Hotel Kapitány – Sümeg

Facebookpinterest

Manapság nem divat a házasság, melynek nyilván több oka is van. Eleve nagyon felhígult, túlpörgetett világban élünk, és már nem csak a Hollywood-i celebek cserélgetik pár évente a párjukat, hanem az abszolút átlag ember is. Nem vagyok Dr. Csernus, nem akarok belemenni ennek fejtegetésébe, az okok talán arra visszavezethetők, hogy mivel mindenki pörög és rohan, nem hagyunk elég időt megismerni a másikat, két nap után közös este, két hét után összeköltözés, fél év után az első problémánál szétmenés. Illetve nyilván nem elhanyagolható a Mama-hotel jelenség sem, mert bár régen sem volt az, manapság kifejezetten nehéz önálló lábra állni, és ha anyuci pici fia még 35-45 évesen is jól elhéderezik otthon, miért vállalna a nyakába olyan felesleges terheket és nyűgöket, mint a család és a gyerek. Vagy jobbik esetben is az 5 éves egyetem 10 éves elvégzését követően 3-4 haver összeáll, bérel egy közös lakást a belvárosban, és ott élik tovább 40-es korukig a 20-évesek életét.

Hotel Kapitány

sümegi látkép

Mert ugye az asszony úgysem lesz sosem olyan, mint anyuci, esetleg kérései és elvárásai is vannak, nem csak kiszolgál, tehát tiszta baromság az egész, nem?! Mellette (szerencsére) a nők is egyre inkább egyenjogúnak számítanak az élet minden területén, és sokkal több a sikeres karrierista hölgy, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt, azonban nehéz ezt a családdal és a gyerekkel összeegyeztetni, 40-45 évesen gondolkodni meg már elég késő. Bár éppen akkor szál ki talán a pasik zöme is a mamahotelből, vagy haveri diákszállóból, ettől függetlenül alhangon egy tízessel fiatalabb nőt tart csak elfogadhatónak, tehát elég nagy problémák vannak a keresleti és kínálati oldalon. De ha minden klappol, és mégis összejön egy esküvő, az nyilván nem két Forint, ami szintén nem kis visszatartó erő, és ahogy látjuk, sajnos igen gyakran ráadásul válás a vége. Esküvőn már mi is elég rég voltunk sajnos, de látjuk, halljuk, hogy akiknek 3-5-7 évvel ezelőtt voltunk a buliján, már szét is mentek.

Hotel Kapitány

sétafogat is rendelhető a Hotel Kapitányhoz ami egy órás kört tesz a városban

Ebbe az egészbe mondjuk nem akartam ennyire belemenni, csupán azt akartam valahogy felvezetni, hogy mi ilyen szempontból is régi motorosok vagyunk, mert ódivatú módon mi összeházasodtunk, és mindeddig még nem is sikerült elválni, ha pedig már ennyit kibírtunk, a többi talán már menni fog. Ennek az egész sümegi utazásnak ugyanis ez adta az alapját és apropóját.

A múlt

Körülbelül kilenc éve jártunk itt utoljára. Mármint nem Sümegen, itt többször is voltunk, hanem a Hotel Kapitányban. Akkor még mi is kisebbek voltunk, és a szálloda is. Mi még élvezhettünk a deviza hitel és folyamatos gyerek program mentes szabad életet, akkor és arra mentünk, amerre akartunk, addig aludtunk hétvégén, ameddig jól esett, a szálloda pedig úgy emlékszem még csak belső medencékkel és lényegesen kevesebb szobaszámmal várta az ide látogatókat. Most egy igen neves alkalomból visszatértünk ide, hogy pihenjünk egy kicsit, és leteszteljük, mit kínál nekünk 2015-ben a Hotel Kapitány Sümegen.

Hotel Kapitány

a Sümegi vár este az erkélyünkről

10. házassági évforduló

A neves alkalom pedig nem más, mint a 10. házassági évfordulónk (ezért volt az érthetetlennek tűnő erősen elnyúlt felvezetés), az utazást pedig ajándékba kaptuk a családtól, így egy tágas családi szobában 4 éjszakát töltöttünk Sümegen, és élveztük a hely vendégszeretetét. Az út hosszú volt, és volt vagy 40 fok, ezért eléggé embert próbáló is, de ideértünk, és szerencsére volt parkolóhely közel a bejárathoz. A szabadtéri, de belső kertben lévő parkoló használata díjmentes, a zárt mélygarázs azonban 1000,- Ft / éjszaka, és mivel most nem a Bentley-vel jöttünk, úgy gondoltam elég lesz a kinti ingyenes megoldás is.

A személyzet

Az első benyomás mindig a fogadó személyzet illetve a hall. Itt egyikkel sem volt gond. A recepció szép, bár messze nem annyira tágas, mint pl. a gyulai Hungest Hotel esetében, de nem is ugyan arról a kategóriáról beszélünk. A pultos hölgy profin és töményen zúdította ránk az információkat, hol mit találunk, meddig van reggeli és vacsora, mikor nyit és zár a wellness, mikor kezdődnek a fakultatív programok, illetve a lovagi vacsora. Mert ám ilyen is járt a csomaghoz. Ebben volt részünk már egyszer 8-9 éve, a lovagi torna akkor nagyon tetszett, de a vacsora már kevésbé. Kézzel lábbal kellett enni, amit én kellemetlen kényszernek éltem meg, illetve az étel sem volt túlzottan remek, de itt még ez előtt álltunk, úgyhogy reménykedtem. Mindenesetre a program kínálatból már itt jól látszott, hogy kifejezetten gyerekbarát hellyel van dolgunk, melyről még nem volt tapasztalatunk, mert bár jártunk már itt korábban, de akkor még ketten és nem négyen.

Hotel Kapitány

a külső wellness rész a teraszról

A programok

A recepción és a liftben is, valamint a szálloda számos egyéb pontján hirdetik, hogy reggel és este is vannak animációs gyerek programok kül-, és beltéren egyaránt. Ez mondjuk reggelenként abban nyilvánult meg, hogy az amúgy szimpatikus lány minden gyerekes családot végig szólítgatott a reggeliző asztalánál, hogy indul a gyerek program, viheti-e a gyerekeket. A mieink nem azok a Hűbele Balázs fajták szerencsére, bár ha ott vagyunk és megvan a biztonság érzet nagy a szájuk, de nélkülünk nem mennek sehová, így csak a reggeli befejezése után néztük meg mindig ezeket a programokat. Egyik délutánra pónilovaglás volt meghirdetve, ugyan ez a lány várta a recepción a gyerkőcöket és elsétáltunk megnézni az istállót, és minden poronty egy pár percet póni lovagolhatott körbe körbe, ami szintén benne volt az árban. Apróság, de nagyon sok ilyen és ehhez hasonló korrekt figyelmességben, kedvességben és többlet szolgáltatásban volt részünk, és ebből egy nagy kellemes egész kerekedett ki.

