Finomító Kantin – Budapest II. kerület

Frissítve: 2015.12.30.

2015. decemberében ismét eljutottunk a Kantinba, ez alkalommal párosan, és a pozitív élményünk még erősebb volt, mint korábban. Az új bejegyzés a poszt végén olvasható.

Facebookpinterest

Azt hiszem eljött az ideje, hogy elindítsuk telefonos street food információs szolgáltatásunkat, már csak valami manapság divatos jó rövidítés kéne hozzá. Például nekem elsőre beugrott a Budapesti Kajainformációs Vonal, kár, hogy már foglalt a BKV rövidítés. De hogy miért is jutott ez eszembe? Mert Pufi már olyan méretűre dagasztotta a meglátogatandó helyek listáját, és annyit foglalkozott vele, hogy nagy részét fejből tudja. A minap ugyanis egy szokványos laza munkanapon még délután háromkor sem volt bennem egy falat sem, és épp akadt egy üres órám, ezért telefonos segítséget kértem. A Margit körúton araszoltam a dugóban a szétbombázott Moszkva illetve Széll Kálmán tér miatt, és már ájulás közelében voltam az éhségtől. A BAH csomóponthoz kellett volna érnem, de kb. másfél órával később, időm tehát volt még, de ezt nem a dugóban kívántam eltölteni, jó lett volna valamit enni. És mivel ez a lista leginkább csak dagad, időhiány miatt nem nagyon kerülnek rajta kipipálásra a sorok, így arra gondoltam, most feláldozom magam a nemes cél érdekében.

Finomító bejárat – kártyás fizetés

A telefonos segélykérésre Pufi ugyanis gondolkodás nélkül, fejből bemondta a tartózkodási helyemhez legközelebb esőt a listás helyeink közül, ez volt a Finomító Kantint. Persze mindezt pontos címmel, étel jellegekkel, megközelítési lehetőséggel, épp csak a napi húsfeldolgozásuk mennyiségét és a tulaj gyerekkori becenevét nem diktálta be. Ha egyszer bekerülnék a Legyen Ön is Milliomosba, egy kajás kérdéssel nem lesz kétségem, kit kell hívni, addig pedig, míg ezt rögzítettem magamban az első adandó lehetőségnél leparkoltam, és rollival legurultam a Varsányi Irén utcába.

Fiatalságom környéke

Jó pár évet töltöttem életemből a környező utcákban, mert erre felé jártam középiskolába, majd ötödik évfolyamra, és errefelé lógtunk a haverokkal suli után. Persze 2000 előtt még nem voltak errefelé ilyen úri huncutságok, volt pár pékség, meg kisbolt, és kész. Illetve volt már talán akkor is a Marxim, meg a Burger King a Széna téren (vagy ezt is átnevezték már?) de ezekre csak elvétve volt anyagi keret akkoriban. Nosztalgikus hangulatban érkeztem tehát az érdekes nevű Finomító Kantinba, hogy a hirtelen jött lehetőséggel gyorsan és remélhetőleg egy élménnyel egybekötve csillapíthassam éhségemet.

a szokásos fekete táblán fehér betűk

Kívül tágas belül kicsi, vagy belül tágas kívül kicsi?

A hely maga kívülről nem túl nagy, mégis könnyű megtalálni, a sarok épületen hatalmas napellenzők és a manapság népszerű fekete táblán fehér betűk hirdetik az igét, ide jöjjön aki jó kaját szeretne. A belső tér az átlagos street food helyekhez képest a látszat ellenére elég nagy, de a rossz tér elosztása miatt elég nehezen berendezhető, és ez sajnos érződik is, kicsit zsúfolt összhatással. A bejárattal szemben illetve attól balra bárszékes fa pultok vannak, de elég szűken. Aki az ajtóval szembe ül, azt majdnem hátba vágják, ha benyitnak, aki pedig az ajtó mögé, azok beszorulnak a két asztalsor közé, ha egyszerre szeretnének leülni vagy felállni. A jobbra induló átkötő úton nincs ülő alkalmatosság, erre nem is lenne hely, csak a sok részből álló szelektív kukarendszer (külön jó pont) vele szemben pedig a wc és kézmosó fér el.

