Kézműves Cukrászda Gyula

Facebookpinterest

Általában bármerre járunk, előre próbáljuk felmérni a terepet amennyire lehet, és utána nézünk a gasztro állomásoknak, hogy nagy kellemetlenségekbe ne fussunk bele. Ennek ellenére persze gyakorta futunk mégis kisebb nagyobb csalódásokba, esetenként akár teljes katasztrófába is, de ez talán rendjén is van így, ettől színesebb ez a blog, az üres, állandó tömjénezés unalmas és hiteltelen lenne. Gyulai utazásunk előtt (mivel félpanziónk volt és kaja csak kiegészítőnek kellett) éttermeket nem, inkább csak cukrászdákat kerestünk előre, hogy hová érdemes betérni. Két versenyző maradt a végére, a Százéves Cukrászda és a Kézműves Cukrászda. Az elsőről sok helyen azt találtuk, hogy leginkább már csak a neve patinás, és az viszi előre, számos vélemény alapján a minőség és az ár nem mindig ideális. Ez persze valótlan is lehet, de mivel a másik versenyzőről több pozitív infót találtunk ezért inkább azt választottuk.

Az első benyomás sokszor csalóka

Számos esetben nem igaz a mondás, miszerint az első benyomás tartós. Legalábbis a mi esetünkben sokszor történt már az, hogy ami elsőre remeknek választásnak tűnt, az később tragédiába csapott át (pl. innen pár perc sétára a Hamburger Bár Gyula), vagy éppen ellenkezőleg, némi bizalmatlanság után nagyon kellemesen csalódtunk. Itt szerencsére ez utóbbi történt.

A Kézműves Cukrászdába belépve igen impozáns látvány fogadott minket. Nagyon szép, tiszta, világos, és kellemes környezet. Sok esetben azonban ez sajnos a tartalom rovására szokott menni. Ezen félelmemet erősítette még a pultos hölgyek állapota. Mindenkin a legfrissebb frizura, tip-top köröm, és nagyestélyi smink, “na, ez is egy újabb látvány hely, tartalom nélkül”, gondoltam magamban. Szerencsére nagyot tévedtem. Itt nem azért szép a hely, és nem azért átlagon felül ápolt a személyzet, mert naphosszat a körmüket reszelgetik, és a tükröt fényesítik, hogy a vacak sütit eladja a látványos környezet. Itt mindez azért jelentkezik, mert ez a hely valóban ennyire rendben van, és a külcsín mellett a belbecs sem hagy kívánnivalót maga után.

Pisztácia nem fogyott ki, és csokoládé is volt…

A belépésnél a fagyi pult az első, amivel a jámbor turista találkozik. Ez a mai elvárásoknak megfelelően, az abszolút megnyerő látványt hozza, de szerencsére nincs túldíszítve semmi, és a minőség sem marad el. A fagyik előkészítése kifejezetten esztétikus, a kiszolgálás kedves pontos és gyors. Van sima és édes tölcsér is, és meglepő módon, itt ez utóbbi sem feláras. Eddig bárhol jártunk, az édes tölcsér +50 vagy +100 Ft, ami utóbbi közel egy gombóc fagyi ára, itt azonban ez alap, szabadon választható, ami nagyon szimpatikus.

A fagylaltok nagyon krémesek, nem fagyottak, érezhetően nem felvizezettek, sem túl intenzívek, sem íztelennek nem mondhatók, éppen kellemesek, jól elkülöníthető, jellegzetes ízük van, nem a különböző színű, de egyen ízű jégfagyit kapjuk, mint az átlag helyeken. A kora tavaszi időjárásban, illetve a közelmúlt betegségei okán erősen elgondolkodtunk, hogy a gyerekek egyenek-e fagyit, de 1-1 gombócot megszavaztunk, és nagyon megérte. Meglepő módon ugyanis a fagyi egyáltalán nem hideg. Inkább olyan, mint valami desszert krém. Illetve nyilván hideg persze, de nem kellemetlenül vagy túlzottan hideg, még enyhe időben is nagyon kellemes. Mondjuk ez nyáron akár hátrány is lehet, 40 fokban lehet, hogy jobban jön az alacsonyabb hőfok, de én a mondó vagyok, inkább finom legyen, mint jeges. Illetve simán lehet, hogy nyáron nagyobb fokozatba kapcsolják a gépet, és akkor a melegnek megfelelően hidegebbre keverik a fagylaltokat, lényeg, hogy ez most épp ideális volt.