Hotel Kapitány

heti programok

Az este hasonlóképpen gyerek centrikusan alakult, vagy ugyan ez a lány, vagy egy zenekar foglalta el a belső udvar színpadjának környékét, és indult a baba disco. Ez mondjuk nagyon jó, mert a gyerekeknek élmény, kicsit a tilosban járás a késői fennmaradással és hangoskodással, a szülő meg addig el tud kortyolgatni nyugiban egy koktélt vagy egyéb italt, közben pedig a gyereket le is fárasztják, és nem kell sokáig altatni. Tipikus win-win szituáció. Csak szegény animátor lányt sajnáltam, mert reggel 7-től este 10-ig pörögnie kell valahol, sok idegen ember túlmozgásos neveletlen gyerekével, ami azért nem az a kifejezetten pihentető feladat.

Hotel Kapitány

a szoba érkezéskor

A szálloda

Maga az épület egyébként hatalmas L vagy majdnem U alakban veszi körbe a nyitott wellness részt. Mi szerencsére erre a belső udvarra és a hegyre néző szobát kaptunk, így kisebbik lányunk minden reggel úgy kelt, hogy a Sümegi Várat látta amikor kinyitotta a szemét. Ez nála különösen nagy dolog, mert kb. két éves volt mikor először jártunk vele ott, és akkora nyomot hagyott benne, hogy aztán bárhol láttunk egy templomot, vagy kőépületet, mindig kérdezte, hogy “Ez a Sümegi Vár?” Itt nem is kellett kérdeznie, mondtuk előre, hogy igen, ez az, és minden reggel ezt láthatja.

Szerencsére felsőbb emeleten és szélsőbb szobát kaptunk, így a fel és le közlekedő csordák nem a mi ajtónk előtt hangoskodtak, mert ismerjük a magyar mentalitást, mindenki 23-02 óra között is normál hangerőn beszélget a folyosón, miközben a gyerekei még egy kicsit rohangálnak is, nagy ívben tojva arra, hogy van-e esetleg felnőtt vagy kisgyerek aki akkor már aludna. Itt szerencsére nem volt ilyen problémánk.

A szobánk nagy volt és kényelmes. Nem tudom csak azért, mert családi szobát kaptunk, vagy alapból ekkora mindegyik, de sem a férőhellyel, sem a berendezéssel, sem pedig a tisztasággal nem volt probléma. Ugyan ezt az igényességet és tisztaságot tapasztaltuk a fürdőszobában is, ami persze nyilván egy ilyen nívójú helyen elvárható, de azért értek már mindenkit kellemetlen meglepetések.

Szoba pro és kontra

Jöttek ehhez még olyan extrák is, mint például az előre bekészített köntösök, ami nem lenne extra, mert minden wellness szállodában adnak, itt azonban ennél eggyel tovább mentek. Mivel a foglalásban meg volt adva, hogy két felnőtt, egy 8 és egy 4 év körüli gyerek érkezik, ennek megfelelően voltak a köntösök is bekészítve. Két felnőtt méretű, egy nagyobb és egy kisebb gyerek méretű köntöst kaptunk, ami mindenkinek éppen megfelelő volt. Ilyennel megmondom őszintén korábban még nem nagyon találkoztam, de még külföldön sem, ez nagyon figyelmes és korrekt szolgáltatás a szálloda részéről.

Hotel Kapitány

a környezethez illő dekorációk

Ami azonban már kicsit problémás volt, az a széf mérete. Nyilván az adott csillag szám mellett ez is kötelező, de ez sajnos tényleg csak azért volt, mert kötelező, nem feltétlenül a funkcionalitás miatt. Iszonyatosan kicsi volt ugyanis, alig fért bele valami. A mai világban már túl vagyunk azon rég, hogy a pénztárcának vagy ékszereknek kellene csupán biztos megőrzés, mert eleve lassan mindenki mindenhová egyetlen bankkártyát visz, ékszert mi pedig eleve nem is igen hordunk, ezekből az okokból kifolyólag tehát cirka szükségtelen is lenne. Azonban manapság egy utazásra az ember nem elhanyagolható mennyiségű technikai eszközt visz magával, amik nem kicsik, de azért jó lenne nekik valami biztos hely. Mobiltelefonok, fényképezők, kamerák, tabletek, esetleg notebook-ok, vagy ezek vegyesen is előfordulnak ma már azért egy átlag család repertoárjában is, azoknál meg különösen, akik rendszeresen járnak 4-5 csillagos helyekre, tehát kellene a kötelező meglétén túl a megfelelő széf méret is.

Na már most ezek itt konkrétan nem férnek bele az értékmegőrzőbe, még erős Tetris múltammal is csak a szükségesnek ítélt tételek jó ha harmadát bele tudtam tuszakolni. Nyilván ezek olyan szinten és mértékben beépített eszközök, hogy kár is volna most azt írni, hogy legyen kedves a vezetés cserélni, és nagyobb széfeket beépíteni, mert bútorokat kéne szétverni hozzá, és gondolom irdatlan költség vonzata is lenne, inkább csak azt jelezném ha nagy felújítást tartanak, vagy máshol új szállodát nyitnak, akkor vegyék a technikai trendeket is figyelembe széf méret megalkotásnál. Nyilván nem a Munkácsy-trilógia eredetijeit viszem magammal, és nem ehhez a mérethez igazítottan kell páncélszekrény, de azért jó lenne, ha a notebook nem is, de azért egy 10″-os tablet beleférne valahogy a vaskazettába, a telefonok, fényképezők és pénztárcák mellé, mert ezzel az átlagos széf méretek esetén eddig nem volt gond.

Hotel Kapitány

nagy igazi, és kicsi wellness vár, ez utóbbi csúszdával

Wellness, sok megkötéssel

Alig hogy lecuccoltunk és birtokba vettük a szobát igyekeztünk át is vedleni a csobbanós cuccokba és felfedezni a medence részleget, hogy indulhasson a kikapcsolódás. Nekem ezt nagy mértékben az is megdobta, hogy itt végre 4 napra lerakhattam az autót, és egyáltalán nem kellett vezetnem, ergo egy cider bármikor belefért (pár Kiss és Fizz változatot itt is szereztem be a környéken, és a nagy cider tesztben amikor sötétbarna asztalon látható egy-egy, az a Kapitányban volt fényképezve). Kezdtem is egy fröccsel, mert nagyon korrekten egy üveg pince hideg bor is be volt készítve a szobába érkezésünkkor, ami ugyan nem életem itala volt, de akkor is kifejezetten kedves gesztus, ilyennel sem találkoztunk eddig még sehol. Még a jóval nagyobb Hungest Hotel esetében is idén mikor Pufi születésnapján szálltunk meg, egy üdvözlő kártyát kapott csak, még egy 2dl-es kis pezsgőt sem ajánlottak fel a minibárból grátisz, itt pedig csak úgy, egy egész üveg bor is belefér a keretbe (pedig a 10. házassági évfordulót nem lehet kiolvasni a személyinkből, mint a születésnapot).

