Levendula kertvendéglő, Nagykovácsi

Facebookpinterest

Régi-új étterem

A Levendula kertvendéglőben első alkalommal jártunk, lévén, hogy új étteremről van szó. Mondjuk inkább, hogy régi-új étteremről, hiszen azonos helyen, stábbal és külalakban ugyan itt korábban a Trendl ház étterem futott, mely 2015 elején bezárt. Ezt a bezárást mondjuk meg is tudom érteni, de mi azt is kipróbáltuk, megérte-e a váltás. Korábban néhány alkalommal jártunk már itt, pár évvel ezelőtt az ételekkel nem volt probléma, azonban mikor 2014-ben utoljára ott ebédeltünk, már abszolút nem voltunk elégedettek. Sem az étel minősége, sem a kiszolgálás nem ütötte meg az elvárható szintet. Azt gondolom, a bezárás és újragondolás talán fő oka a korábbi étel kínálat lehetett, mely felett alaposan eljárt már az idő. Az ételek egészen egyszerűen túl nehezek és zsírosak voltak, és nem feltétlenül ez irányba megy ma az ízlés és a trend(l).

De ne is beszéljünk a múltról, ami volt elmúlt, az étterem új lappal kezdte, adtunk neki mi is egy új esélyt, elmentünk kipróbálni. Vegyes érzelmeink voltak, azonban én zömében inkább elégedett voltam, főleg a korábbi, utolsó látogatásunkhoz képest.

Első benyomások, gyerekmegőrző

A hely belső tere lényegében semmit sem változott, azonban bevezetésre került a gyereksarok, mely korábban nem volt. Egy nagyobb csapattal voltunk, gyerekekkel, egy hölgy lépett oda az asztalhoz, és elmondta, hogy az emeleten van gyerekmegőrző, óvónővel. Ennek előnye és hátránya is van. Így, mivel a gyerekek valóban távol vannak fizikálisan is, nem zavarják sem a gyerekkel érkező nyugodtan enni vágyó szülőket, sem a gyerek nélkül érkező, még nagyobb nyugalomra vágyó nem szülőket.

Azt gondolom azonban, inkább hátrány, mivel a kialakított hely túl messze van, a szülőnek teljesen abba kell hagynia az evést, kimenni az előtérbe, felmenni az emeletre, hogy lássa, mi van a gyerekkel. Illetve az ilyen játszósarok pont olyan, kisebb, 2-5 éves gyereknek jó, akire azért még néha nem árt ránézni. Egy 6-7 éves gyerek jól elvan magában, őt azonban már ez nem is igazán köti le. De nyilván ez egy adott helyzet, ott van hely, nem lehet vele mit kezdeni.

További probléma, amin azonban már lehetne változtatni, hogy az emeleten, ahol a játszó szoba volt, nem volt rendesen felfűtve, illetve hidegburkolat volt a padló, valamint a lépcső tetején nem volt elzáró korlát, tehát ha valaki merész, felvisz esetleg egy 1,5-2 éves gyereket és ott is hagy, az az első pillanatban legurul a lépcsőn, ahogy az óvónő félrenéz. Szimpatikus azonban, hogy van fent gyerek svédasztal, tehát a kicsik ott is tudnak enni.

Akinek tehát van gyereke, de már megbánta, és nem tudja elviselni (sok ilyet látunk sajnos, de a gyereknevelés ám csodákat tesz, hogy nem hagyunk rá mindent, és vesszük megúszósra, mert aztán pár év múlva már az utcára se lehet majd kilépni vele olyan átok gyerek lesz, de persze ezt csak zárójelben), az teljesen szeparálni tudja magát az ebéd vagy vacsora teljes idejére, nekik tehát ez remek megoldás. Mi nem ilyenek vagyunk, mind a távolság, mind a hideg helyiség, mind pedig a legurulást védő rács hiánya eléggé riasztó volt, de a kezdeményezés jó és szimpatikus, csak van még mit csiszolni rajta.

