Fogadó a magyar királyokhoz – Budaörs

Facebookpinterest

Még 2015-ben voltunk több alkalommal ebben az étteremben, mindig nagyobb társasággal, és akkor most ha megkésve bár, de ezen élményeinket is megírnánk. Első körben azért választottuk ezt a helyet, mert a társaság nagyobb része nem messze lakott innen, másodsorban pedig azért, mert eléggé “nagyevős” helynek tűnt ennek ellenére azonban jókat hallottunk róla.

Az egyik első alkalom foglalását egyik családtag intézte, és kapott egy érdekes ajánlatot. Ez abban nyilvánult meg, hogy ha ennyire nagy társasággal jövünk születésnapozni, akkor esetleg fel tudnak ajánlani nekünk egy különleges menüt, ami nincs az étlapon. Na most én ezeket az ajánlatokat mindig eléggé fenntartásokkal kezelem, mert nem hiszem el, hogy a mai világban bármi tud önzetlenül működni, és egy gazdasági vállalkozás más ember érdekét a magáé elé helyezi, de nem én foglaltam, ezért ez került megrendelésre.

Ez a menü pedig Újházi-tyúklevesből, méretes, vegyes hústálból, és fejenként egy adag desszertből állt. Akkor ezt még nem tudtuk, de azért ez eléggé vegyes érzelmekkel töltött el minket, illetve legalábbis engem, de ennyire még ne szaladjunk előre. Odaértünk, megvártunk mindenkit, és benyomultunk az étterembe. A bejárat alapján viszonylag kicsi étteremnek feltételeztük, de van azért bent elég hely, ha nem is egy ipari étkezde, azért nem kellett nyomorogni.

A belső dekoráció nyilván a névhez hűen királyok korabeli, lovagi motívumokkal erősen ellátott képet mutatott, melyről mindenki döntse el mit gondol. Abszolút hiteles, nincs ezzel gond, nekem csak annyi, hogy Budaörsön egy eldugott kis utcában bemegyek egy magánház szerű épületbe, és ott hatalmas lovagi páncélok állnak, fegyverekkel a falakon, az nekem nem túl autentikus, a település történelmének ismeretében sem. Nyilván ha a Gyulai várnál, vagy Sümegen lát ilyet az ember, azért az mást jelent, de itt ez nekem kicsit sok. Ettől függetlenül a belső tér teljesen rendben volt, rendezett, tiszta és azért szerencsére nem a végtelenül túlerőltetett kézzel-lábbal evős középkori hangulatban működik az étterem, a dekoráció terén megáll a középkori hangulat.

Fogadó a magyar királyokhoz

A belső dekoráció egyedi, de nekem Budaörs közepén nem annyira hiteles

No de belépést követően ki is derült, mi volt ennek a remek, “csak itt, csak most, csak önnek” ajánlatnak az apropója. Az étteremnek ugyanis egy jelentős része fel volt díszítve esküvőre, és közölték is, hogy délután itt bizony lagzi lesz. A nekünk kiajánlott, étlapon nem szereplő fogás felhozatal, pedig nyilván az esküvői menü, eléggé árulkodóan pl. az Újházi-tyúkleves nyitánnyal. Na most ez nekem több szempontból is nagyon ellenszenves volt. Első körben azért, mert azt éreztem, “hülyének nézik” a vendéget. Nem úgy tálalták ugyanis a témát, hogy lesz aznap egy esküvő, és ha esetleg szeretnénk, tudnák nekünk biztosítani azt a menüt, amit ott szolgálnak fel. Úgy lett ez előadva, mint valami külön nekünk kínált remek lehetőség, születésnapi speciális ajánlat, ami nekik ugyan rengeteg plusz munka, de csak értünk, csak itt és csak most! Holott legyünk őszinték, éppen ennek ellenkezőjéről van szó. Ez nekik hatalmas könnyebbség volt.