Hotel Kapitány

a gyerek medence a másik oldalról

Átöltöztünk tehát strand szerelésbe, és mindenki magára öltötte a méretére illő köntöst is, majd nekiindultunk a wellness részlegnek. Elhaladtunk pár erőgép és szobakerékpár mellett is az alagsorban, amire azt gondolom lassan nekem is erős szükségem lenne, de nem ez volt az a pillanat, amikor ezt a gondolatot tett is követte, talán majd egyszer. A belső udvarra kiérve egy kis vár felépítményes csúszda körüli gyerek medence fogadott minket, melynek túloldalán egy mélyebb, négyzetes formájú úszómedence szerűség követett. Egyéb nagyobb csúszdák, sodró folyók vagy ilyesmik itt nem kaptak helyet az alapterület miatt, de azért a wellness természetesen folytatódott, csak beltéren.

A zárt rész alsó területén egy nagyobb, amorf formájú úszómedence várja a hidegebb vizeket kedvelőket, a hátsó sarokban pedig kifekvős, hát masszírozós dögönyöző, valamint jakuzzi, és egy melegebb élménymedence. Mindezek felett az emeleten is további plusz egy családi élménymedencét találhatunk, több vízbeömlővel, dögönyözővel, illetve egy lekerített csúszda résszel, ahol egy közép méretű gyerek csúszda várja a lelkes rajongóit. Felnőtt csúszda sajnos itt sincs, gyerek méretűből is összesen csak kettő, egy kint egy bent, de azért azt gondolom a szűkös helyből kb. kihozták azt, amit lehetett. Nem összehasonlítható az alapterület és méret sem egy Sárvári wellness fürdővel, vagy bármelyik másik Aqua palotával, arénával, vagy polisszal, itt egyszerűen nincs annyi hely, hogy 5-10 felnőttek által is használható csúszdát, sodró folyót, vagy egyéb hóka-móka beférjen. Aki kizárólag a nagyon aktív wellness-t szereti az ne ide jöjjön (vagy fusson fel minden nap a várba meg vissza), de mindenki másnak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani.

Azt pedig csak a végén, zárójelben jegyezném meg, hogy látván a mai neveletlen gyerekek áradatát, pontosan tisztában vagyok vele, hogy milyen mértékű rumlit és amortizációt képesek végezni, de azzal a mennyiségű tiltó táblával mint itt, még sehol máshol nem találkoztam. Tisztelet a kevés kivételnek, de általánosságban vagy Sima Pista apu kifejezetten hergeli a gyereket, mert tudja, hogy agresszivitással remekül fog érvényesülni, a másik végletben értelmiségi manager apuval meg nincs probléma, mert meg sem jelenik, játssza az elfoglalt üzletember akkor is ha nem kéne, bent kávézik a múltiban a 20 éves titkárnővel, estére majd talán leér a szállásra, de addig is anyu küzdene az átok rossz kölkökkel, csak ez nem az első és nem a második ilyen eset, és már nem bírja. Itt is láttunk példát egyikre és másikra is, igen zavaróak is voltak, azonban ennek ellenére egyik sem esett neki késsel villával a díszburkolatnak, vagy ugrált bele az erkélyről a medencébe, tehát nem feltétlenül értem, mi értelme ennek a sok tiltó táblának. Aki elolvassa a nélkül is betartja, tehát nincs is rá szüksége, aki meg nem olvassa el mert észre sem veszi, vagy látja ugyan de be nem tartja, az a tábla megléte mellett vagy a nélkül is ugyan úgy fog viselkedni. Értem én, hogy zömében a felelősség hárításáról van szó, ha ne adj isten valami baj történik, akkor a szálloda mondhassa, hogy ő szólt, de ez itt valahogy akkor is kicsit töményebben jelentkezik, mint bárhol máshol.

Étkezések

Arra várnék már egyszer, hogy egy szállodában olyan legyen az étkeztetés módja és minősége, mint egy jó minőségű étteremben, de erre sajnos várhatok. Illetve biztos van ez a kategória Dubai-ban és egyéb hasonló helyeken, ahová biztos hamarosan, de azért még nem ezen a héten fogok eljutni, ennek ellenére nem értem, hogy egy “átlagos” négy csillagos szállodában miért olyan az étkeztetés amilyen. Nem azt mondom, hogy rossz, abszolút nem az, de inkább jellegtelen, és kizárólag a jóllakatásról szól, mintsem a gasztro élmény nyújtásáról. És nem értem miért, mert szerintem nem lenne nagyságrendekkel drágább egy kifejezetten finom ételsor elkészítése, mint az átlagosé, max több odafigyeléssel járna. Bár nem értek hozzá, lehet, hogy ez a tömegétkeztetés eleve lehetetlenné teszi ezt, de egy remek étteremben sem két adagot főznek le egy ételből, mégis tudnak kifejezetten jót alkotni.

Bár azért jobb volt a felhozatal, mint a Hungest Hotels-ben Gyulán, sőt, azt gondolom szálloda szálloda viszonylatban talán itt ettük a legjobbat, de akkor is akár egy tóparti Csali Csárdában messze jobbat ehet az ember, mint akár itt, akár bárhol az országban egy 4 csillagos szállodában (legalábbis az általunk teszteltek között). A Hungestekben mindig teljesen átlagos, laktató, de sok ízzel nem rendelkező ételeket kaptunk, illetve Gyulán volt egy sütögetős sziget, ahol viszont minden este csak egy ételt kínáltak, nem friss grillezést biztosítottak előre pácolt húsokból, pedig már az nagyságrendekkel többet adott volna. Itt ez a jelenség este teljesen hiányzott, reggel azonban volt omlett station, ahol mindenki kedve szerinti összeállításban és mennyiségben készíttethette el reggeli tojás ételét. Itt egy eléggé megviselt lány állt, kedves és aranyos volt, de úgy állt ott szegény, mint aki 8 napja nem aludt, azonban ennek ellenére olyan sonkás tojást készített, amilyet az otthonin kívül még sehol máshol nem ettem.

