Malackrumpli – Balatonfüred

Facebookpinterest

Van egy pár hely a Balaton körül (meg úgy általánosságban az országban és a világban is), amit évről évre agyon hypeolnak, és ezek nálam rendre kiverik a biztosítékot. Főleg mert általában tipikusan sznob, kizárólag külsőségekre adó emberek sztárolják ezeket a helyeket, próbálva árfekvésben minél elborultabb vendéglátó helyet keresni, hogy a nép ne tudja megengedni azt magának, ezért legyen ismét egy ok a maguk többnek és jobbnak érzésére.

Számomra első hallásra ennek iskola példája volt a Kalóz, melyet ki is próbáltunk, és bár kaja tekintetében nem volt kifejezetten rossz, a másfél-két órás várakozás úgy kiborított minket, hogy azóta se mentünk arra, ráadásul még a hű de kaját, a Fish and chips-et ki sem tudtuk próbálni, mert elfogyott.

Illetve, ide tartozott számomra az Ürömi Hütte is, ami azonban abszolút rá tudott cáfolni erős előítéleteimre. Most viszont ellátogattunk végre az egy-két éve agyon sztárolt Malackrumpliba is, hogy első kézből tesztelhessük, itt is csak egy észjáték sznob helyről beszélünk-e, amit divat és kötelező szeretni, vagy tényleges tartalmat is kapunk a pénzünkért. Lássuk mit nyújt 2016-ban a Malackrumpli.

Malackrumpli

Az évek óta jól bevált fekete alapon fehér betűs tábla itt még egy mosolygós malaccal is meg lett támogatva.

Ha Budapest felől érkezünk, akkor Balatonfüreden áthaladva a település széli körforgalomnál kell balra fordulnunk, a kemping felé, majd egyből jobbra a belső útra, és pár tíz métert követően már el is érjük a Malackrumplit. Kintről, első ránézésre sajnos nekem kicsit felerősödtek az előítéleteim. Nem láttam bent ugyanis elegáns asztalokat, de még csak kényelmes székeket, vagy ülő alkalmatosságokat sem. A legalapabb, kőkemény fa székek sorakoztak mindenfele, de még csak egy párna se volt rajtuk. Ez is, amolyan tipikus sznob húzás, mert ugye kényelem is csak a prosztóknak kell.

Malackrumpli

Első ránézésre nagyon kellemes a hely. De sajnos csak első ránézésre.

Sok esetben azt tapasztalom ugyanis, hogy a magukat többre tartó, észjáték emberek szándékosan szívatják saját magukat, és olyanokat csinálnak, amiket ők sem élveznek, olyan helyekre járnak, amiket ők sem szeretnek, de egyszerűen annyira rettegnek a középszerűségtől, annyira ki akarnak tűnni valamivel, hogy inkább tűnnek ki olyannal, ami baromság és amiben senki más nem fogja követni őket, mert nincs még egy olyan ökör, aki azért és annyi pénzt fizet, mint ők, ergo már meg is van a győzelem.

Ők nem átlagosak, ők mást csinálnak, nekik nem kell az, ami a bárgyú tömegnek, a kedvesség, a korrekt ár, a finom étel és kellemes környezet. De ahová ők járnak az a jó, a többi meg mind hülye, mert beéri a tucat termékkel, megvezetett igénytelen tömegember.

Ez az egy, azonban vigasztal, mert így a sznob emberek saját életüket vágják tönkre, azért a cseppnyi másság érzetért, hogy ők többek és ők jobbak, ergo sose irigyelje senki ezeket a létformákat, a legnagyobb büntetés nekik éppen az, amit az ember hajlamos irigyelni tőlük, ha nem lát a dolgok mögé. És a puritán vendég teret elnézve, bár ezek a gondolatok futottak át rajtam, azért itt még persze nem adtuk fel, beléptünk, hogy kiderüljön, valójában milyen hely is a Malackrumpli.