Az étlap

Az étlap sokat változott, a korábbiakhoz képest. Lényegében ez az egyetlen, ami változott. Az előző kínálatban a “koleszterin tocsogóval” kategória volt a leginkább jellemző, mint ahogyan az egy amolyan bajor stílusú konyhától várható, azonban most már lényegesen több, könnyebb fogást is találhatunk az étlapon, aminél nem csak az adag és a zsír mennyisége, de a látvány és az íz is számít. Kicsit finomodott, modernebb lett talán a kínálat, illetve az elkészítés és tálalás is inkább közelít a napjainkban elvárhatóhoz, mint a korábbi név alatt futó szolgáltatás és minőség életének utolsó 1-2 évében.

Térjünk a lényegre

 No de nézzük végre az ételeket. Levesek közül sem az étlapon, sem a napi ajánlatból nem találtam olyat, ami különösebben felizgatott volna, így ezt a fogást kihagytam. A társaság egyéb tagjai leginkább húslevest fogyasztottak, illetve tárkonyos ragut, erre sem panasz sem különösebb dicséret nem érkezett, korrekt volt. Aztán érkeztek a főételek. Itt is vegyes volt a felhozatal, leginkább a borjú bécsire volt panasz, mert alaposan túlsütötték. Nagy izgalommal vártam a megrendelt “Baconbe tekert sertés szűz dijoni mustár mártással” kompozíciót, reméltem, hogy nem kell csalódnom, ha már visszatértünk ide, és adtunk egy új esélyt. Szerencsére nem kellett. Az adag első ránézésre igen kevésnek tűnt, de  később pont elégnek bizonyult, még leves nélkül is.

A hús puha volt, de nem száraz, épp megfelelő, nem tolakodó, de jól érezhető fűszerezéssel. Sózni sem kellett. A dijoni mártás hibája sok helyen, hogy már-már csípősre csinálják, melyet nem mindenki szeret, itt abszolút el volt találva, kellemesen krémes és lágy volt. A hozzá adott burgonya nem volt sem kiemelkedő, sem rossz, egy kis rozmaring vagy egyéb feldobta volna, de így legalább nem vonta el az ember figyelmét a húsról és mártásról. Összességében egy kifejezetten finom, jól elkészített és jó minőségű ételt sikerült kapnom. Ár tekintetében 2.490,- Ft volt körettel együtt, ami nem mondható olcsónak, de drágának sem, abszolút közép kategória. A minősége ennyit bőven megért.

A desszert

Itt épp ellenkező helyzet alakult ki, mint a levesnél, kifejezetten volt olyan desszert, amire rágerjedtem, mégpedig a madártejre. Kevés helyen van ez az étlapon, és ezeken a helyeken az étterem vagy a főétel minősége után már inkább meg sem kockáztat egy ilyet az ember. Itt azonban bátor voltam, próbát tettem, és nagyon megérte.

A desszert jól nézett ki, és épp megfelelő volt a hőmérséklete is, ami a madártejnél nagyon nem mindegy. Valahol szobahőmérsékleten hozzák ki, ami borzalmasan tönkreteszi, valahol pedig jégkristályok úszkálnak benne, ami szintén eléggé élmény romboló. Itt pont kellemesen hűvös volt. Az apró fekete szemcsékből lehetett következtetni a vanília tartalomra (remélhetőleg), illetve a krémes, sűrű állagból arra, hogy nem egy hete sorvadozik a hűtőben, miközben elemeire bomlott.

De a lényeg ez után következett. Madártejet sem könnyű csinálni, de az még csak-csak sikerülni szokott, azonban a habgaluskával már nem törik magukat az éttermek, rátesznek valamit, amit annak lehet nevezni, kinézetre és állagra, ‘oszt jó napot. Itt nem ez történt. Friss, kellemes, a legkevésbé sem mű ízű habot kaptunk, de a lényeg: megbolondítva egy kis citrommal. Ettől éppen csak kicsit savanykás lett, de ennek ellenére a hab kellemesen édes maradt, nagyon feldobta ez a húzás. Megkockáztatom, éttermi viszonylatban az egyik legjobb madártej volt ez, amit valaha ettem. Kifejezetten erőssége a helynek ez a desszert, ha valaki erre jár, kirándul, vagy csak útba esik, már ezért megéri beugrani.