Először is kicsit átpirította a sonka szeleteket, és rájuk öntött egy kevés fehérjét, majd várt pár pillanatot, hogy az kicsit átsüljön. Közben minden oldalról tologatta közép irányba, így a sonka tetején minden oldalról egyfajta falat képezett, és végül ebbe a kosárkába öltötte bele a tojás többi részét, hogy ne folyjon szanaszét, de mindezt olyan műgonddal készítette, hogy öröm volt nézni. Ennek megfelelően a végeredmény mind látványra mind pedig állagra és ízre abszolút átlagon felülire sikeredett. Véleményem szerint ezt a lányt kéne kinevezni konyhafőnöknek, persze előtte engedi egy hetet megszakítás nélkül aludni, de ha ilyen lestrapált állapotban is ilyen műgonddal végzi a munkáját és ilyen minőséget ad ki a kezéből, akkor azt hiszem nem lenne semmi gond az étkezéssel.

Akadozó feltöltés

A kínálat egyébként elég széles volt, és íze is volt a legtöbb ételnek, azonban mint ahol máshol sem, a szállodai étel nem hozta itt sem az átlagos éttermi színvonalat, még ha jobban meg is közelítette azt, mint az általunk eddig tesztelt egyéb wellness szállodák. Ami viszont nagyon nem tetszett, sőt, kifejezetten ellenérzést váltott ki bennünk, az a fel és újratöltési politika. Egyik alkalommal például fél nyolc körül értünk le vacsorázni, tehát elég korán, és láttuk, hogy van kirakva szép görögdinnye, ki is szemeltük magunknak, hogy majd vacsora után fogyasztunk abból is, illetve a gyerekeknek is be lett ígérve. Ezt felírtam magamnak, erre a próbálkozásunkra egészen pontosan 20:18-kor került sor, amikor is a dinnyés pult már tök üresen állt. Gyorsan kerítettem egy pincért, és rá is kérdeztem erre, ő utána járt a konyhában, és kiderítette, hogy nem is lesz már. Kicsit felment bennem a pumpa, főleg, hogy a gyerekeknek megígértem. Ismétlem, 20:18-kor már nem töltenek újra valamit, úgy, hogy 21:30-ig tartott a vacsora.

Lehetséges, hogy konkrétan teljesen elfogyott, és nem csak a kínálási szándék hiányzott, de azt gondolom akkor ez ismét egy bődületes szervezési hiba! Ne tegyenek ki olyan ételt, amit nem tudnak biztosítani a vacsora teljes ideje alatt, mert ezzel csak ellenszenvet váltanak ki. Ha mondjuk egy baráti társaság, vagy az oly gyakran együtt utazó 2-3 nyugdíjas házaspár teljesen más bioritmusban van, az egyik alszik délután és későn megy le vacsizni, a másik meg cukros ezért korábban, időre kell ennie, akkor mindenki más kínálatból válogathat? Az egyik épp jön fel, és újságolja a folyosón szembejövő havernak, hogy ilyen meg olyan jót ettem lent ebből meg abból, azt te is kóstold meg, aztán mire a másik leér annak az említett ételnek már hűlt helye? Rendben van ez így? Szerintem nagyon nem. Sehol máshol nem találkoztam még olyannal, hogy a vacsora vége előtt több, mint egy órával valamit már nem töltöttek fel, ezen mielőbb változtatni kéne!

Ugyan ez volt reggel is a péksüteményekkel. Ezeket ott, frissen sütik, kis lekváros meg kakaós és egyéb formácskák, és kerek 45 perccel a reggeli vége előtt már nem töltötték újra ami elfogyott. Már elnézést, de ezeket én kifejezetten szarrágós hozzáállásnak érzem. Ha ez a vezetőség döntése, akkor ezt a szállás árak függvényében felül kéne vizsgálni, ha pedig a konyhafőnök kap ennyire szabad kezet, akkor a sokadik ok, amiért gyorsan meneszteni kéne, és mehetne helyére az omlettes állva-alvósan is maximumot teljesítő lány. Ekkora brutál beruházás lenne még egy görögdinnyét megvenni és felvágni? Vagy még egy tálca aprósüteményt lesütni? Pár száz forintról beszélünk, azonban presztízs veszteségben ennél sokkal több ennek az ára. Mindenképpen az éttermi felszolgálás és újratöltés volt az egész itteni nyaralásunknak a mélypontja sajnos. A kiszolgálás és az asztalról a használt edény elszállítás késése még hagyján, mert rohangált mindenki, csak láthatóan nagyon kevesen voltak, de maga az a döntési vagy szervezési hiba, hogy mit mikor és meddig töltünk fel, vagy van-e  egyáltalán még mit kirakni, az már nem tolerálható ilyen mértékben.

Italok

Erről túl sokat nem tudok értekezni, mert mint a magyar utazók kb. 80%-a, mi sem használjuk a minibárt. Ezt a jelenséget nem is pontosan értem. Az itteni árakra nem is emlékszem, mert már eleve nem nézem meg ezeket a lapokat, csak ha nagyon alacsony a vérnyomásom, és nincs kéznél kávé. De átlagban 600 egy 2dl-es kis üdítő, 500 egy ásványvíz, 600 egy tábla csoki, és hasonlók. Mi értelme ennek, de komolyan? Vagy csak mi magyarok vagyunk ilyen csórók, hogy ezt irreálisan drágának tartjuk? A külföldi vendégek kihasználják ezt a lehetőséget, és ez kizárólag nekik van fenntartva? Mindenesetre nekem barátaim már külön alternatíva rendszereket fejlesztettek ki a minibár elborult árai ellen. Van aki viszi a saját cuccait, és első adandó alkalommal pakolja ki a minibár tartalmát az asztalra, és tölti fel az értékes hűtő helyet a saját portékájával, hogy azt fogyassza hidegen ott tartózkodása alatt, töredék árért. Egy másik megoldásként pedig az újratöltést vezették be, miszerint érkezéstől folyamatosan fogyasztanak, majd a minibár kiürülésekor, távozás előtt a közeli Tesco vagy egyéb diszkont kínálatából azonos vagy közel azonos márkákkal és tartalommal újratöltik a készletet. Mindegy is ki mit alkalmaz, de én még egy emberrel nem találkoztam, aki bevallottan rendszeres minibár felhasználó lenne.

Ami viszont azért bele kell, hogy férjen ilyenkor, az egy koktél, mert míg egy tábla Milkát megveszek a közértben 190-ért is, nem kell 650-ért minibár edition, de azért egy pina colada vagy mojito már nem ilyen egyszerű kérdés. Az átlag ember nem nagyon áll neki otthon kevergetni ezt, még ha felnőtt életének első pár évében, de legkésőbb az esküvőjére kap is vagy 3-4 koktélos készletet, az esetben sem. És igen, vannak a boltokban kapható előre gyártott lónyál ízű koktélok, amikből 1990-2990 egy üveg, vackok is, és kibontás után a benne lévő tejszín miatt pár nap alatt megbuggyannak (pl. pina colada) így szintén nem túl optimális választások. Amit tehát az ember otthon nem könnyen állít elő, azért nyilván jobban hajlandó fizetni is, és nekünk tipikusan ilyen a koktél.