Fogadó a magyar királyokhoz

A speciális születésnapi menü oka: esküvő lesz délután

Konkrétan semmilyen egyéb kaját nem kellett csinálni és felszolgálni, nem kellett külön 8-10 ember rendelésének ugrálni, teljesen különálló ételeket egy időben tálalni, hanem a hatalmas adag előre elkészített esküvői menünek csak egy részét felszolgálni és kész. Én tehát erősen “hülyének nézve” éreztem magam (sőt, némileg tiszteletlenségnek is tartottam ezt a húzást a házasodó párral szemben, hogy még az esküvőjük előtt, már mások elkezdik fogyasztani a menüt), de mivel ez senki mást nem érdekelt, én sem hoztam szóba. A slussz poén sajnos azt, hogy egyébként az ételekkel nagyon elégedettek voltunk, és jöttünk még ide, más alkalommal azonos létszámmal a’la carte rendeléssel pedig még minimálisan ugyan, de olcsóbban is kijöttünk, így ez a menüs megoldás számomra extrán ellenszenves húzás volt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Fogadó a magyar királyokhoz

Király az egész hely

Beléptünk hát, elfoglaltuk a helyünket. Kicsit furcsa volt, hogy a félig feldíszített helyen épp csak a mi helyünk volt “pucér”, de sebaj, a hangulat jó volt, tehát nem foglalkoztunk vele. Érkezett a leves. Hatalmas tál, forró, gőzölgő Újházi-tyúkleves, több nagy tállal. Neki is esett a csapat, csak mertük és mertük tele a tányérokat, de szerencsére nem volt gond az adaggal, jutott mindenkinek bőven.

És szerencsére a minőséggel sem volt probléma. Sőt, kifejezetten finom és ízes leves volt, nem a sok helyen tapasztalható Maggi kockával felturbózott zacskós leves ízű változat, mindenki evett is vagy 2-3 tányérral. Ezen az élményen felbuzdulva egyébként Pufi azóta is több alkalommal készített itthon is Újházi-tyúklevest, mert rádöbbentünk, hogy tulajdonképpen ezt mindenki szereti, miért nem csinál otthon soha az ember. Étel mennyiséggel és minőséggel tehát nem volt probléma, nagy adag és finom levest kaptunk, a fancsali fejem így nekem is kicsit elkezdett kiállni a görcsből.

Fogadó a magyar királyokhoz

Az egyik hatalmas tál Újházi-tyúkhúsleves. Tartalomban nem szégyenkezhet…

Fogadó a magyar királyokhoz

.. és persze ízben és frissességben sem.

Érkezett a fő fogás. Hatalmas adag vegyes húsokat kaptunk méretes fa tálon, konkrétan szét kellett húzni az asztalon a poharakat, sótartókat és egyéb alkalmatosságokat, hogy elférjenek. Volt rajta 4-5 féle hús, 3 fajta köret, illetve külön is érkezett még egy dagasztó teknő méretű edényben vegyes savanyúság és saláta is. Méretekkel és adagokkal tehát itt sem volt gond, sőt, az látvánnyal, ízzel és állagokkal sem. Minden tényleg friss volt és ropogós, illatos és nagyon kellemes íz világú. Nem voltunk kevesen, de mindenki talált magának valót a húsok és a köretek között is, és degeszre ette magát.

Fogadó a magyar királyokhoz

Vegyes tál minden jóval megpakolva, ami szem-szájnak ingere…

Nekem például egyik nagy kedvencem a kárpáti borzas, amely szintén nem kapható mindenhol, ezért örülök, ha belefutok, és 2-3 szelettel mindig el is pusztítok. Itt is így tettem, de azért kóstoltam hozzá még az egyéb húsokból is egy-egy darabkát, és szerintem mind nagyon rendben volt. Mindenki más is pusztított bőszen, és sehonnan egy panasz szót sem hallottam a minőségre.