Összességében tehát ami engem illet, elégedett vagyok a változásokkal. Bár a személyzet ugyan az, mint volt, gyorsabb és kedvesebb volt most, mint korábban (reméljük, nem csak kezdeti lelkesedés), s bár az asztalok ugyan azok, mint aminél kb. egy évvel korábban ültünk, az étel ugrott egy szintet felfelé, és a mai kornak megfelelő elvárásokat hozott, finom ételt kaptam. Nem volt a csapatból mindenki maradéktalanul elégedett, de ez az én bejegyzésem, én pedig összességében finomat ettem. Remélem marad, vagy még tovább fejlődik a minőség,  és kettő, három, vagy még öt év múlva is jót lehet itt enni, és nem történik meg még egyszer az, mint a hely elődjével történt.

Konklúzió

A váltás jót tett a helynek, a modernebb étlap, gusztusosabb tálalás, kevesebb zsír és választékosabb fűszer használat meghozta az eredményét. Mikor utoljára jártam itt, megfogadtam, többé nem jövök, most azonban úgy gondolom, ha erre hoz még az utam, be fogok térni, legalábbis egy madártejre biztosan.

Pro

  • Az ételek változatosabbak
  • Kevesebb a zsír, több a könnyebb étel
  • Van játszó szoba
  • Egyértelmű minőség javulás
  • Megfelelő méretű adagok
  • Javult a kiszolgálás gyorsasága és minősége

Kontra

  • A borjú bécsit nagyon túlsütötték
  • Nem volt semmi érdekesebb leves
  • Messze van a gyerekmegőrző és nincs leesés védő korlát a lépcsőnél

Cím: 2094 Nagykovácsi, Kossuth Lajos utca 109,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

2 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Levendula kertvendéglő, Nagykovácsi

  1. Nem tudok egyetérteni. Egy sváb faluban autentikus sváb hely volt a Trendl, népzene, németes kaják… És egész a végéig jó volt. A Levendula (milyen név már?) egy jellegtelen, tizenkettőegytucat hely. Az elején voltunk egyszer, de az volt az utolsó látogatásunk is.

    • Maximálisan tiszteletben tartom a véleményét, mint hogy ez a blog is abszolút szubjektív, jogos, hogy mindenki másképp látja ezt az éttermet is, amit teljesen rendjén is van így. Azonban azt gondolom, azt talán mondhatjuk objektívnek, hogy ha egy hely jól megy, sokan látogatják, és minden rendben van vele, akkor nem szükséges teljes arculatváltás, ráncfelvarrás, étlap csere. A régi stílus inkább a német kisebbség igényeit tükrözhette, azonban feltételezem talán megfordult az arány, és ahogy olvastam a település elég felkapott lett, és az új parcellákra betelepülő új lakosoknak már nem ez az íz világ jelenthette a leginkább keresettet. Hogy ez jól van-e így vagy sem, azon kár vitázni, változik a világ. Ez persze csak egy feltételezés, illetve abban is egyet értek, hogy mind a név mind pedig az ételek stílusa jellegtelenebb, nem is ez volt a fő gondunk nekünk legutoljára, hanem a minőség, mert az alapvetően nehéz ételek számunkra nem voltak elég ízesek, szépen tálaltak, illetve ehhez illő erősen közepes kiszolgálást kaptunk csak. De mindenesetre nagyon köszönjük, hogy megírta véleményét, kifejezetten örülünk, hogy megosztotta velünk, a mi véleményünk sem ér többet mint az Öné, éppen csak hosszabban írtuk le, illetve minden egyes hozzászólással több információt tud kapni az, aki ide akar betérni. Reméljük azért a hely olyanná válik majd, hogy minél többen kedvüket leljék benne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.