Hotel Kapitány

az egészen elképesztően zseniális sonkás tojás egy külön képet érdemel

Én pina colada, Pufi mojito fan, a gyereknek meg mindegy, csak nagy pohár legyen, szép színes, jó édes és sok díszítéssel. Rendeltünk hát két felnőtt és két gyerek koktélt, főleg mert hogy ennek akcióját hirdették mindenhol. Na most itt a koktél akció az sajnos nem akció, mert a felnőtt ital 1590,- míg a gyerek változat 890,- Ft, tehát a 4 adag összesen cirka 5000,- Ft-ot kóstált. Ezt én azért akciós árnak nem nevezném, bár nem minden nap és minden sarkon koktélozom, de pár hónappal korábban a nem kisebb szállodának számító Hungest Hotels Gyulában 500 Ft-ért kaptunk gyerek és 1250,- Ft-ért felnőtt koktélt, akció nélkül összesen 3500,- Ft-ért a családi adagot. Ráadásul míg az ottani kifejezetten remek volt, sajnos ez itt kifejezetten gyenge eresztés lett. Nagyon-nagyon savanyú volt mindkét gyerek koktél, nem tudom mit tettek bele, de egy-két korty után ott is hagyták, és én sem tudtam meginni, tehát ez a kétezer Forint az ördögé volt. És bár a felnőtt italok ennyire nem voltak rosszak, túlzottan jók sem, ezt nem is erőltettük tehát a továbbiakban. Sajnálatos volt, hogy drágán, és még csak nem is jó koktélokat sikerült itt kapnunk.

Hotel Kapitány

reggeli alatt a külső téren már indult a gyerek animációs program

Lovagi program

Sok-sok éve jártunk már ebben a szállodában egyszer, még kettesben akkor is járt a szálláshoz lovagi vacsora, ami azért hagyott kívánnivalót maga után. Eleve a kézzel lábbal evés nem az én világom, azon túl pedig túlsütött száraz húst kaptunk, és félig nyers lencse leves félét, ami ropogott a fogam alatt. Na most ha lehet mondani, e téren fejlődött legtöbbet a Hotel Kapitány (mert itt ahogy tudom, minden összefonódva, egy nagy család üzemeltetése alatt áll), a 8-9 évvel ezelőtti silány minőségnek mára nyoma sem maradt. A kézzel lábbal evést sajnos megőrizték, és persze értem én, hogy lovagi vacsora, de akkor sem kéne ezt erőltetni, mert legalább annyi embernek nem tetszik, mint amennyinek igen, de most legalább minden más téren hatalmasat léptünk előre.

Hotel Kapitány

műlovaglós nyitány a lovagi tornán

A szálloda halljában kellett várakozni, majd innen mint egy birkacsorda átvonultunk a lovagi arénához, egy felvezető kíséretében. Bár abszolút a nyár közepe volt, sikerült a legborúsabb délutánt kifognunk, és eléggé kellemetlenül zuhogott az eső. Előre tiszta para voltam, hogy fogjuk ezt a gyerekekkel túlélni, mert emlékeim szerint a nyitott arénának ugyan van félig belógó vászon teteje, de jó magasan, a szél simán beveri alá az esőt az arcunkba. Mindenesetre esőkabáttal, esernyővel felkészülve vonultunk végig a szálloda mellett, ám legnagyobb meglepetésemre nem arra, mint vártuk.

Hotel Kapitány

majd jöttek a gyalogok is

Mivel ez itt bizonyára fokozottan tájvédelmi körzet, nem lehet csak úgy beépíteni valamit a mező közepére, azonban kell a komfortos és kényelmes fejlettebb megoldás, ezért itt döbbenetesen értelmes módon egy kifejezetten hatalmas arénát beépítettek a föld alá. Ez nekem annyira kellemes élmény volt, hogy már le voltam kenyerezve. Első körben megszabadulhattam a “meg fog fázni a gyerek az esőben” nyomasztó gondolatától, másodszor pedig lényegesen nagyobb, és sokkal hangulatosabb helyen nézhettük végig a programot, az időjárás teljes kizárásával, mint korábban a sokkal kisebb, ovális alakú külső arénában tettük ezt sok évvel ezelőtt.

Hotel Kapitány

végül az egyre látványosabb lovas bemutatók

És a program még csak ez után következett. Bár elég nagy gyerek vagyok már, ennek ellenére életem egyik maradandó élménye lett, és szerintem a gyerekeknek is. A műsor hosszú volt, nem megúszós 10 perces változat, ezen kívül pedig jól megkoreografált, látványos és folyamatosan építkező. Első körben nyugisabb műlovaglást láthattunk, szép zenére, formációkban, ami bár kellemes és látványos volt, de nem nagyon emelte meg senkinek sem túlzottan a vérnyomását. Aztán jöttek gyalogos katonák, íjászkodás és kardforgató bemutató, ami már azért lényegesen izgalmasabb volt, de végül a lovas harcosok bemutatója mindent vitt. Eleve egy poénos egymást szívató, beszólogató, összetűzésbe keveredő ál-konfliktust adtak elő és dolgoztak fel végig, de abszolút szórakoztató és humoros formában, valamint nagyon látványos momentumokkal tűzdelték ezt tele. Volt például konkrétan kopjatörés, amit így élőben azért nem túl gyakran láthat az ember, illetve minimál robbantások is.

Hotel Kapitány

az aréna pedig nem kicsi, a lelátókon több száz ember, a végén uralkodói páholy

Ez persze kizárólag látvány formájában, mégis nagyon hatásosan. Az egyik feladatnál ugyanis lovas íjászoknak kellett eltalálni egy táblára kifeszített lufit vágtatás közben, mely egy kis extrával fel volt dobva. A lufi közelében két oldalról egy-egy fáklya égett, a lufi pedig héliumos volt, találat esetén pedig a benne lévő és felszabaduló gáz belobbant a fáklyák közelsége miatt. Apróság, de remek ötlet és igen látványos volt, csak ez az egy húzás is nagyon feldobta az egész bemutatót. Szintén elég hatásos volt, mikor bevonult két srác egy-egy számszer íjjal, és keresztben átlőtték a cirka száz méter hosszú arénát, és még célba is találtak. Brutál hangja volt ahogy süvített a levegőben a vessző a találatig, élőben máshol ilyet se nagyon láthat az ember.