Narancsos, kakaós krémes

Sütemény, mignon, pogi, csokinyalóka

A cukrászdában a fagyis kínálatot követően egy hatalmas hűtő pult látványa hozza zavarba az embert, egészen széles választékkal. Megtalálhatóak persze a szokásos, minden cukiban kötelező darabok, azonban számos különlegesség is. A fenti képen például egy narancsos, kakaós krémes látható, melyben csoki darabkák vannak, a teteje pedig kellemesen citrusos. Az ilyen sütiknek a alját hagyják mindig ott az emberek, mert kicsit ázott, vizenyős tésztadarabokká lesznek, mire odaérünk, azonban ennek ez a része is igen érdekes volt. Enyhén ropogós, de azért puha állaga olyan volt, mintha 50%-ban tészta, másik 50%-ban pedig csoki lenne, tehát egy elég érdekes csokis ostyás keverék tartotta alulról a sütit, nagyon kellemes meglepetésként. El is fogyott.

A süti egyetlen hibája talán annyi volt, hogy a tetejét kicsit túlzottan áthatotta a citrus aroma, mert már eléggé savanykás lett tőle, de ez tényleg csak akkor, ha mindenképpen bele akarunk kötni. Nehéz volt választani, de kóstoltunk még egy Erkel tortát is, ez mézes diós piskótával volt összetartva, és fehér csokoládés vanília krémmel megtöltve. Kifejezetten friss és kellemes darab volt ez is, és a mérete sem az a hajszálvékony, spórolós változat, egyik süteménynek sem. Elfogyott még egy mignon is, melyből nehéz egyedit alkotni, de itt ez is teljesen rendben volt.

Erkel torta

És akkor még egy kis pogi, útravalónak

A sütik és fagyik után, csak hogy a szállodáig éhen ne halljunk, vettünk még egy adag pogit is. Csak 10 dekát, nehogy rajtunk maradjon, ha esetleg nem friss. Kár volt. Mármint a kis mennyiség. Nekem egy szem maradt. Pici, fini puha kis puffadt pogikák voltak, egymás után tűntek el a gyermekeknek nevezett nassoló gépekben. Éppen csak mutatóban és kóstolóban találkozhattunk már a morzsákkal a zacskó alján. A cukrászdában az árak sem olcsónak, sem drágának nem nevezhetők, de inkább reálisnak, mint drágának mondanám. Vannak a franchise ország torták, miért gondolom komoly “jogdíjat” kell fizetni, mert mindenhol kiemelkedően drágák, ezek itt is az átlag süti árak felett vannak, de egyébként minden más abszolút elfogadható.

Ami még kifejezetten szimpatikus, és eddig sehol nem találkoztam még vele, hogy a süti, ami után érdeklődünk, teljes körű bemutatást kap. Akármelyik tortaszeletről és akármelyik felszolgálót kérdeztük, ő mindig kiemelte sütit a pultból egy tortavágóval, felénk fordítva megmutatta, és mint egy bemagolt matematikai definíciót hosszú, bővített mondatokban elmondta, hogy miből áll, mint tartalmaz és hogyan készült. Teljes döbbenettel álltam a jelenség előtt, ezt kötelezővé tenném mindenhol. Mindezt ráadásul a pultos hölgyek jó kedvvel, mosolyogva, szívélyesen tették, nem pedig a “rohadt életbe, ezt most mondom el századszor, már nagyon unom” arckifejezéssel.

Összességében, és főleg az ilyen extrák miatt a gyulai Kézműves Cukrászda tehát abszolút hozta az elvárhatót, sőt. Nagyon szép környezetben, érdekes és egyedi sütiket kaptunk, kedves kiszolgálással, abszolút reális árakon, illetve finom, nem fagyos, tavaszi időre is ideális krémes fagyikat ehettünk. Gyulán összehasonlítási alapom nincs, azonban a nagyvilágban és az országban van, abszolút átlag feletti a hely, nem csak a “na együnk egy sütit” eseményre, hanem kellemes, tartalmas, emlékezetes időtöltésre is.

Pro: nagyon sokféle süti, sok egyedi tortaszelet, finom pogácsa, nem fagyos, hanem krémes és finom fagyi, kedves kiszolgálás, esztétikus környezet, profi torta bemutatás
Kontra: Ezen eléggé gondolkodni kell, de talán az, hogy a külső terasz részt viszonylag ritkán nézhetik át, mert itt sok esetben maradnak tányérok, illetve ezekről egy minimális szél is lefújja az ott hagyott szalvétákat, ez pedig elég rendezetlen utcaképet és nem túl sok bizalmat nyújtó látványt ad elsőre. Három napig sokszor sétáltunk el erre, többször is tapasztaltuk ezt, de ez semmiképpen se rettentsen el senkit! Komolyan!

Cím: 5700 Gyula, Városház u. 21
Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.