Malackrumpli

Azzal nem lehet megvádolni a Malackrumplit, hogy a vendég kényelme az első: a bejáratnál állva kell rendelni, külön épülethez kell hátrasétálni italt rendelni, és a kerti bútorok sem a legmodernebbek. Érdemes a bal oldali piros asztalt nézni, amit egy lepukkant büfében elfogadunk, egy közepes étteremben zokon vesszük, itt azonban nyilván elképesztően trendinek, formabontóan fiatalosnak és kiemelkedően hangulatosnak kötelező tartani. Háromezerért ehetünk egy burgert ital nélkül, miközben szálka megy az alfelünkbe. A hülyének is megéri nem?

A következő álom itt következett a sznob közönségnek, mégpedig a rendelés. Írd és mondd, a bejárati kapu mögött bal oldalon van egy mobil WC szerű fülke, ott ül bent egy alkalmazott, és ott kell azonnal rendelni, állva, a bejárati ajtóban! 🙂

Nem mehetsz tovább, nem ülhetsz le, itt és azonnal élned, halnod és rendelned kell! Na már itt nagyon belopta magát ez hely a szívembe. Persze lehet, hogy engedélyezett lett volna leülni, a rendelést akkor sem veszik fel az asztalnál (arra szintén csak a prosztó tucatembereknek van szüksége), ide kell jönnöd rendelni és fizetni.

Atom igényes vendég centrikus hozzáállás. Kártyás fizetés persze nincs, bár ez 2016-ban technikailag már egy taxiban a világ végén is megoldható, ergo ez nekem egyetlen gondolatot és szándékot szokott jelenteni a vezetőség részéről (melyet a fizetés mellé kapott pincérblokk is igazolni szokott), de megbántani senkit nem szeretnék, ezért csak annyit mondok, hogy ez is végtelenül nem vendég barát hozzáállás.

Ajtóban állva rendelés, kártyás fizetés hiánya, 2 jó pont a sznobság oldalán. Főleg szimpatikus, hogy jó előre fizetsz, mikor még nem is kaptál semmit. Esetleg, nem kis mértékben fordult elő reklamáció? De persze ha másra nem is, marketing szempontból biztos előnyös húzás, mert a fő útról bőven idelátni, és az elhaladó kocsi sereg ha mindig azt tapasztalja, hogy kígyózó sor van a Malackrumpli előtt, mindenkiben az csapódik le, hogy na igen, ez aztán a hely, verekedni kell egy asztalért. Közben szimplán csak nem engednek be addig, amíg nem fizetsz.

Malackrumpli

Az abszolút puritán bútorok abszolút nem alap árakkal vannak megtámogatva. Több nem is kell, hogy egy kiváló, elit, öt csillagos sznob hely váljon a Malackrumpliból.

Némileg zavarba jöttünk az ajtóban tipródástól, de azért hamar túlléptünk ezen, és jöhetett a rendelés. Mivel a hely folyamatosan azt promózza magáról, hogy háztáji családi vállalkozás, minden nagyon originál (“Mi p**cs ez kapunyitó?”) meg bió meg minden, ezért úgy döntöttem, ide nekem az oroszlánt, mindenképpen tényleg kemény vonalas házi területről akarok meríteni. Meg is tettem ezt egy malac burgerrel, amelyhez azért előre gondoltam felteszem a szokásos kérdésem:

  • Elnézést, azt szeretném megkérdezni, milyen zöldségek vannak a malac burgerben!?
  • “Nincs benne semmi!” (enyhén egyszerű hanglejtéssel)
Malackrumpli

És az étlap. Az árak nem elviselhetetlenül drágák, de nem is átlagos, vagy alap összegek, főleg nem az asztalra kerülő ételek ismeretében.

Ja! Én kérek elnézést! A válasz utáni magamhoz térési idővel együtt is ez volt életem legrövidebb étel rendeléssel kapcsolatos párbeszéde. Kicsit odébb is vonultam értelmezni a történteket. Hogy is van ez? Van itt 2.690,- Ft-ért egy első ránézésre eléggé túlárazott étel, amiben nincs semmi zöldség? Persze én mindig épp a nyers zöldséget vetetem ki, ezért nem tudom mit pampogok, de azért komoly ilyen áron egy burger, amiben csak hús és szósz van?