A lehetőségek viharában

Végül a pult elé érve még találunk pár alacsony, normál leülésre alkalmas asztalt, vagyis inkább padot, illetve a hirdető táblákat és rendelési területet. Elég sokat filóztam, mit is kérjek, mert többféle szendvics is volt, de menü variációkban a levesekkel, tésztákkal és desszertekkel annyi változatot adtak, hogy percekig gondolkodtam, mit is szeretnék és milyen összeállításban.

A beltér

Volt sima szendvics. Szendvics krumplival. Szendvics krumplival és üdítővel. Szendvics, krumplival, üdítővel és desszerttel. Szendvics levessel, krumplival, üdítővel és desszerttel. Szendvics csak levessel. Leves csak desszerttel, szendvics csak desszerttel, és kb. itt vesztettem el a fonalat, sokadik nekifutásra is, mert a 40+ fok meleg, meg az üres gyomrom nem engedett tovább. Egy frappáns és totál fantáziátlan megoldással, kértem egy burgert krumplival és üdítővel, ez legalább épp azt tartalmazza, mint a junk food menü a mekiben, nem lesz nehéz összehasonlítani.

Kellemes meglepetések

A pult mögött két úriember állt, az egyik a rendelésekkel foglalkozott és a fizetéseket intézte, a másik pedig az ételeket alkotta meg. Kifejezetten kedves kiszolgálásban volt részem, elég sok átlagostól eltérő kiegészítővel.

Kezdődött ez már a belépéskor azzal, hogy TripAdvisor ajánlás van az ajtón. Arra mondjuk nem emlékszem, hogy azt hirdeti, hogy már ajánlják a helyet mások, vagy épp most kérik, hogy mi legyünk kedvesek ajánlani, de legalább a jó hozzáállás megvan. Itt legalább nem egy magyar “befizetős” vélemény nyilvánító helynek akarnak megfelelni, ahol pl. még egy Hamburger Bár Gyula is képes 4-5 csillagot elérni az önértékeléseivel és a megvásárolt reklám felületekkel, és ezt büszkén kitenni az étterem falára. Jut is eszembe, a Semmi Extra mellett nyílt egy pizza szelet bár, múltkor mikor arra jártam láttam, és kinéztem magamnak. Remek pizza illat van, hatalmasak a szeletek, és 200 azaz KETTŐSZÁZ Forint egy szelet. Ez ajánlanám figyelmébe a 650,- Ft / szelet árú Hamburger Bár Gyula tulajának figyelmébe. És ez Budapest belváros! De nyilván ott konkurencia hiányában ennyiért is el tudja adni a portékáját, épp ez a baj, erre írtam abban a posztomban, hogy Budapesten szétvernék azt a helyet, a pofátlan bunkó kiszolgálás, a silány minőség és horror árak miatt. No de ne kalandozzunk el ennyire (csak olyan borzalmas élményem volt ott, hogy néha még kísért), majd legközelebb tesztelem ezt a pizza szelet bárt és megírom, addig is térjünk vissza a Finomító kantinra.

A TripAdvisor táblán túl és a szokásos összes étel utalvány és SZÉP kártya matrica mellett még a Visa és Master logó is szerepelt az ajtón, tehát itt lehet kártyával is fizetni, ami szintén nem általános.