Hotel Kapitány

és az üres terep már vacsora után visszafelé

Minden feladatot követően a győztes lovag kapott egy szál virágot az aréna végében felállított, királyi páholyban ücsörgő várkisasszonyok egyikétől, amit aztán tovább adtak a közönség soraiban ülő legifjabb hölgyeknek. Így, amikor felénk közeledett az egyik lovas, a kisebbik gyerkőcöt megemeltem, hogy nagyobb esélye legyen a kiválasztásra. Bár a második sorban ültünk csak, de előttünk tizenéves culák nyomkodták a mobilokat, láthatóan osztálykiránduláson nyúzva egymás idegeit, ezért senkitől el nem véve a lehetőséget eléjük benyomakodva meg is szereztük az egyik virágot a lovagtól. A három éves kis cucinak látni kellett volna az arcát, szerintem soha nem felejti el, hogy egy ekkora hatalmas lovon ülő páncélos harcos adott neki egy szál virágot! 🙂 Aztán szerencsére az egyik következő körben ismét járt arra felénk egy lovas, és a nagyobb lányunk is ugyan ilyen szerencsés volt, így még vita sem lett belőle, hogy az egyikük kapott virágot a másik pedig nem. Szintén apróság, de már a sokadik, és minden ilyen folyamatosan növelte a hangulatát és értékét az egész produkciónak.

Hotel Kapitány

a lovasíjász találatot lángcsóva jelzi

Olyan poénos köröket is megejtettek persze, hogy az egyik lovas mivel hölgy volt, éppen az előttünk nem sokkal balra ülő, idősebb ősz urat választotta ki, és neki adta át a szál virágot, aki annak rendje és módja szerint mint egy úriember, kezet is csókolt a lovas hölgynek. Az egész pedig tényleg végig humorosan, látványosan, és akciódúsan volt tálalva, sőt, még a hangosítással sem volt probléma. Fej mikrofonnal voltak ellátva a beszélő szereplők, mindenhol jól lehetett hallani őket ebben a hatalmas arénában, de még arra is ügyeltek, hogy ennek technikai velejárója se rontson bele az összképbe, nevezetesen a falra szerelt hangszórók képében. Ezeket is olyan korrekt módon oldották meg, hogy a falakat díszítő zászlók mögé rejtették be, ezért nem csak annyiban bővült az élmény, hogy nem zavartak a háttérben brummogó német turista buszok, mint korábban a kinti aréna esetén, hanem tényleg olyan érzése volt az embernek, mintha a középkorban egy hatalmas vár lovagi termékben ülne, és nézné a viaskodó harcosokat a lakoma előtt. Minden elismerésem, tényleg nagyon korrekten, hangulatosan és látványosan adták elő ezt a programot a szereplők, már csak ezért is megéri ellátogatni mindenkinek egyszer ide, mert hatalmas élmény.

A lakoma

A lovagi program után jutott csak eszembe ismét az eső, de szerencsére ez is csak egy rövid időre, mert még azt is megoldották, hogy nem kell kimenni és körbesétálni, hanem az arénából egy folyóson közvetlenül át lehet jutni a lakoma helyszínére, ami konkrétan a Sümegi Várcsárda pincerendszerét jelenti. Szerintem ez sem ugyan az, mint 9 éve volt, egy hatalmas, több szárnyból álló föld alatti birodalomba mentünk át, ahol csak úgy nyelték el az asztalok a sok embert. Ez kellett is, mert a lovagi tornáról olyan töménytelen ember totyogott előre faltól-falig feltöltve a járatokat, hogy komoly aggályaim voltak, hová fog ennyi ember elférni, de szerencsére nem volt gond, a több száz ember ellenére mindenkinem jutott ülőhely és vacsora is bőven.

Hotel Kapitány

remek hagymás kolbászkrém az előétel a lovagi lakomán

Bár a kézzel lábbal evés maradt, azért az étel minősége hatalmasat ugrott felfelé, és persze nincs azért olyan minősége, mint mondjuk pár méterrel feljebb a Vár csárdának, de abszolút vállalható, finomnak mondható vacsorát kaptunk. Az igen érdekes és finom hagymás kolbászkrém bemelegítő után sárgaborsóleves szerű első fogás érkezett. Pufi inkább az előételt és pedig a levest favorizáltam, én ebből kétszer is szedtem, mert a tartalma puha, és jó füstös ízű volt, illetve éhes is voltam már. Nekem speciel ez nagyon ízlett. A fő fogás mint emlékeim szerint korábban, most is sült libacomb volt, de még arra is figyeltek, hogy a gyerekeknek e helyett külön egy-egy csirkecombot hoztak, hogy ne legyen nyafizás. Volt hozzá héjában sült krumpli, párolt káposzta és káposzta saláta, melyeket én kihagytam, de a comb és a burgonya is bőven elég volt számomra az előétel és leves után.

Hotel Kapitány

majd a jó füstös ízű, szalonnával telepakolt sárgaborsó leves következett

Összességében én ezzel az egésszel nagyon elégedett voltam. A program kiemelkedően jó volt, látványos és szórakoztató is, valamint a vacsora is nagyon sokat javult a korábbi emlékemhez képest. Nyilván nem egy a’la cart fogás, és egy comb per fő az adag, de azt gondolom finom volt, és kb. a maximum ki lett belőle hozva, amit ilyen körülmények között ki lehet, többet pedig egyébként úgysem tudott volna enni egy átlag ember az előétel és a leves után, így legalább kisebb a pazarlás. Sokat ettem, jól is esett, és teljesen jól laktam vele. Közben a németek már a harmadik pálesz után dajdajoztak rendesen, mert egy járt mindenkinek grátisz, de ők gondolom rendeltek még pár kört hozzá. Víz is volt az asztalon bőven, látványos kancsóban, de szénsavasat is lehetett kérni, és mindezt követően még 1-1 szelet rétes is járt desszertnek. Közben a cigány zenészek húzták a talpalávalót, amit nem feltétlenül szeret mindenki, de ide abszolút illett. Nem vagyok egy könnyen megfogható ember, de esküszöm ezt a feelinget itt nagyon sikerült elkapniuk, mind a tornával, mind pedig a lakomával, minőségben és mennyiségben is, ráadásként ajándék virágokkal, pálinkával, és a rossz időjárás teljes kizárásával. Nagyon jól éreztük magunkat, ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg ha gyerek is van, nagyon nagy élmény, de tényleg.

