Garázsvásár, mint vásárló

Facebookpinterest

Hogy a régi,borzalmasan erőltetett reklám szöveg még erőltetettebb másolatával éljünk: “most, hogy a nyitó képen látható szőke maca miatt minden pasi a posztra kattintott, beszélhetünk végre a garázsvásárról”. Mivel a közeljövőben mi is ezt tervezzük, meglátogattunk kettőt, piac és konkurencia felmérésnek, mit hogyan kellene csinálni. Sokkal okosabbak nem lettünk, de azért gondoltam még a saját szervezésű vásárunk előtt megírom a tapasztalatokat.

Mi is az a garázsvásár?

Az ember a lomtalanításkor kiteszi a hibás, sérült, törött cuccokat, ami szemétnek minősül, és már tényleg semmire nem jó. Vannak azonban azok a cuccok, amiket szintén évek óta nem használ, csak kerülgeti és lepi a por, de ingyen nem akarja odaadni, kidobni nincs szíve, a netre pedig nem rakja fel, mert lusta, nem akar jutalékot fizetni, vagy szállítással már nem érné meg senkinek megvásárolnia. Mit tesz ilyenkor, ha már nem tud lépni sem az évek alatt összegyűlt sok hasznos terméktől? Hát rendez egy garázsvásárt. Itt mindenki a maga portája előtt asztalokra vagy simán a földre kipakolja a számára már nem szükséges, azonban még remekül használható cuccokat, és reménykedik, hogy ezek nagy számban új gazdára találnak.

garage-sale-02

Oké, de miért nem az internet?

Tele vagyunk apróhirdetési portálokkal, miért nem oda teszi fel az ember? Ennek számos oka lehet, mint eladó és mint vevő is saját tapasztalataim az alábbiak:

  • Kezdő kérdés “jó napot, mi lenne a legalja?” Sok esetben a jó napot nélkül. Ettől az ember falra mászik, és legszívesebben azt írná, hogy “Te batárom, te vagy a legalja!” Annyira sem veszi a fáradtságot ugyanis az illető, hogy megnézze az árat, elemezze a helyzetet, és írjon 2-3 kerek mondatot, hogy “üdvözlöm, tetszik nekem ez a termék, szeretném megvásárolni, de nekem kicsit magas az ár, nem adná oda esetleg XY összegért?” Ez akár lehet egy előre eltárolt szöveg bemásolása is mindig, ár átírással, de a “mennyiért adod ide legolcsóbban?” egy kicsit alpári megközelítés, és nyilván tömegesen írja mindenkinek mindenre, hátha valami bejön. Nem értem, miért próbálkoznak még ezzel, tényleg működik? Én ezekre alapból nem is válaszolok, rosszabb napjaimban tiltom is az illetőt, jobb napjaimban pedig jelzem, mondjon ő ajánlatot, én nem fogok lefelé alkudni.
  • Feltöltési díj, jutalék, ránézel a képernyőre díj, tüsszentettél egyet díj, kikaptunk kreativitásban és ügyfél centrikusságban a konkurenciától és ezért mérgesek vagyunk díj stb. Ismerjük hazánk érdemtelenül legnagyobb aukciós oldalát (jó időben volt jó helyen, ennyi, amúgy mindenki utálja), nevét szándékosan nem írom le, mert egy borzalmasan rugalmatlan, ügyfél ellenes és pénzéhes bandának tartom őket, de így legalább nem lehet perelni, mert nem rájuk gondoltam. A közelmúltban mondjuk épp elvesztették a harcot az apróhirdetés piacon, mert más nem csak izomból tolja a pénzt a TV reklámba, hanem az ügyfelekre is figyel, ezért remélem hamarosan ennek a fő fejőstehén portáljuknak is akad méltó kihívója és legyőzője, akár mondjuk a teljesen magyar tulajdonú Liciter.hu aukciós oldal. De addig is amíg viselni kell a jelen helyzetet, és a lényegesen korrektebb magyar szolgáltatások nem kapnak ekkora hírverést, addig fizetnünk kell a több száz vagy ezer alkalmazottat, a hatalmas irodákat, és a vezetőség luxus igényeit, ezért van termék feltöltési díj, kiemelési díj, vastag keret díj, beléptél az oldalunkra díj, rá gondoltál, hogy szeretnél eladni valamit díj, és nem mellesleg a sikerdíj, mint értékesítési jutalék. Ezek horror összegek, keményen lehúzzák az embert, ezért sok esetben inkább fel sem teszi az illető az olcsóbb cuccát, mert alkudozás + lehúzó díjak, nem marad belőle semmi a végén.
  • Szabályok és megkötések: nem tehetsz fel ezt, nem hirdethetsz azt, ezt csak így, azt csak úgy szabad, stb. Az ember ismerje fejből az harmincnyolc oldalas ÁSZF-et minden weboldalon, különben pórul jár. Köszi de így nem kell.
  • Olcsó terméket nem vesz senki, mert aránytalanul magas a szállítási díj, drágát meg nem szeret eladni senki, mert magas a jutalék összeg.