No de, hogy fokozzuk a sort, a rendelés leadásakor még azt is megkérdezték tőlem, hogy mennyire süssék át a húst. Engem már konkrétan a 40 fok és a 40 menü változat is kiütött, döntésképtelenné váltam, annyit kértem véres ne legyen. Ebből a srác értette is, hogy nyilván túlsütni nem fogja, akkor csinál egy médiumot, és később azt is kaptam, de az még odébb volt. Leültem, vártam.

sok jó ember kis helyen + egy kis killing floor

A várakozás alatt

Kicsit körbetekintgettem, és ennek eredményeképpen a kellemes meglepetésekhez még hozzácsaphattam a Free Wifi feliratot is. De itt nem ám a szokásos preventív magatartásban, hogy kérje a kódot a pultostól, mert tudják, hogy annyira már úgysem érdekel senkit, akkor inkább mobilnetezik. Itt konkrétan és a valós használat érdekében ki van írva a csatlakozási jelszó az asztalokra (remélem azért hetente, kéthetente váltanak, vagy legalább ránéznek néha a routerre, hogy a fél környék rajtuk keresztül torrentezik-e már).

Egy valami azonban szintén szemet szúrt, és ez volt az első ami nem tetszett túlzottan, ez pedig nem más volt, mint a padlóburkolat. Ha a Frer cukrászdában azt mondtuk, hogy enni lehet a padlóról, akkor itt sajnos azt kell mondjuk, hogy tömegpusztító fegyverként lehetne használni azt, amit itt járólapnak neveznek.

Nem tudom pontosan, mi lehetett itt korábban, hentesbolt, katonai gyakorló pálya, esetleg kőműves laborgyakorlat, vagy mindhárom egymást követően, más-más időpontban, de kicsit olyan érzése van az embernek, hogy ezen még tuti német és orosz katonák is jártak egykoron (esetleg még törökök is). Persze lehet, hogy ez a hely védjegye, vagy aki bérbe adta kikötötte, hogy ezt a padlót még az ükapja tette le 1786-ban és hozzá nem lehet nyúlni, de szóval durva a helyzet na. Mikor kijöttem, megtöröltem a lábam. 🙂

Finomító kantin

a kutyákat itt is szeretik

Viccet félretéve tényleg kicsit post nuklear bent a padló (ha valaki mobilon játszik Fallout Shelter-t jöjjön ide a nagyobb hangulat érdekében), de a látogatásom végére kiderült, hogy ez bár súlyos, de az egyetlen probléma ezzel a hellyel, minden más szerencsére a topon van.

A pár perc mire ezen túltettem magam még engedett elég időt a megrendelésem érkezéséig, hogy a menü táblát még egyszer átfussam. Volt pár elég perverz leves is, pl. kókuszos rákleves, ha jól emlékszem, ami így elsőre elég durván hangzik (főleg mert folyamatosan rettegtem közben, hogy megharap a padló), de egyébként biztos rendben van, mert folyamatosan jöttek mentek az emberek, és vittek mindent, amit csak kapni lehetett. A kettővel mellettem ülő emberke dobozból evett valami tésztát, és azt is itt vette, nem az utcáról hozta be. Remek házi sütik is voltak, pl. After Eight torta, ami Pufi egyik kedvence (mármint a csoki és az íz), ezért akartam is vinni, de még három helyre kellett mennem aznap, és volt vagy 45 fok, ezért beláttam, hogy ez most nem túl esélyes.

Érkezik az étel

És végre megérkezett a kaja. Keresztnevemen szólított valaki, azt hittem hallucinálok a melegtől és az éhségtől, mert nem láttam egy embert sem aki felém nézne. Aztán ismét hallottam a hangot. Uhh, gondoltam, csak elkaptam valami durvát ettől a padlótól, ami ilyen gyorsan ráment az idegrendszerre, de aztán eszembe jutott, hogy nem erről van szó, hanem mint a trendi Coffee Shop-okban, itt is keresztnevet kell leadni rendeléskor, és az alapján szólítanak.