Hotel Kapitány

a leveshez kapott kanalakat azért kis csalásnak felhasználtuk a libacombok elfogyasztásához, de meleg vizes kéztörlő mindenkinek be volt készítve, tehát nem kellett ragacsos kézzel távozni

Eszembe is jutott, hogy nem csodálom, miért járnak ide a halvérű németek, gondolom a képmutató konzervatív, mindig dekára kimért 50-60 életévük után a nyugdíjasok végre magukból kivetkőzve kézzel-lábbal két pofára zabálhatnak, nyomhatják a pálinkákat egymás után, üvöltve énekelhetnek valami érthetetlen német dalt a cigányzenére, és végre érezhetik egy kicsit hogy emberek és élnek. Nyilván ha itt csinálják, otthon is lenne rá igényük, de nem lehet, mert a szomszéd Müller megszólja.

Vár a váram..

A további napokat is kellemesen felváltva a külső és belső wellnessben töltöttük, de utolsó napon természetesen felmentünk a várba is. Ilyenkor 10 óráig el kell hagyni a szobát, összecuccolunk, medencézni már nem tudunk és akartunk, abszolút adta magát, hogy ez lesz a kirándulós nap. Szerencsére az időjárás is abszolút nekünk dolgozott, sem túl nagy kánikula, sem hideg nem volt, az előző napok borús állapota elvonult, és kellemes 25 fok körüli kiránduló időt hagyott maga után.

Hotel Kapitány

indulnak a programok a várban

Bár sok éve van várbusz is, és ha nagymamával vagy nagypapával járunk erre igénybe is vesszük, azonban most mivel csak négyesben voltunk, így a lábbuszt választottuk. Hamarabb felértünk, mint gondoltam, megvettük a belépőket, ami mondjuk nem kevés, és már kedvezmény sem jár a szálloda vendégeinek mint régen, de évről évre több a program, ezért mindenképpen érdemes megnézni. Elég nagy az összefonódás, mert nappal kb. ugyan az a személyzet a várban, mint este a lovagi lakomán, de ez jogos és érthető, és így legalább mindig találunk egy ismerős arcot. Mind a lovagi játékokat mind pedig a várban lévő programokat levezető fő szónok teljesen úgy néz ki, mint Kovács Lázár a szakács, esküszöm, az ikertesója is lehetne, illetve még kicsit úgy is beszél. Mindenesetre ő is és a többi résztvevő is mind-mind jó fej és kedves figura, abszolút illeszkednek is a környezetbe, nem olyan érzése van az embernek, hogy amint itt végez, rohan az irodába nézni a tőzsde árfolyamokat, sokkal inkább olyan, hogyha holnap támad a török, simán bevédenék tőlük a várat.

Hotel Kapitány

a gyerekek pusztultak a nevetéstől az előadás alatt, aztán jöhetett a ráadás párnacsata

A programok pedig itt is egymás után következtek. Volt solymász bemutató, de ez sem csak a szokásos “nézzétek messziről” módon, hanem felnőttet és gyereket egyaránt bevontak az előadásba, és a madarat is lehetett röptetni. Ez alapból is kifejezetten látványos volt ebben a környezetben, ahol a magas várfalra repült és felült a ragadozó madár, de hogy aztán onnan elrugaszkodva egy ötéves forma kislány vállig kesztyűbe bujtatott kezére szállt vissza, az külön cuki volt.

Ezt követően indult a vár bábszínház is, ugyan ennek a Kovács Lázár hasonmás bácsinak az előadásában. Ez is kifejezetten hangulatos volt, nem egy fa tákolmány mögött ügyködtek, félig kilógva onnan, hanem konkrétan a vár egyik alacsonyan lévő kő ablaka szolgált erre a célra. A történetet nem pontosan követtem, de a gyerekek pusztultak a röhögéstől. Szokásosan valami gonosz földesurat kellett megleckéztetni, de végül ez is interaktív formában történt. A gyerekeknek előre előkészítve rengeteg párna volt kihelyezve, hogy legyen mire ülni, a végén pedig ezekkel kellett megdobálni a gonosz földesurat. Külön érdekes látvány volt, hogy percekig tartott mire ezt felfogták a gyerekek, mert még a legátokfajzatabb fejű fiúk sem merték elhinni, hogy de igen, eddig tartott a mese, és most azon a várablakon keresztül be lehet dobálni a párnát az előadást tartókra. No de aztán mikor felfogták, el is szabadult a ribillió! Bentről meg repültek néha vissza a párnák, mindenki ordított, sikítozott, állt a bál. Aztán persze az is remekül meg van oldva, hogy vége is legyen a balhénak, mert egy idő után nem dobták már ki a párnát az ablakon, és így odakintről nem volt mivel folytatni a mókát, és egyben az elpakolás is meg lett oldva.

Hotel Kapitány

utána pedig érkezett a következő show, a katona parancsnok balra, a közlegény középen, és a besorozott látogatók jobbra

Azt pedig szerencsére nem várták ki, hogy egy-két élelmesebb fajta ördögfióka féltéglával pótolja a hiányt, mert a másik sarokban már kezdett is ordibálni egy katonavezetőnek kinéző fazon a kapun álló őrrel, hogy így meg úgy, és hogy képzeli ezt a függelemsértést. Odasereglett a nép, indult a következő fesztivál.

A vezér és a beosztott katona volt helybéli, de nagy hirtelen be lett még sorozva 2-3 közelben álló apuka is, nem éppen kedves szavakkal. Egy szakállas bajszos negyven és ötven közötti úr például így: “Mi bámulsz te szőrös pofájú, gyere már ide na!” De persze mindenki pusztult a röhögéstől, és tudta, hogy ez a show része, az öreg kapitány meg nagyon jól alakított. Itt persze fekvőtámaszokat és egyéb megalázó marhaságokat kellett végigcsinálni, és bár kényszeredett vigyorral, de a friss várvédő apukák korrekten végig is csinálták mind.

Aztán indultak boszorkány keresésre a vár túloldalába, meg is találták és kirángatták az egyik odúból az előre odakészített és banyának öltöztetett lánykát, aztán a harmadik sarokban jól kalodába is zárták. A gyerekek persze ordítva csordában rohantak mindenhová. Mindez ha külföldön éri hazánk fiát, akkor azt mondaná itthon az élménybeszámolón, hogy hű de azta mekkora interaktív vár élmény volt, agyam eldobáltam.