El is töltöttünk ezzel vagy 30-40 percet, közben folyt a sör és a bor, tehát egyre oldottabb volt a hangulat, és összességében egy nagyon kellemes kis lakomát csaptunk. Ahogy láttam, ezen a “kinek a menüjét esszük” mizérián is csak én akadtam fent, de nem tudok mit tenni, szakmai ártalom, illetve szociálisan eléggé túlérzékeny vagyok, de legalább azt tényként kijelenthettük, hogy sem minőségben sem mennyiségben nem szenvedtünk hiányt. Én mondjuk nem vagyok nagy zöldség és savanyú rajongó, de a csapat tagjai közül akik nem ilyen elborultak, mint én, elismerően nyilatkoztak ezekről a fogásokról is. Igazi, a szó jó értelmében vett házias fogásokat kaptunk, azonban mégsem zsírosan, folytóan nehéz változatban, hanem a középkori hangulat ellenére korrekt, jelen kori minőségben és íz világban.

Nem is maradt sok az ételből, ha lassan is de mindent szőröstül-bőröstül elfogyasztottunk. Eléggé tele is lett mindenki, nem pontosan értettük, hogy hogyan fog belénk férni a desszert, amit a “speciális születésnapi menü” még szintén tartalmazott.

Ezzel azonban sok gondunk nem akadt sajnos. Míg a leves és a fő fogás mennyisége abszolút rendben volt, és nem hagyott kívánnivalót maga után, a desszertről ez a legkevésbé sem volt elmondható. Somlói címszóval futott ugyanis a záró fogás, és ezt mindenki egy tál öntettel jól megáldott finomságként képzelte el, de nem ez érkezett. Kaptunk egy minimális, fagyi gombóc méretű somlóit, mellé egy szintén mini gombóc fagyit, és két gerezd barackot, meg némi palackos tejszínhabot. Ez eléggé illúzióromboló volt, mind mennyiség, mind minőség mind pedig íz és összhatás tekintetében. Értem én, hogy a délutáni esküvőn 3-4-5 órán keresztül történő zabálás után ez már nem nagyon fog senkit érdekelni, illetve nyilván ott lesz az esküvői torta is mint a mindenki által sokkal jobban várt desszert, de mivel ez nálunk kimaradt, ezért ez így egy kicsit lelombozó befejezés volt sajnos.

Fogadó a magyar királyokhoz

De mondjuk a desszerttel már messze nem voltunk annyira elégedettek, sem méret sem minőség tekintetében.

Ez volt tehát az első látogatásunk, amely eléggé ambivalens érzésekkel zárult, legalábbis számomra. A lényeg mondjuk az étel persze, és ez rendben volt, a leves és a fő fogás tekintetében legalábbis, de én ezen a desszerten, illetve eleve az egész “speciális ajánlat” mibenlétén nagyon nehezen tudtam csak túllépni. Ennek ellenére azonban, mivel a társaság zöme elégedett volt mindennel, és közelgett pár hónapon belül még egy szülinap, arra az alkalomra is megszavazták ezt a helyet, ráadásul akkor már még többen jöttünk el, mint az első alkalommal.

Ekkor azonban már nem kaptunk speciális szülinapi ajánlatot, (mert nyilván aznap nem volt esküvő) amitől megmondom őszintén én megkönnyebbültem. Nyilván nem akarom másokra erőltetni a véleményem, és még az étellel is elégedett voltam az elmúlt alkalommal is, de azért mégiscsak jobb és szabadabb, ha mindenki magának választhat.

Főleg, hogy ebben az esetben is tüzetesebben megvizsgáltam a blokkot a végén, és a létszám tekintetében azonos fogyasztási mennyiség mellett az egy főre jutó költség ha minimálisan is, de kevesebbre jött ki. Nekem tehát ez a speciális szülinapi menü duplán nem jött be, egy, hogy lényegében drágább volt, kötött menüt ehettünk, és a maximális ügyfél centrikusság látszata mögé rejtve ez iszonyatosan nagy kényelem volt az étterem számára. Láthatóan ezen még a mai napig nem tudtam kellően túllépni, de azért próbáljuk ezt meg, és nézzük, miket ettünk a második alkalommal.

Fogadó a magyar királyokhoz

Az étlap is az étterem stílusához illeszkedik. Azon lehet vitázni, hogy ez hangulatos vagy sem, de az tény, hogy legalább stílusos, mert nincs kiábrándítóbb, mint A4-es fehér lapok egymásutánját étlapnak nevezni.