Teljesen meglepő, de 2015-ben a technika e remek fejlettségi korában is ilyen és ezekhez hasonló okok miatt kerülik az emberek egyre inkább az online felületet, és próbálják inkább maguk megoldani a használt cikk értékesítést. Ennek számos előnye van. Nem tart napikig feltöltögetni a termékeket, nem szabnak határt az ÁSZF-ben leírtak, hogy mit tölthetsz fel, és akár sok apró kacatot is kitehet az ember, pár száz Forintos tételnek, nem viszi el háromnegyedét már pusztán a feltöltési díj.

Ha szükségessé válik egy garázsvásár

Mi is, mint annyi más ember, nehezen váltunk meg sok mindentől, még akkor is, ha nyilvánvalóan már nem használjuk, azonban eljön az a pillanat, amikor muszáj. Nyilván nem kidobásra váró hulladékról beszélünk, valóban használható és működő dolgokról, csak éppen nekünk már nem szükséges. Ezt mivel nem halogathatjuk tovább, a nyáron mi is megrendezzük saját, első garázsvásárunkat, azonban előtte elmentünk szakmai gyakorlatra.

garage-sale-03

Az első hely fix áras, drága, és kevés a termék

A fővárosban néztük ki az elsőt, XI. kerületben egy hegyi úton volt. Már messziről látszódott a kipakolás, de nagyon szegényes és foghíjas volt a kínálat. Kb. csak babaholmira korlátozódott az árukészlet, és azok is eléggé elborult áron voltak. Hallottuk ezt is azt is, valaki azt csinálja, hogy mindenre árat tesz, és ahhoz tartja magát, valaki irányárnak írja csak, van, ahol egyáltalán nem tesznek rá árat, megbeszélés és alkudozás az árképzés alapja, van, ahol pedig becsület kassza van. Sajnos nekünk ezen a napon a két végletet sikerült kifognunk. Itt mindenen ár volt, nem is túl barátságos. Az út túloldalán álltunk meg, de már a kocsiból láttuk, hogy sem árban sem termék palettában nem egyezik a kereslet és a kínálat, így ki se szálltunk. Itt már levontuk az első következtetést, s bár ez ránk nem vonatkozik, de leszögeznénk, hogy 5-10 termékből nem feltétlenül érdemes garázsvásárt tartani, pláne nem fix és magas árakkal, mert mi, nyugodtabb természetűek max oda se megyünk, de biztos lesz olyan, aki messzebbről jön, és elkezd majd hőzöngeni. Ezek árban és darabszámban is bőven abba a kategóriába tartoztak, amik simán mehettek volna fel a netre.