Mert mint egy gyámoltalan újabb kérdésemre kiderült, még egy nyamvadt szelet sajt sincs a hamburgerben, mert ugye az is prosztó táplálék. No mindegy, ha már lúd, legyen kövér, gondoltam, illetve ha már itt az ajtóban állva 3 perc után eldőlt, hogy ide se jövünk többet, akkor legalább ezen egy alkalommal együk meg a ház egyik büszkeségét, berendeltem hát a malac burgert.

Malackrumpli

Pontosan 2.690,- Ft-ot látunk a képen. Pár levél saláta, néhány morzsa hagyma, kis adag zsírtól tocsogó burgonya chips, és egy igen mini méretűre sikerült, sajt, bacon és minden egyéb földi gyarlóság nélküli hamburger.

Pufi egy kolbászos lepényt rendelt, mert erről is azt az infót kaptuk, hogy mangalica kolbász van rajta, és az is nagyon házi. Kaptunk nagyon igényesen egy kis számocskát, amit ki kellett tenni az asztalra, pont, mint, amit a mekiben szoktak adni, ha nincs kész időben a rendelés, és egy részét majd később hozzák ki. Hozzátette még a srác, hogy ha inni akarunk, azt ott hátul lehet, az ital kocsinál, aminek szintén volt valami remekül hangzó nagyon trendi neve (Manézs).

Malackrumpli

A mangalica kolbászos lepény, ami igazából minden szempontból abszolút nevezhető lenne kolbászos pizzának is, de az nem volna annyira trendi.

Összegezzük tehát egy kicsit:

Az ajtóban kell rendelni, nincs kártyás fizetés, nincs semmi a hamburgerben de még sajt, vagy bacon se, az árak nem túl barátságosak és akkor finoman fogalmaztam, külön másik helyre kell menni, szintén nekünk italt rendelni, abszolút fapados az egész hely, se terítő se párna sehol, de sebaj, miénk volt az érzet, hogy a 2010-es évek egyik legfelkapottabb és leginkább agyon sztárolt helyén ehetünk, minden másra pedig ott a végtelen türelem és a Mastercard.

Mindenesetre már itt erősen megfogalmazódott bennünk, hogy vélhetőleg nem ez lesz a törzshelyünk, és itt hívnám fel ismét azok figyelmét, akik az észjáték emberek életére vágynak, hogy ne tegyék! Illetve azoknak is üzennék, akiknek esetleg még annyi sem fér bele, hogy egyszer itt, vagy ehhez hasonló helyen egyenek, hogy sokat nem veszítenek, higgyék el! Ha elmennek mondjuk innen 20 perc sétára a Kocka büfébe, mint mi másnap, már sokadszor, és kellemes családi körben, nagyon kedves kiszolgálással remek lángosokat termelnek be potom pénzért, olyan tulajdonosoktól, akiknek sok-sok év után is minden szempontból első a vendég, azzal sokkal jobban járnak!

Ha Dr. Csernus lennék valószínűleg azt mondanám, hogy az ilyen Malackrumpli féle helyek véleményem szerint a belül borzalmasan bizonytalan, görcsösen többnek látszani akaró, iszonyatosan felületes emberek helye. Az olyan nők, férfiak és családok, akik akár gazdagok, akár szegények, akár a középosztályt erősítik, de van belső tartásuk, tudják mit akarnak, és helyén kezelik magukat és a világot, azok valós tartalmat és értékeket keresek, nem szorulnak rá arra, hogy vélt, vagy valós (de leginkább vélt) előnyökért irigykedjenek rájuk mások. De nem vagyok Dr. Csernus, úgyhogy ilyen mélyen szántó jellem elemzéseket inkább nem mondok!

Malackrumpli

Én hibáztam, elismerem. Azt kérdeztem, friss nyers zöldség van-e a burgerben. Az nem is volt, csak plöttyedt hagyma massza.