Nekem ez azért túl bizalmaskodó, sosem tetszett igazán, én sem lépek oda a mekiben a kiszolgálóhoz és olvasom le a tábláját, hogy “Szia Tomi, igen segíthetsz”. Mondjuk tény, hogy a kiváltó ok a kedvesség és közvetlenség, és még mindig ezerszer jobb, mint a balatoni strandokon az “elkészült a kétezer-háromszáznyolcvanhetes rendelés” és akkor úr isten, mi is volt az én számom. Szóval érthető és kedves dolog, nekem mégis furcsa. Öreg vagyok én már ehhez. 🙂

brutál krumpli

brutál krumpli

De az étel már első ránézésre is szívet melengető volt. Ez a menü 1590,- Ft-ba került, tartalmilag pedig egy hamburgerrel, egy kis krumplival és egy kis üdítővel bírt.

A burger első ránézésre nem tűnt túl nagynak (másodikra sem), de végül menüben pont elégnek bizonyult, illetve hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a kis üdítő itt nem 2 hanem 3 deci (a nagy meg fél liter) a kis sült krumpli meg nagyobb, mint a mekiben a nagy, és örülne a piros bohóc, ha életében valamikor látott volna olyan minőségű krumplit legalább kiskorában biológia órán fényképen, mint amit itt adnak. Elképesztően vastag és hosszú szárú krumplit kap itt az ember, mintha a mekis csoffadtakat elküldték volna túlélő táborba vagy ironman kupára, és aki nem pusztult el ott, az ilyen kigyúrtan érkezett vissza.

E mellett persze finom is, és a kis papír tégely ellenére igencsak emberes adag. Én azért még egy kicsit sütöttem volna, mert gondolom a vastagság okán néha egy-egy falat kicsit alul-sült volt, de ritkán, és éppen csak minimálisan, szóval abszolút tolerálható az ilyen minőség mellett ez az apró állag hiba.

A vastagság és mennyiség mondjuk kell is, mert azért a hamburger nem kirívóan nagy. Bár ezt mondom én, az American Burgeren szocializálódott idealista. Ha csak a MC és BK féle burgereket nézzük, akkor azokból kettő is belefér itt egybe, az egyéb városi burgerező helyekkel pedig abszolút versenyképes az itteni méret. Aki pedig nagyon éhes, itt is kérhet ám dupla burgert dupla hússal, az sem megfizethetetlen, de én most nem voltam annyira mohó. Next time Gadget, next time….

Finomító menü

Újabb szög a koporsóban

Engem elkerült, de Pufi mesélte, állítólag a közelmúltban olvasott egy cikket a mekiről amolyan “hol rontottuk el” címszóval. Nyilván a fél ország egyből vágná rá kórusban “szemetet árultok horror áron”. Ez persze működött jó sokáig, mert a korábban banánt is csak elvétve, pult alól kapó nép úgy ki volt éhezve az ilyen vackokra, hogy 20-25 évig be sem tudott telni vele. De most már beteltünk, most már tudjuk, hogy olcsóbban jobbat is kaphatunk, és ezekért még csak sokat gyalogolni sem kell, mert gombamód szaporodnak szerencsére az ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemek, így minden ilyen új étterem nyitás egy-egy méretes, új szög a junk food király koporsójába, nem is alaptalanul.

Minőségi menü

Már említettem a krumpli iszonyatosan jó minőségét, és bár ahogy írtam én még egy kicsit tovább sütöttem volna, így is jobb volt, mint az éttermek és vendéglátó helyek sült krumplijainak 95%-a (sajnos pl. Náncsi Nénit is beleértve). Ezen túl kaptam egy szörpöt is, de nem ám Ági vagy Piroska állt a pulton (persze ezekkel sincs semmi bajom), hanem láthatóan valami titkos, “dugi” helyről származó nagyi szörpikéje, ami inkább volt sűrű és jó ízű gyümölcs velő, mintsem E felsorolást tartalmazó gyári szörp. Ebből mért ki a kolléga nem is keveset egy pohárba, és nyomta agyon jófajta szódával, szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől. És ekkor még rá sem pillantottam, és bele sem haraptam a burgerembe.

burger inside

Best of buci

A burgert eleve módosításokkal kértem, ami a legkisebb fennakadást sem okozta, úgy és azt kaptam amit és ahogy kértem. Ehhez pedig jöttek az olyan meglepetések, mint például a vizezett íztelen ketchup helyett sűrű és elképesztően kellemes paradicsom püré a szendvicsben. Már ezen lefagytam. Másnak ez miért nem jutott eszébe?Kicsit édes, kicsit savanykás, de annyira kellemes volt, hogy hihetetlen.