Mivel az első alkalommal mindenkinek nagyon bejött az Újházi-tyúkleves, ezért nem is tudtunk elvonatkoztatni tőle, így ez alkalommal is ezt rendeltünk, már jó előre, a foglaláskor. És ugyan valóban nincs rajta az étlapon, de még speciális szülinapi menü nélkül is el tudták nekünk készíteni a nagy létszámra való tekintettel.

Ezt egyébként tényleg szinte sehol soha nem látni az éttermek kínálatában, nem pontosan értem miért, mert remek fogás, de mégis jóformán csak esküvőn találkozhat vele az ember, ami azért manapság nem túl gyakran van sajnos. Az USA-ban állítólag már divat a válási buli is, nyilván idővel majd itt is elterjed, ideje lenne, mert azért így legalább tudna néha hepajra menni az ember, mert válásból azért sajnos van bőven. Persze nyilván ezt is az ebből élők találták ki és terjesztették el, mint a csokoládé és virág árusok a Valentin napot, mert ha már nincs esküvő, valamiből meg kell élne a rendezvényszervező cégeknek azért a jövőben is.

A leves tehát nem hozott túl nagy változást a korábbiakhoz képest, de azért ugyan azt a minőséget meg tudta ismételni, mint a legutóbbi alkalommal. A fő fogás azonban már jóval változatosabb volt mint korábban, így mindenki igényeit még jobban kiszolgálta. A teljesség igénye nélkül, fogyott például Anjou borzas, Árpád házi szűzérmék, bécsi szelet, rántott sajt tartárral, kétszemélyes Hunyadi tál, pandúrok kedvence, és még sok más egyéb.

Minden fogás nagyon rendben volt, egyetlen résztvevőt sem hallottam panaszkodni, hogy túl vagy alul készült lenne az étel, íztelen vagy épp túl fűszeres, vagy gond volna az adaggal bármilyen irányban. Ilyen jellegű probléma tehát ismét nem jelentkezett, azonban érkezett helyette más, csak hogy ne maradjunk szervezési furcsaság nélkül.

Bécsi szelet

Bécsi szelet

Ez pedig abban nyilvánult meg, hogy elég komoly sürgetést kaptunk rendelés ügyileg. Elég sokan voltunk, beszélgettünk, röhögcséltünk, és közben hosszasan válogattunk, mire a minket kiszolgáló köpcös, kopasz úriember közölte, hogy most már azért nagyon rendelni kéne, különben sokat kell majd várni. Ezen azért eléggé megütköztünk. Még ha igaz is, és talán az ügyfél érdekeit képviseli, mert esetleg jön egy nagyobb társaság, és ha becsúszik elénk a rendelése, többet kell várni, akkor sem lehet ilyet mondani. Pláne nem ilyen stílusban, cirka utasító, fenyegető jelleggel.

De persze engedtünk az erőszaknak, rendeltünk gyorsan, de azért ez többeknek nem tetszett. Főleg, hogy persze így is elég sokat kellett várni, de sebaj, addig legalább ittunk! Kiszolgált minket később egy másik alacsonyabb, fekete rövid hajú úr is, aki  messze kulturáltabb stílust ütött meg, végig kedélyes és alázatos volt, pedig ő nekem olyan fizető pincér vagy kis főnök szerűnek tűnt. Bár lehet, hogy épp ezért, mert tudja, hogy a vendégből él, a kopasz pincér úr viszont “csak” alkalmazott, de éppen ezért neki a stílusán azért még lehetne picit csiszolni.

Rántott sajt

Rántott sajt, jól láthatóan nem mirelit hasábbal

Nem volt egyelten alkalommal sem kifejezetten “bunkó” vagy az a morgós lesajnáló fajta, mint megannyi prosztó helyen tapasztalja az ember, illetve még azt is elhiszem és elfogadom, hogy abszolút a vendég érdekeit képviselte, csak ezt olyan kíméletlen és egyszerű őszinteséggel tette, ami talán már nem szükséges. Egy megrendelt diós vagy mogyorós desszerttel kapcsolatosan például hosszasan kifejtette, hogy az nincs, mert a Metro-ból rendelt csonthéjast vissza kellett küldeniük, mert avas volt, ezért ilyet sajnos most nem tudnak készíteni. Ez tök jó, hogy ilyen aranyos és kíméletlenül őszinte, de azért ez talán mégis kicsivel több információ, mint amennyit egy vendéggel meg kell osztani.