Sokat szerencsére legalább nem kellett várni, de mondjuk elég üres is volt a hely, ezért viszonylag hamar érkeztek az ételek. Persze evőeszközöket nem kaptunk, ezért külön kellett szólni és várni. Az abszolút természet közeli és bio hozzáállásról pedig annyit (mert ezzel is hirdetik magukat, hogy itt, az van, ami éppen érik és terem, mert minden nagyon, de nagyon bio és környezetbarát), hogy egy papírzacskóban (ami, biztos újrafelhasznált papírból készült, de azért akkor is!) előre összekészített evőeszköz adagot kaptunk, amelyben kanál is volt. Mi nem ettünk levest, és ottjártunkkor senki más sem, azonban mindenki ezeket a csomagokat kapja, tehát, vagy feleslegesen mossák el minden alkalommal az összes kanalat ezek a természet közeli, bio emberek, és ezzel szennyezik a világot, vagy ha látják, hogy nem volt használva, akkor mosás nélkül teszik vissza a következő csomagba egy új vendégnek.

Nem tudom, melyik a rosszabb, de itt ismét megdől egy nagy mellénnyel vállalt és híresztelt természet közeli űber bio hozzáállás. Illetve, itt jegyezném meg egyből, mint ahogyan az az étel érkezés után kiderült, hogy a kolbászos lepény az lényegében kolbászos pizza, csak ugye a pizza az “prosztó” kaja, ezért egy ilyen trendi hely ilyet nem írhat le az étlapra. A méretre azonban legalább nem lehetett panasz, illetve friss volt, és az illata is nagyon rendben volt.

Nekem is megérkezett a burgerem, ami első (és második) ránézésre elég nagy csalódás volt, ugyanis egészen biztosan az egyik, ha nem a legkisebb méret volt, amit kézműves hamburger címszóval valaha elém raktak. Persze a méret csak egy dolog, a jó ételből nem kell sok, ha remek a tartalom, de itt még ez sem vágta oda az embert.

A rendelő kuckóban lévő kolléga nem hazudott, tényleg nem volt benne semmi, csak hús és szósz. Illetve persze azért picit a biztonság kedvéért mégis csak tévedett, hogy ismét megszívassa a kedves vendéget, mert a szósz tele volt nyomva feltételezem karamellizált hagymának tervezett valamivel, ami azonban nem sikerült túl jól, és csak egy nyúlós igen gusztustalan hagyma massza lett belőle, amit 100%-ban igyekeztem ki is kapargatni, amivel persze a szószom is 90%-ban ugrott. De nézzük a dolog jó oldalát, legalább az olvadt finom cheddar nem veszett oda ezzel a művelettel, mert hogy azt nem is kaptam.

Malackrumpli

Gondolhatnánk azt, hogy ez olvadt sajt, vagy valami remek házi hamburgerszósz, de nem, csak sima majonéz (állítólag házi), egy kis gusztustalan plöttyedt hagymával.

A szendvics mellé mutatóba kaptam pár burgonya chipsnek nevezhető korongot, ami tocsogott a zsírtól, de tényleg, valami nagyon durva módon, a legrosszabb éttermekben szokott ilyen zsíros lenni az étel.

(Pufi kommentje: A sült krumpli minőségéről a lehető legtöbbet az árulja el, hogy a 4 éves gyerek, aki előszeretettel falja bárhol, bármilyen formában a sült krumplit (mint általában a kölkök, és nem, nem azért mert ehhez van szokva, mivel rossz anya vagyok, és csak ezt kapja – leginkább ugyanis ezt nem kapja), ezt a sült krumplinak csúfolt valamit egyszerűen nem volt hajlandó megenni!!!), Pufi szakmai szemmel gyorsan el is magyarázta nekem, hogy láthatóan új krumpliból próbálnak chipset csinálni, ami veszett fejsze nyele, de itt azért megpróbálták, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Mellé pedig azért persze kaptam némi zöldséget is, mutatóba, pár darabkát a legolcsóbb salátalevélből, illetve egy nyolcad fej hagymát feldarabolva. Mindezt 2.690,- Ft-ért, sajt, bacon, ital és minden egyéb nélkül.

Malackrumpli

A hússal volt a legkevesebb probléma. Túl sok fűszert ugyan nem látott, de a szó pozitív értelmében azért elég érdekes íze és állaga volt.

No, de itt még nem adtam fel! Mit nekem 3 szál salátalevél, és 4 gramm hagyma. Mit nekem előzetes információkkal ellentétben buciba tömött, plöttyedt hagyma kupac. Mit nekem zsírtól tocsogó burgonya chips és a sajt valamint a bacon teljes hiánya, ide nekem ezt a remek étel összeállítást de azonnal! Bele is haraptam hát a burgerembe de íziben.