Ezt követte még a sajt, a remekül megsült és jó ízű hús, illetve az érdekes Finomító szósz is. Illetve nem tudom pontosan, ezt nevezik-e annak vagy a paradicsom pürét, de mindenesetre volt még egy fehér szósz is a szendvicsben, ami olyan volt, mintha majonéz meg sajtszósz lenne összekeverve, meg esetleg még valami fűszer vagy egyéb titkos összetevő, és ezzel volt jól nyakon öntve a szendvics. Isteni szaftos lett tőle. Utálom a száraz burgereket, de szerencsére itt ettől fényévekre voltunk.

És a zsömi, hát erről a szívmelengető jelenségről még nem is beszéltünk, ami nem tolakszik, és magát abszolút a háttérbe helyezve éppen csak kiszabott feladatát látja el, lágyan közrefogja az értékes tartalmakat. Hát ez valami isteni volt. Kicsit puha, kicsit grillezett és ropogós, meleg de nem forró, azonban vitathatatlan, hogy a legjobb az volt benne, hogy olyan volt, mintha nem is lett volna. Aki evett már fojtó zsömlés hamburgert, ami nem ritka, az tudja, miről beszélek. Megkockáztatom, ez volt a legjobb hamburger zsömle, amit eddig ettem, mindet beleértve, és az nem kis teljesítmény.

szószban nincs hiány

szószban nincs hiány

Nem csak magas minőség, további grátiszok is

Még az étel rendelésekor további kérdés merült fel, miszerint kérek-e szószt a krumplihoz, melyre közöltem, hogy igen, kérek szépen egy majonézt. Ezzel kapcsolatban ismét két kellemes csalódás ért. Először is nem “csak” egy sima majonézt kaptam, hanem kis tálkában fűszer darabos külön készített majonézes mártást, aminek nagyon jó íze volt.

És ha ez még nem lenne elég, olyat mondok, amit úgy se hisz el senki: ezt konkrétan ingyen adták a menühöz, ezzel együtt is 1590,- et kértek tőlem fizetéskor, pedig ez az étkezés előtt történt, és ezt egy perccel előtte beszéltük meg, tehát nem gondolom, hogy véletlenül fel nem számolás történt volna. A mekiben a köpetnyi méretű mű majonéz 100 vagy már 150,- Ft, mert ott nem fér bele a nyolcezer százalékos haszonkulcsba, de itt érdekes módon a saját készítésű egyedi szósz is megoldható grátiszban.

Egyik ámulatból a másikba estem tehát a sok kellemes meglepetéstől, amit itt tapasztaltam, és ezen némileg csak az üvöltő zene, és a csúnyán rám néző parketta rontott egy kicsit. Bár a zene pl. a Semmi Extrában is mindig üvölt, de elismerem, velem van a gond. Nem álltam még egyszer sem a nagyszínpad előtt az első sorban, és még jó a hallásom, meg sajnos Michael Jackson-on, U2-n és Guns-on szocializálódtam nem dévid gettán.