A második helyen becsület kassza van, és minimum több száz tétel

A másik vásárt budai külső kerületben, illetve már inkább vidéknek nevezhető településen találtuk. Itt egy régi hatalmas parasztház kertje tele volt rakva mindennel, ennek megfelelően 3 naposra volt meghirdetve az esemény, mi ennek viszonylag az elején érkeztünk. Felsorolni se lehet, mi minden volt, apró gyerek játékok, háztartási vagy épp kertgondozási eszközök, lábbelik, technikai eszközök, de főleg irdatlan mennyiségű ruha. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak 3-4 hölgy kezelte az eseményt, különböző korosztályból, illetve egyébként a termékek is teljesen rendben voltak, mind mennyiség, mind állapot, mind pedig eltérő felhozatal tekintetében. A ruhákat is végignéztük, én találtam két rövid ujjú inget, amit tetszett, és teljesen újszerű volt, Pufi pedig egy szoknyát, illetve kint az udvar téren (mert a ruhák fedett garázsban voltak) egy kertápolási apróságot, és egy régi, de használhatónak tűnő (bár ott nem kapcsolt be, kérdés volt, hogy csak lemerült, vagy rossz), kicsit sérült MP3 lejátszót találtunk, ezeket tartottuk érdemesnek arra, hogy esetleg magunkkal vigyük, hogy túlzottan az a jelenség se történjen, hogy nem itt, hanem nálunk foglalja majd a helyet és fogja a port a továbbiakban. Előre is tudtuk a fizetési rendszert, mert így volt meghirdetve, de azért rákérdeztünk, hogy a házigazdák ezért mit tartanának elfogadhatónak, ár tekintetében. Erre ők csak megerősítették ami a hirdetésben szerepelt, hogy becsületkassza van, ott lóg a doboz a kapun, mindenki abba beletesz amennyit szeretne, és kész. Mivel első garázsvásár alkalmunk volt, még csak megtippelni sem tudtuk, mi lenne a korrekt. Nyilván pofátlanok sem akartunk lenni, mert nyilván van az az ember, aki felmarkol egy tucat terméket, és bedob 500,- Forintot, azonban mivel nem olyan égető szükség volt ezekre a termékekre, csak hasznos apróságok, és használtak is, tehát bolti ár felé hajló összeget sem szerettünk volna fizetni. Végül 3.000,- Ft mellett döntöttünk, melyet én sokalltam, de Pufi kevésnek tartott, mondván hogy csak egy szoknya 5-6 ezer Ft lenne, de én azzal érveltem, hogy mind használt, illetve azért ez mégiscsak egy garázsvásár. Az összeg valóban nem volt kiemelkedően sok, azonban ennek ellenére azt gondolom, illetve inkább tartok tőle, hogy termék számtól függetlenül a legmagasabb összeg lehetett, amit egy vásárlásért a dobozba raktak, amit sajnálok, és remélem nem így történt, mert a házigazdák kifejezetten szimpatikusak voltak.

garage-sale-04

Az adó vonzat

Nyilván mindenki tudja, illetve rémtörténetek is terjednek, hogy az online értékesítés után mindenkire rászáll az adóhatóság, azonban azt gondolom, ez tényleg csak a megélhetési szinten, kereskedelmi mennyiségben értékesítők esetén lehet igaz, ha nem is a jóindulat, hanem a kapacitás hiány miatt. Itt azt feltételezhetné az ember, hogy ilyen nem jelentkezik, pedig de. Érdemes ennek utána nézni, mert a szabályok úgy változnak mint az időjárás, de ha jól tudom, éves 600 ezer Ft körül van a határ, amíg ténylegesen magán célból, használt és saját termékeket adó mentesen el lehet adni. Szerintem ez azért elegendő kell, hogy legyen. Aki átlag havi 50e Ft felett tud garázsvásárt tartani, egész évben, az már nevezhető kereskedelmi tevékenységnek. Én örülök majd, ha az egyetlen alkalom összesen hoz majd ennyit.

Tapasztalatok

Sokkal okosabbak nem lettünk, de azért mi is leszűrtünk pár tanulságot a látogatások után. A fő változtatás az volt, hogy mi kb. 10-13 óra között akartuk meghirdetni, de mivel van, aki három naposat tart, ezért ha ekkorát nem is módosítunk, de azért rádupláztunk az időre, és 6 órásra fogjuk meghirdetni. Ez sem sok, de akit érdekel, az gondolom megoldja. A másik tanulság, hogy bár mi a becsület kasszát nem engedélyezünk (nem is terveztük), mert sajnos ekkora hitem nincs az emberek korrektségében, azonban a fixre felárazott méregdrága termékek is ellenszenvet váltanak ki, az biztos, így mi csak a drágább, jól használható háztartási eszközökre teszünk majd pár ezer Forintos irányárat, hogy mondjuk ne akarjanak 500,- Ft-ért elvinni egy teljesen jó, csak általunk már nem használt fritőzt, de az apróbb tételeknél megtartjuk a szóban megegyezés és alkudozás lehetőségét.

Ezek a tervek, meglátjuk majd, mi hogyan sikerül és hogyan teljesítünk, de az biztos, hogy a saját garázsvásár élményeit mindenképpen közzé tesszük majd, és bár vannak félelmeim (“agya má ide kend 200 Ft-ért azt a kenyérsütőgépet”), de azért reméljük a legjobbakat.

(Mivel az idegen emberek garázsvásár termékeit nem tartottuk korrektnek fotózgatni, így a posztban megjelenő képek az internetről származó illusztrációk.)
Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!