “erős mustár” nevű tartalomtól, mert a csípőset csak igen korlátozott mértékben bírom (semennyire), de a srác közölte: “nyugi öcsi, nem is érzed majd, alig csípős”. Persze nem ezekkel a szavakkal, hanem sokkal kulturáltabban adta elő, csak érzékeltetni próbáltam ennek hangulatát. Na ja, gondoltam magamban, neked nem erős, nekem viszont lángol majd a fejem tőle, de egyszer élünk, ide nekem a mártott marhát.

Itt tényleg “csak” hús van és szósz

A hely jellegéből adódóan külön élmény, hogy az ember végignézheti, hogyan készül a szendvicse. hátulról folyamatosan jön az utánpótlás, a házi (vagy nagyon annak tűnő) ciabatta, hagymakarika, steak burgonya, stb. Sor volt, de úgy elmerültem a táblákban, hogy mire a rendeléshez értem nem teljesen sikerült átrágnom magam a lehetőségeken, így csak egy nagyméretű szendvicset és egy dobozos kólát rendeltem, összesen 2040,- Ft-ért. Ebből 450,- Ft a dobozos Coca, amit mindig megbánok, mert bár nagyon jól esik, de irdatlan rablás, amit az italokkal minden vendéglátó hely rendez. Ehhez hozzá kéne szokni, de én nem tudok. A szendvics maga 1590,- Ft, ami szintén nem olcsó, és első ránézésre még túl nagynak sem tűnt. Ami azonban szimpatikus, legalább is a magamfajta anti vega számára, hogy itt nem az 1-2 húsos bödön, és előtte a 10-15 zöldségtől színes tál látható, hogy attól legyen magas a szendvics.

Itt ilyen formaságokkal nem vacakolnak, az megy a szendóba, aminek mennie kell, HÚS! Ezzel a vegáknak biztos nem lopom be magam a szívébe, de megbántani sem kívánok senkit. Én nem terjesztem az igét, én csak azt mondom, ezt szeretem, de nem győzködök senkit, hogy ő hülye mert csak zöldséget eszik, azonban ezt fordítva sajnos nagyon sokszor csinálják a húsevőkkel. Erre nincs szükség. Én azt gondolom az ember mindenevő, illetve biológiából is ezt tanultam, de aki úgy érzi ez nem így van, illetve olyan érdekeseket ír és posztol amit a közelmúltban olvastam, hogy a gladiátorok sem ettek húst, azt is tiszteletben tartom. Nem kell egy újabb frontot nyitni az embercsoportok között, nem kell sem a vegáknak sem a húsimádóknak érvelni és győzködni a másikat, mindenki egyen amit szeretne, amit jónak lát vagy amiben hisz. De térjünk vissza a Meat & Sauce-hoz, ahol a tálalás is jópofa, egy vastag fa deszkán kapja mindenki a rendelését, azzal vonulhat el, és azt csöpögtetheti össze, merthogy a szendvicseket szépen enni nem igazán lehet, de nem is ez a cél.

A hely üzemeltetőinek azonban nem a szafttól ragacsos kezű, városban bolyongó öltönyös irodisták kitermelése a titkolt célja, korrekt és kitalált rendszer működik itt. A bejárat mellett tudja az ember lerakni távozáskor a fatábláját, alatta a kukába besöpörni, ha marad valami (nem marad), illetve mellette ott a kis kézmosó, folyékony szappannal, papírtörlővel, mert ez bizony itt kilépés előtt igencsak ajánlatos. Nem vártam sokat a rendelésre, mire mindent áttanulmányoztam, már jött is a szendvics. Az utolsó pillanatban kiderült az is, miért mártott. Az összeállított, hússal megtöltött kis kenyérkémet a folyamat utolsó fázisában szaftba fojtották. De konkrétan. Egy célszerszámmal átfogták, és teljes terjedelmében szaftba merítették. Azt már végignéztem, ahogy megpakolják marhahússal, ennél a bemerítős mozdulatnál pedig már majdnem könnybe lábadt a szemem.