Hotel Kapitány

a vár egyik termében pedig készül a frissen dagasztott és sütött kürtős kalács, ami ízre is átlagon felüli, ára pedig 500,- Ft amit ajánlanék figyelmébe a kisebb és vacakabb portékát áruló 900,- Ft-os hiénáknak

Én azonban azt gondolom, hogy azért, mert itthon vagyunk, ha valami jó, és nagyon meg van csinálva, idehaza is egészen nyugodtan hasra eshetünk tőle. Márpedig itt mind az arénában előadott lovagi torna, mind pedig ezek az interaktív várjátékok abszolút átlag feletti, maradandó élményt nyújtottak felnőttnek és gyereknek egyaránt. Maximális elismerés a csapatnak, mert hatalmas energiával, humorral és átéléssel végzik mindezt, pedig nyilván nem egyszer és nem kétszer kell előadni egy szezon alatt. Sokáig beszéltünk még a történtekről, hatalmas élmény volt a gyerekeknek, és mi tagadás, nekünk is.

Árak

Végezetül az árakról. Nem szeretném elrontani ezzel ezt az emelkedett hangulatú összképet, és ez esetben kivételesen szerencsére nem is tudom, mert nem mi intéztük a foglalást, ajándékba kaptuk az egész utat a 10. házassági évfordulóra, ilyen formán fogalmam sincs, hogy mennyibe került. Mondjuk ahogy foszlányokból hallottam igen nagy szerencse ez, mert nem két forint volt, de hatalmas élményt kaptunk, és mint tudjuk, ez megfizethetetlen.

Én csak javasolni tudom mind a Hotel Kapitányt, mind pedig a lovagi lakomát és a Sümegi várat, mert nem hiszem, hogy sok helyen van még az országban ilyen összetett és sokrétű program ebben a témában, de legalábbis ebben a minőségben aligha. Ha más nem is, egy-két éjszaka biztosan kitermelhető valahogy saját kasszából is, de ha nem, akkor nincs más lehetőség, együtt kell maradni másnak is 10 évig, és kérni egy ilyen utat a házassági évfordulóra a családtól. Ha másért nem is, már ezért megéri, nem?! 🙂

Fent a várban azonban kifejezetten korrektek az árak. Hogy maga a belépő mennyi volt, arra nem emlékszem pontosan, de annyira igen, hogy az pont határeset, nem is túl sok, de nem is jelképes, ergo lehetne kevesebb is, de bent már messze nem a mohóság az ami tapasztalható. 240,- Ft a két decis jégkása, nem 400-500 mint a Balatonon, és 500,- Ft egy méretes, ott gyúrt és dagasztott kürtős kalács, aminél csak satnyább és szánalmasabb változatot árulnak a legtöbb helyen, 900-ét. Itt pedig extra kiegészítő, hogy várkisasszony ruhába öltözött lánykák készítik és szolgálják ki.

Mondjuk oda kell persze figyelni hová megy be az ember, mert én elsőre egy lyukkal mellette tévedtem be, és ott azonnal ropni kezdett egy hastáncos lány nekem, mint valami privát felnőtt klubban. Gyorsan ki is menekültem, amiért ez úton is elnézést, nem a hirtelen felpattanó és előadásba kezdő lányka teljesítményét kívántam ezzel minősíteni, egyszerűen annyira ledöbbentem, hogy lányos zavaromban nem tudtam hová rohanjak. No meg persze azt sem szerettem volna, hogy ott belefeledkezem az előadásba, asszony meg a fülemnél fogva rángat ki negyed óra múlva, hogy kürtős kalácsért indultam, mit kéjelgek itt a 20 éves pipik riszálásán.

Összességében

Mindent egybevetve nagyon kellemes napokat töltöttünk Sümegen a Hotel Kapitányban, mind a szálló, mind pedig a hozzá kapcsolódó lovagi torna és lakoma, valamint az interaktív vár élmény maradandó és felejthetetlen volt. Akármennyire is átgondolom, sok mindenen változtatni nem tudnék, nyilván a már említett étel minőséget kéne még kicsit emelni a konyhán, de rossz azért nem volt semmiképpen sem. A reggeli és esti, zárásig tartó és minden tételre kiterjedő étel feltöltést viszont én kötelezővé tenném, mert ez volt az egyik legkellemetlenebb élmény, illetve egy hozzáértőbb emberre bíznám a koktél készítést, és némileg csökkenteném az árát ezen itókáknak, ha már akciós, de kb. összesen ennyi, ami kivetni valót itt találni lehet. Valamint tudom, hogy nagyon extra kérés, de valahogy azért én bepréselnék legalább egy felnőtt csúszdát is a wellnessbe, mert nekünk ilyen lehetőségek még 30 éve nem voltak, ezért elég sok apuka második gyerekkorát éli, és ez nagyon sokat dobna a helyen.

Hotel Kapitány

valamint rántott sajt tartárral

Sárváron is van olyan, ami teljesen épületen kívüli, csak az induló és érkező állás van beltéren, bár lehet, hogy ez ugyan azért nem megoldható, amiért az aréna is a föld alá került, mert rontaná a látképet. Ezt mondjuk meg is tudom érteni és jogos, de akkor mondjuk építsünk egy 10 ember magas nagy várfal ostrom gépet fából, és legyen ezen belül a csúszda, úgy nem ronda, sőt, még emeli is az összképet és a hangulatot a vár körül. Adjak még ilyen jó ötleteket?

Pro: kellemes, nagy és tiszta szoba, hangulatos várra néző erkély, welcome behűtött bor a szobában, lovagi torna és lakoma, interakatív vár-élmény, sok medencés wellness részleg, nem tudom mennyibe került, remek omlett és ham and eggs készítő állomás reggel, van ingyenes parkoló
Kontra: nincs felnőtt csúszda, sok a korlátozó tábla, ami csak azt zavarja aki úgysem csinál semmit, korán befejezik a reggeli és vacsora feltöltést, étel minőség picit emelkedhetne, hozzáértő koktélos ember kellene finom koktélokkal, korrektebb áron

Hotel Kapitány

a Hotel Kapitány látképe a Sümegi Várból

A Hotel Kapitány és ez az egész Sümegi élménybomba mindenkinek csak ajánlható. Tudom és értem, hogy ez itthon van, bármikor elmehetünk megnézni, majd egyszer elmegyünk, mert amiről azt gondoljuk bármikor lehet, mindig halogatjuk, aztán végül kimarad. Ne halogassuk, menjünk mielőbb! A gyereknek addig a legnagyobb élmény amíg kicsi. Utolsó nap meg irány fel a várba, indulás előtt pedig egy kötelező extra minőségű, felejthetetlen gulyás és Sümegi palacsinta a Várcsárdában, és már megérte élnünk. De ez már egy másik történet….

(Ezt a több mint 41ezer karakter hosszú bejegyzést pedig úgysem fogja soha senki végigolvasni, mert kicsit túl hosszúra nyúlt, de hát mit tegyek, ha egyszerűen ilyen sok mondanivalóm volt. Ezért is tartott közel négy hónapig, mire rá tudtam venni magam.)

Cím: 8330 Sümeg, Tóth Tivadar u. 19.

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.