Most már annyira szeretnék valamit jót is írni, de tényleg, esküszöm, de egyszerűen nem tudok. Mert, ahogy az első harapás után kiderült, ez a hamburger zsömle pályázhat életem legrosszabb zömijére, de legalábbis biztos dobogós helye van ebben a versenyben. Azon túl ugyanis, hogy a tisztelt séf úrnak enyhén szólva sem sikerült pontosan félbevágni a zsömlémet (lásd mellékelt képet lent), valami olyan borzalmasan fojtó és száraz pékáruba sikerült csomagolni az amúgy is elég kevés tartalmat, amivel ritkán találkozik az ember.

Malackrumpli

Ahogy már írtam: nem pontosan sikerült középen elvágni a zsömlét a kollégának, illetve azt gondolom a felső részen jól látható, hogy abszolút budget kategóriás, alap, száraz és folyó zsömléről beszélünk.

Az egyetlen pozitív és kellemes élmény itt következett, mégpedig a hús. Ez elvileg mangalica burger volt, amit el is hiszek, mert a húsnak elég érdekes íze és textúrája volt, de végre ez inkább pozitívan érdekes volt, mintsem kellemetlen. Egészen furcsa állaga volt a húsnak, kicsit olyan szivacsos és szétesős fajta, de amúgy jól volt megsütve, ez nem volt sem túl zsíros, sem agyon sütött kiszáradt változat sem.

A fonnyadt hagyma kikapargatása után még egy kevés szószom is maradt, azonban ez szerintem egészen simán nem volt más, mint egy kis házi majonéz, és kb. ennyi volt a teljes burger tartalom. A húsnak túl sok fűszerhez nem volt köze, és bár még így is alapból volt egy érdekes és kellemesnek mondható íze, azonban ez kevés volt ahhoz, hogy elvigye a hátán ezt az egészet. Korrekt vendégszeretet és mondjuk 30-40%-al  alacsonyabb ár mellett azt mondanám, hogy ez bár egy átlagos, de abszolút vállalható szendvics. Így azonban sajnos nem tudom ezt mondani.

Malackrumpli

Bár a zsömle rész eloszlásokkal igen, de a hús vastagságával nem volt probléma.

Cikk előtt sosem olvasunk más kritikákat, mert nem akarom, hogy befolyásoljon, itt is csak szóbeszéd révén hallottunk az agyon hype-olásról, de így a poszt vége felé Pufi utána nézett nekem, és be is mondta, hogy az interneten természetesen agyon magasztalják a helyet.

Vállalom, én vagyok az az ember, akinek ez a parasztvakítás nem jön be, hogy minden háztáji és bio, meg remek és szuper, de a végeredmény eléggé foghíjas, a kiszolgálás és az egész étterem abszolút nem vendég centrikus, az árak pedig az útszéli önkiszolgáló büfé jelleghez képest eléggé elszálltak, de mit lehet tenni, vannak egyszerűen azok a helyek, amiket divat szeretni. És a Malackrumpli abszolút ez a hely.

Javaslom annak, aki ezt a helyet hypeolja, menjen el a Finomító Kantinba, az American Burgerbe, esetleg a Dallas-ba vagy akár a Remíz Burgerbe, (Pufi kommentje: vagy akár a Remetekert Étterembe, ami szintén egy magasabbra pozicionált, mégis, kissé bisztró kaja beütésű ételeket kínáló hely, ahol azonban mindig, ennek megfelelő, vitatathatatlanul magas minőséget kaptunk), hogy elég nagyot merítsünk minden területről, és aztán tegye már fel magának a kérdést, hogy miért is jó a Malackrumpli?! Ja, mert mindenki dicséri, és akkor nekem is azt kell, különben lebunkóznak, hogy én prosztó vagyok és nem értek hozzá?! Szomorú!

Malackrumpli

A burger zöme elfogyott, a zsömle egy részét meghagytam bár, de azt gondolom nagyon rossz kell, hogy legyen egy sült krumpli, hogy én, vagy a gyerek ne egye meg.