A szendvics is üt, de a menü nagyobbat

A kis fa deszkámmal, a husis bucival és a kólával félrevonultam, és nekikészültem. A nagy méretű mártott szendvicset igényesen és logikusan félbe vágják, így a papírt fogva tudja az ember harapni, ez azonban lényegében semmit nem véd, csorog ki az újaink között a szaft a deszkára. De ez így is van rendjén. Aztán végre beleharaptam. Nem tudom saját szavaimmal kifejezni, csak a legnagyobb klasszikust tudom idézni: “Az ízek felrobbantak a számban”. A fűszeres puha omlós marhahús, a mustár, a saját öntet és a szafttól tocsogó cibatta, sírni tudtam volna. Főleg akkor, mikor a fél szendvics olyan pillanatok alatt eltűnt, hogy meg se éreztem. A mustár bár csípősebb volt, mint reméltem, de még abszolút inkább a pikáns, mintsem a kellemetlen kategóriába tartozott. Az adag gyorsan fogyott, aggódni kezdtem, mi lesz itt velem. Mikor a szendvics második felébe kezdtem, már sasoltam a táblát, mit kéne még enni.

Ekkor fedeztem csak fel igazán a menüket, és hogy ezek mennyire ár/érték arányosak. Egy ebéd menü, leves, szendvics, köret esetén 1190 / 1890,- Ft, normál / nagy szendviccsel. Ugyan ez az ár szendvics, köret, desszert kombó esetén is. No de a Jolly Joker, a full csomag, leves, szendvics, köret, desszert 1490 / 2290,- Ft. Álljunk meg itt egy pillanatra, és nézzük meg a normál szendvicses full csomagot. Egy napi leves, bár pohárnyi de mégis leves, egy normál szendvics, ami azért még így is bőven lenyom egy nagy gyorséttermi meki burgert, egy zacskó steak burgonya vagy rántott hagymakarika, és egy desszert 1490,- Ft. Azt gondolom, azért ez egy átlagos embernek bőven elég kell, hogy legyen, és abszolút reális ár. Mivel körülöttem folyamatosan mindenki menüt rendelt, leveseket és desszerteket soroltak, egyszerűen ki kellett próbálnom ezt valahogy. Igen ám, de rosszul mértem fel az adagot.

A szendvicset mérnökök ezrei tervezték meg, pontosan, tudatosan. Az első fele a beetetés, az íz bomba, a döbbenet és a betelhetetlenség. A második fele már embert próbálóbb. Ugyan az a szaftos buci, ugyan az a mennyiségű hús, csak harapja, harapja az ember, és már komolyan telítődik. Az utolsó 1-2 falatra abszolút jóllaktam vele. Ismét gondban voltam. Nekem egy menü kell, hogy oldjam meg?! Telefonáltam, és blog társam hosszas unszolásomra hajlandó volt bevállalni egy szendvicset, némi steak burgonyával. “Vigyek egy konfitált kacsac…..IGEN!!!” Pulthoz álltam ismét, most már a kínálatot ismerve magabiztosan rendeltem. Mint kiderült, ezek ugyan napi ajánlatként futnak, ennek ellenére átfedés van, így minden nap 2-3 féle leves van és 2-3 féle desszert, ezek közül szabadon lehet választani. Én egy cheddar sajtlevest kértem, normál méretű kacsás szendvicset, steak burgonyát és lime-os túrókrém pohárdesszertet. Ebből a szendvics és egy fél burgonya ment elvitelre, a leves és a desszert pedig azonnal a górcső alá.

Nehéz lesz ide nem visszajönni

A leves elsőre meglepetést okozott, azt hittem gombaleves. Nem volt sajt illata, és érdekes apró darabkák voltak benne. Rákérdeztem, azt mondták, ez padlizsános cheddar leves. Ja aha. Még jó, hogy örültem a zöldség mentességnek. No mindegy, essünk neki. Hát majdnem tüzet okádtam, de azért jó volt, csak kicsit pikáns. Mindenesetre jellegtelennek semmiképpen sem volt nevezhető. Némi mennyiségű zöldségkocka is lecsúszott, de furcsa volt ez nekem padlizsánnak. Összességében tehát nekem nem volt annyira nagy élmény a leves, de csak a csípőssége miatt. Említettek még több levest is, illetve hogy ezeket egy hétre előre a Facebook oldalukon is kiteszik, itthon este utána néztem, mit lehetett volna még választani. Meglepődtem cseppet.