Összességében azonban remek fő fogásokat ettünk, és mindenki nagyon elégedett volt. És akkor még csak itt érkeztek a desszertek. Ez esetben normális méretben, változatosan, mindenkinek saját kedve és ízlése szerint. Ebben tehát sokat léptünk előre a korábbi látogatáshoz képest, és lehet azt mondani, hogy a desszert felhozatal is teljes értékű volt. Kértünk gesztenyepürét, Nutellás palacsintát, somlóit és vanília öntetes túrós palacsintát is többek között, és mindegyik méretben és minőségben is hozta az elvárhatót.

Ebben az esetben tehát ugyan mindenki egyen levest evett, de saját választott fő ételt, és szintén egyénenként változó, korrekt méretű desszertet, és ráadásul minimálisan a speciális szülinapi ár alatt maradtunk per fő adag tekintetében. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az tiszta átverés volt, mert ott is degeszre ettük magunkat, és még csak észjáték majomparádé sem vagyok, aki az éttermi személyzetet alsóbb rendű állatfajnak kezelni, mint ahogy azt sajnos sok helyen látni, hallani (“LESZ” akkor egy ez meg egy az, ettől például kiborulok, nem “LESZ” te paraszt, hanem kérek szépen), de azért az igazság az, hogy én is jobban szeretem, ha azt érezhetem, hogy amit kérünk, amiért fizetünk, azt valóban mi kapjuk, valóban nekünk készült, és nem valaki más ételét esszük, hogy ne legyen velünk külön munka.

A második látogatásunkkor ez azonban már teljesen rendben volt, és bár a köpcös úr kíméletlen őszintesége néha még kizökkentett a komfort zónámból, azért ennyi viszont kellett, a még hitelesebb középkorú hangulatért. Még akár az is lehet, hogy ezért foglalkoztatják őt, de persze még így sem érjük el azt a szintet, mint amiről a közelmúltban olvastam.

Létezik ugyanis állítólag már valami paraszt étterem is, ahol nem az a paraszt, aki odamegy, hanem az, aki ott dolgozik és kiszolgál. Vállalásuk szerint ugyanis úgy beszélnek ott az emberrel, mint ahogyan azt jó esetben más a kutyájával sem tenné, de van aki ezt viccesnek tartja, odajár és még fizet is érte, de nyilván persze mindig kell valami újat mutatni, csak kár, hogy ez a világban jó ideje nem felfelé, hanem lefelé történik. Nem merem megígérni, hogy azt a helyet is tesztelni fogjuk, de itt azonban szerencsére messze nem erről van szó, és ha fel-fel bukkan néha némi szervezési kellemetlenség, vagy oda nem illő vendég utasítgatás, illetve túlzott őszinteség, a lényeg mégis az étel maga, és azért az itt nagyon rendben van.

Pro: finom nagy adag ételek, érdekes másol nem vagy ritkán előforduló változatok, korrekt árfekvés, nekem ugyan nem annyira bejövő, de azért egyedi belső dekoráció
Kontra: néha elég érdekes kiszolgálás, esetenként hosszú várakozás, csak a helynek előnyös speciális szülinapi menü megoldás, bár kedves, de sokszor túlzottan őszinte és néha kicsit “nyers” a köpcös pincér úr

A Fogadó a magyar királyokhoz összességében azért természetesen egy abszolút ajánlott hely. Korrekt adagokat és finom ételeket kínálnak, de már nem a koleszterin tocsogóval változatban, ahol a mindegy csak sok legyen elv érvényesül. Jókat ettünk és jól éreztük magunkat, több alkalommal is voltunk, és leszünk is még, de biztosan nem speciális menüt fogunk kérni.

Cím: 2040, Budaörs, Semmelweis u. 10/2

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.