De nyilván minden generáció ilyen, az utána következő korosztály zenéjét tartja szemétnek, a sajátját meg isteninek, ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Kérdés, ha mindenki így érzi, talán van is benne valami, tehát milyen zene lesz 50 év múlva? No de a viccet félretéve, persze értem én, hogy nem az én deresedő halántékom az elsődleges célcsoport, kell a dübörgő tuc-tuc, hogy érezzük, hogy fiatalok vagyunk. Bár a pult mellett egy babakocsiban aludt egy szerencsétlen egy éves forma kisgyerek, míg anyukája az asztalnál ült és tolta be az emberes burgert, és bár én már vén vagyok, de ő azért eléggé fiatalnak mondható, mégsem biztos, hogy túl nagy igénye volt erre.

a krumpli a hely erőssége

a krumpli a hely erőssége

Summa summarum

A Finomító Kantin a számomra kicsit ambivalens elnevezése, dübörgő zenéje és ijesztő padlója ellenére egy remek hely. Nem is tudom pontosan hol van a ranglistán, de valahol nagyon elől, az biztos. Kedves a kiszolgálás, korrektek az árak, sokféle és fajta étel vár ránk, levesek, burgerek, tészták, sütik, egyedi paradicsom püré a szendvicsben, házi majonézes mártás ingyen a krumplihoz, házi szörp, 3dl a kicsi üdítő, mekit agyonvágó gerenda vastagságú sült krumpli, melyre akár hidat lehet építeni, stb. stb.

Pro: az imént felsoroltak, tehát csaknem minden, remek zsömle, finom hús, extra sült krumpli, házi szörp és szószok, kedves kiszolgálás, nagyon minőségi ételek és alapanyagok
Kontra: padló és zene

szórólap

szórólap

Ha az ingatlan tulajdonosa engedné, hogy az 1786-ban ükapja által lerakott padlóburkolatot kicseréljék, vagy legalább néha felmossák róla az I. világháború porát, és ha a zene fele ilyen hangerővel szólna, vagy azonos decibellel de valami normális, akkor az ég világon semmi kivetnivalót nem tudnánk találni a Finomító Kantinban.

Mondjuk én ezekhez a tökös kajákhoz azért valami tökösebb nevet is kerestem volna, ez így egy kicsit túl puha, de összességében az öncélú poénkodni próbáló kötözködésen kívül semmi érdemleges kritikát nem tudunk megfogalmazni ezzel az étteremmel kapcsolatosan.

Nagyon ritkán érezni azt, hogy ilyen minőségi alapanyagokkal dolgoznak, és ilyen korrekten próbálják párosítani az ízeket is, és már csak önmagában ezért is kiemelkedő a Finomító Kantin. Aki erre jár, mindenképpen ugorjon be. Aki nem jár erre, módosítson útvonalat…. (vagy hívja Pufi BKV szolgáltatását, mit érdemes enni arra amerre jár)

Frissítve: 2015.12.30.

Néhány hete, 2015 decemberében visszatértünk a tett színhelyére. Korábbi látogatásom alkalmával Pufi nem tudott velem tartani, és azóta is siratta az After Eight tortát, amit nem hoztam neki a 40 fokban, ezért részben ennek reményében is terveztük már egy ideje a közös látogatást. A karácsony előtti forgatagban úgy alakult, hogy a Mammut felé vetődtünk, onnan pedig ez csak egy ugrás, irányba is álltunk hát a Finomító Kantin felé, hogy párosban is tesztelhessük, mit is kínálnak télen az ide betérő vendégeknek.

Finomito Kantin

2015. decemberi látogatás. Pufi szendvicséhez kérés nélkül egy adag csípős jalapeno-t is adtak, az ő nagy örömére!

Én ismét egy burgert, Pufi egy BBQ csirkeszendvicset választott, azonban ez alkalommal, a hidegre való tekintettel egy-egy forró levesre is beneveztünk. Pufi egy füstölt kolbászos lencselevest kért, én pedig egy, és itt tessék nagyon figyelni: sajtburger levest kértem! Ez nyilván egy jól hangzó marketing fogás is lehetne, ha már egyszer burgerező helyen vagyunk, de nem az volt! Soha sehol nem sikerült még ilyet kapnom, már csak ezen okból is kuriózumnak számított, de ezen túl valami olyan kellemes íz orgiában volt részem, hogy nem állhattam meg már ott is szóvá tenni elégedettségemet a pultos lányoknak.