Ez a leves nem cheddar krémleves volt padlizsánnal, hanem cheddar krémleves jalapenoval. Aha. Akkor ezért volt egy kicsit csípős. Mivel ez olyan mértékben leégette a nyelvem, hogy semmi ízt nem éreztem, illetve apró kockákra volt vágva, valamint sárgás réteg volt rajta a levestől, elég nehéz lett volna megállapítani, hogy pontosan micsoda. Vagy én hallottam rosszul, vagy a srác mondott rosszat, de kicsit lyukra futottam ezzel a levessel, de ez mondjuk nem az ő hibájuk, én konkrétan egyáltalán, a legkisebb mértékben sem bírom az erőset. Azért a zömét lenyomtam, és így utólag még nagyobb hősnek érzem magam emiatt. A desszertem túrós-lime-os pohárkrém hűsítő segítség volt a lángoló torkomra. Ez kellemesen hideg, krémes és könnyű volt. A nagy szendvics, a pár szem krumpli, és a fél leves után ez már alig fért belém, de ízlett, jól esett, lenyomtam. Dugig lettem.

Nem tudom felmérni, hogy ha egy nem csípős, általam is elfogyasztható levest teljesen megettem volna, hozzá egy normál szendvicset krumplival és a desszertet, akkor milyen állapotba kerültem volna, de azt gondolom, hasonlóba. Nehéz innen kijönni éhesen. Érdemes nézni a FB oldalukat, elég durva kuriózumok is felfedezhetők rajta. Ezen a héten a desszert kínálat viszonylag lightos, almás rétes vanília szósszal, az említett pohárkrém, epres álom, kókuszkocka, és mascarponés répatorta. No de a levesek: BBQ leves (ezt megkóstoltam volna), jalapénós cheddar (ezt nem, de sikerült), fekete lencse leves, toszkán tojásleves, na de a péntek: zöldtea-leves túrógombóccal. Na azért ez nem piti. Pénteken lehet, hogy megyek még egy rolli kört. Amúgy pedig ha eggyel hátrébb lépünk, és onnan nézzük, tulajdonképpen ez egy remek egyveleg. Ha valaki kommersz ízvilágú hús krumpli ember, annak ott a szendvicsben a hús és köretnek a steak krumpli. Ha nem túl elborult, de azért érdekességekre vágyik, ott a desszert kínálat. Ha pedig keményvonalas gasztro forradalmár, és kizárólag olyat hajlandó enni minden nap, amit még az előtt soha, akkor törzsvendég lehet itt a leveses pultnál. De még ezt is valahogy úgy tudja csinálni a hely, hogy szimpatikus, nem észjátéknak és flancolásnak, inkább kísérletezőnek, lazának és bevállalósnak tálalják. Minden csak hozzáállás kérdése, az pedig itt úgy gondolom, teljesen rendben van.

Pro: remek ízű omlós hús a szendvicsben, menüknek remek ár/érték aránya, valódi steak krumpli, kicsit túlpirítva, hogy tényleg grill jellege legyen, érdekes levesek
Kontra: egy nagy szendvics magában drágának tűnhet és nem biztos, hogy egy nagyobb darab ember is jól lakik vele, kicsi a belső tér, parkolás lehetetlen, rollival gyere,

A Meat and Sauce egy remek hely, kifejezetten laza és közvetlen, de e mellett kedves kiszolgálással. Itt az is megtalálhatja a számítását, aki egy tartalmas és finom, de meglepetésektől mentes húsos szendvicset szeretne, illetve az is. aki szeret vékony jégen járni, túrógombócos zöld tea levessel. Hátránynak lenne nevezhető, de mégsem volna korrekt oda sorolni, hogy a ház specialitásait, a mártott szendvicseket lehetetlen elvinni, ha csak nincs az embernek egy légmentesen záródó CSI bizonyíték zacskója, illetve meggyőződésem, hogy ezek a szendvicsek frissen jók csak igazán, úgyhogy sajnos nincs más választásod, gyere el ide, és a szendvicseddel együtt merülj bele az ízekbe.

Cím: 1065, Budapest, Nagymező u. 34,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.