Meggyőződésem, hogy nem írok elfogultan. Tény, és beismerem, hogy iszonyatos előítéletekkel mentem neki ennek a helynek, de nem véletlenül. Azonban ha valamikor, valaminek, akkor az Ürömi Hüttének akkora ellenszéllel mentem neki, hogy na azt ott aztán nagyon durván szétalázom, mert szintén görcsöt kaptam a hely túlhypeolásától, de valahogy ott mégsem sikerült ezt véghez vinnem.

Ott teljesen meg tudtak venni kilóra, ott abszolút kiütötte az ellenszenvemet az, hogy komoly és kiemelkedő minőséget is kaptam a pénzemért. Ez tehát számomra is igazolja azt, hogy itt sem csak az előítéletem számít és beszél belőlem, mert ha az agyon sztárolt hely nem alaptalanul kapja ezt, akkor azt meg is mondom, és önkritikát gyakorlok, mint ahogyan azt többek közt a Hütte esetében is tettem. Itt a Malackrumpliban azonban nem erről van szó. Nagyon nem! Itt úgy érzem nem nekem kellene jelentős mennyiségű önkritikát gyakorolni.

Pro: van kaja, ami elvileg háztáji, mangalica és egyéb jószágok, könnyű parkolni,
Kontra: ajtóban rendelés és előre fizetés ténye, kártyás fizetés hiánya, kényelmetlen asztalok és székek, nem túl barátságos árfekvés, külön kell szólni az evőeszközökért, külön hátra kell menni italt rendelni, fojtó a hamburger zsömle, vacak olajtól tocsogó a sült krumpli,

Malackrumpli

Italért nem voltam hajlandó elsétálni az étterem túlsó végébe, illetve díjazni sem kívántam a helyet további fogyasztással. A kártyás fizetés hiánya és a blokk is magáért beszél, így pedig főleg nehezen tolerálhatóak ezek az árak, ilyen ételek és vendég kezelési hozzáállás mellett.

A Malackrumpli 2016-ban számunkra az a hely, ami a tipikus sznob vendéglátó helyek megtestesítője. Abszolút túldimenzionálják magukat, mind árban, mind pedig minőségben, feltételezem horror marketing befektetéssel és pár felsőbb körökben forgó lapban való hirdetéssel, illetve megvásárolt pozitív PR cikkel, és ál-fogyasztói teszttel elérik azt, hogy elkezdenek róluk beszélni, illetve hozzájuk járni. Aztán mivel túlárazott, és nem az átlagos, kényelmes ügyfél centrikus hely, ezzel biztosított, hogy csak a már korábban sokszor említett ügyfél kör kezd el hozzájuk járni, ennek meg egyenes következménye, hogy, aki nem igazán jár ilyen helyekre, és nem tudja, hogy nem veszít vele semmit, azok meg elkezdenek vágyakozni rá, mert ide jár az elit, akkor ez biztos remek. És már kész is a tartalom nélküli, túlárazott marketing csoda. Az étel abszolút nem volt vállalhatatlan (kivéve a sült krumplit), sőt, de kb. ez volt az egyetlen, ami nem vállalhatatlan a Malackrumpliban. Persze, aki akarja, szeresse továbbra is, aki meg úgy érzi kötelező, tegye az is, de aki még nem járt itt, csak azért ne jöjjön, mert jó a marketingjük, és több akar lenni attól, hogy ott eszik, ahol a “nagyok”.

Az azonban vitathatatlan, hogy a Malackrumpli nem az átlagot próbálja megcélozni, hanem egy “felsőbb”, képmutató réteget, azonban ez mégsem sikerül neki. Mert nekünk nem egy olyan ismerősünk van, aki saját magát is sznobnak vallja, és annak megfelelően is él, de ezt a helyet még ők sem látogatják, mert annyira nem nyújt semmit a misztikumon túl, ami egy első látogatásra még elég, de azt követően már sajnos kevés. Pufi fogalmazta meg szerintem találóan: “A Malackrumpli bár görcsösen igyekszik, de nem elég sznob ahhoz, hogy tartósan idejárjon az áhított célközönség!”

Cím: 8230, Balatonfüred, Széchenyi István u. 28,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.