Finomito Kantin

Láthatóan ismét nem szenved hiányt szószban a burgerem, méretben meg Pufi szendvicse nem! Nagyon nem!

Pufi is ódákat zengett a nagyon klasszikus, házias leveséről, aminek szerintem kicsit mustáros beütése is volt, de az én sajtburger levesem maga volt a csoda. Az adagokat eleve jópofa kis thermo papír pohárban kaptuk, ami sokáig melegen tartotta őket, illetve az első látszattal ellentétben bőséges mennyiséget is biztosított. És az íz még csak ez után érkezett. Az enyémben fizikálisan darált hús, sajt, apróra vágott hagyma és sok pirított, szezámmagos zsömle kocka volt (tehát tényleg, mint egy sajtburger fő összetevői), de ezen túl még valami olyan mennyiségű íz, hogy elképesztő. Tényleg és komolyan sajtburger íze volt, és a felsorolt összetevők annyira korretken illettek bele, hogy a legkevésbé sem volt valami erőltetetten összeöntött mindent bele fogás feelingje. Életem egyik legjobb éttermi levese volt, ha nem a legjobb, az biztos.

Finomito Kantin

És persze a külső mögött a tartalom is nagyon rendben van

Közben pedig már ott várt és mosolygott a hatalmas burger, remek házi izom krumpli, és Pufi szendvicse is. Tartottunk is egy kis fogás felcserélést, mert a leves olyan forró volt, és olyan lassan hűlt, illetve olyan nehéz volt ellenállni a szendvicseknek, hogy pár falat után inkább azokat vettük előre. Ismét nem kellett csalódni! Az én szendvicsem ha lehet még az emlékeimben élő nyári kóstoláshoz képest is ízesebb és szaftosabb volt, remek hússal, isteni szószokkal, kellemesen átpirított meleg buciban.

Finomitó Kantin

Ez pedig a sajtburger leves, amiről ódákat tudnék zengeni! Meg is tettem! 🙂

Pufi közben hasonló ütemben termelte be a hatalmas szendvicsét, melyből méreténél fogva jelentős mennyiség meg is maradt, de kárba ez sem ment, később betermeltük azt is. Neki is nagyon ízlett, mind a belső szaftos töltelék, mind pedig az azt közrefogó jól átpirított tészta. Egyetlen kritikus megjegyzése volt, hogy kicsit tán túl paradicsomos, és ez által minimálisan savanykásabb volt, mint számára a tökéletes lett volna, de persze egyből azt is hozzátette, hogy mindez csak akkor, ha valamibe muszáj belekötni.

Finomitó Kantin

…de persze a kolbászos lencselevesnek sem kellett szégyenkeznie, sem kinézetben, sem ízben, sem tartalomban…

Ezek elfogyasztását követően pedig visszatértünk a leveshez, melyről nem tudom kellően érzékletesen leírni, hogy az általam kóstol változat mekkora élményt nyújtott. Komolyan lesni fogom valahol, a FB vagy weboldalukon, hogy mikor lesz újra ilyen náluk, és már csak ezért is visszamegyek, annyira remek volt. Hatalmas elégedettséggel távoztunk a Kantinból, de komolyan, még a korábbi élményt is felül tudták múlni, pedig akkor sem találtam kivetni valót semmiben. Itt minden olyan, amilyennek lennie kellene máshol is! Nagyon finom, ízes, házias ételek, esztétikus összekészítésben, jókora adagokban és abszolút korrektnek mondható áron. Egyik új kedvenc helyem lett a Kantin, tuti, hogy jövök még ide! Végezetül pedig azt is örömmel konstatáltam, hogy szerencsére a horror padló is változatlan, ami szerintem abszolút a hely védjegye! Maradjon is így! Hajrá Kantin, és köszi az élményt ismét!

Cím: 1027 Budapest, Varsányi Irén utca 33.

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *