Capri Buda Pizzeria

Facebookpinterest

Vannak olyan jelenségek, amit az ember nem igazán tud megmagyarázni. Persze most nem az űrlényekre vagy a kvantumbitekre gondolok, ennél lényegesen egyszerűbb témára. Ez pedig az, hogy kiről, vagy miről, mit gondolunk első ránézésre, ismeretlenül. Most nem kívánok belemenni, hogy hány embert ismerünk félre, és gondolunk róla mást, mint a valóság, akár pozitív, akár negatív irányba, inkább maradok a gasztronómia területén.

Nem csak én, biztos sok más ember is így van ezzel, hogy egy-egy helyről külső megjelenés alapján elképzel valamit, és sokáig tartja is magát ahhoz. Na most, mint, ahogyan az emberekkel kapcsolatban is, sok esetben ez is téves feltételezés és hibás prekoncepció lehet.

Fejünkbe vettük, hogy idén, a múlt évben az egy állomás után befejezett reggeliző hely keresést is folytatjuk, illetve egyben új “rovatot” is nyitunk, a sok-sok éve rendszeresen látott, de még soha ki nem próbált, beskatulyázott helyek tesztelését is elkezdjük. Az persze kérdés, hogy ez által megdől, vagy éppen erősödik az ezekről kialakított kép, de éppen ennek kiderítése a cél. Első áldozatunk a Capri Pizzéria lett.

Capri Buda Pizzéria

A Capri Buda kívülről nem tűnik nagy szám helynek, de bent nagy titkok rejlenek…

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy a sok ideje látott és a fantáziámat bizergált helyek közül, azok nem lettek kipróbálva, amelyek alapvetően inkább ellenszenvesek mintsem szimpatikusak voltak. Nyilván ha látok egy helyet ami felkelti az érdeklődésemet, és tetszik is, azt tesztelem (persze, ha az idő és lehetőség engedi), ami pedig ugyan észlelésre kerül, de mégis kimarad, az nyilván a kellő mértékű előítélet miatt történik. Éppen itt volt tehát az ideje, hogy ledöntsünk pár sztereotípiát, és kiderüljön, hogy okkal, vagy ok nélkül ítélek el ugyan érdekes és a szürkeségből kiemelkedő, mégis inkább ellenszenves helyeket.

A Capri Pizzéria a Rózsadomb tetején áll, a Csatárka úton (aztán később kiderült számomra, hogy van egy Újpesten és egy Zuglóban is), és már vagy ezerszer elmentem mellette. Sokat ingázom Buda és Pest között a munka miatt, és gyakran kell átmennem az Árpád hídon, akkor általában itt vágok át, hogy elkerüljem a főbb csapásvonalakat, a Széll Kálmán teret, a bedugult körutat és egyebeket. A slussz poén az, hogy azért az embernek rendre előjön az igénye valami jó olasz étteremre, de ennek ellenére eddig ezt soha nem próbáltam be, mert úgy gondoltam, egy tipikus mű olasz, méregdrága hely lehet itt a Rózsadomb tetején.

Jártunk korábban sokszor a Dohány utcába, az Il Terzo Cerchio-ba, amit nagyon szerettem (most már visszamegyünk egyszer és azt is megírjuk), de ezer éve nem voltunk ott, viszont napok óta valami jó olasz kaját szerettem volna enni. Egy szerdai, városi ügyintézés után Pufival elmentünk előbb a nagyobb gyerekért az iskolába, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve (Pufi javaslatára) irányba álltunk a Capri Pizzéria felé.

Capri Buda Pizzéria

A márciusi csípős időben a terasz még kihalt, de nyáron tuti hogy nagy itt az élet.

Az első benyomás nem volt túl megnyerő. A kora tavaszi időjárásara való tekintettel a terasz még nem volt kipakolva, illetve a belső rész is tök sötétnek tűnt. Elég lehangoló volt. Meg is jelent lelki szemeim előtt, hogy bemegyünk, és 8-10 kopasz, szét tetovált “gyúrunk vazze” vállalkozó fog ülni a sarokban, pókerezés közben whisky-s üvegek között szivarfüstben úszva, és bámulni ránk, hogy mi az istent keresünk itt.

Némi gyomorgörccsel tehát, de benyitottunk. És az első döbbenet itt érkezett. A szerda kora délutáni időpont ellenére, cirka tele volt a hely. Na jó, ez persze túlzás, de azért sokan voltak, vegyes csoportok, üzleti megbeszélések, családok és első randizók egyaránt. Pókerezős, agyon tetovált kigyúrt kopaszok sehol. Megnyugodtam, leültünk.

Capri Buda Pizzéria

Ízléles és kellemes belső dekoráció

A belső tér nagyon kellemes, elegáns de nem túl puccos, szerintem pont olyan, amilyennek lennie kell, hogy jól érezze magát az ember. A négy fő szempontból az első tehát rendben volt, nem pénzmosó gengszterek kártyáztak bent, hanem egy kifejezetten kellemes és világos, ráadásul kellően tágas étterembe jutottunk.

Jöhetett a második lépés, a kiszolgálás. Érkezett az elsőre nem túl szimpatikusnak tűnő pincér, de itt már óvatosabban kezeltem az előítéleteket, és okkal. Mert olyan mértékű kedvességet, udvariasságot és alázatot kaptunk, amelyet csak ritkán sikerül tapasztalni sajnos. Közvetlen, de nem túl bizalmaskodó (nem mint Földváron a “Na mizu?”), pontos, korrekt, informális és gyors kiszolgálást kaptunk, már az első percben és az itt tartózkodás alatt végig. De mivel elég hamar érkezett, cirka még az ital lapot sem sikerült végig futni, ezért a felszolgáló szembesített minket először a lehetőségekkel.

Harmadik szempont és félelem itt érkezett: az ár! Gondoltam magamban, hogy na oké, szép a hely, kedves is a pincér, akkor nyilván most jön a mellbevágó 800,- Ft / 2 dl kóla. De nem ez történt.

Capri Buda Pizzéria

Az egész étterem tágas és világos, modern de nem túlgondolt.

A kellemes belső tér és kiszolgálás már eleve eléggé meglepett, de a döbbenet még csak most kezdődött igazán. Kaptunk több ital javaslatot, de végül is az egy literes limonádé mellett döntöttünk, mert ez az egyik kedvenc nyári italunk, és már nagyon elegünk van a télből, legalább ilyen formán érezzük magunkat a Balaton parton. Miután letisztáztuk, hogy 1 literes kancsó házi limonádé, három pohárral, félve kérdeztem csak rá, hogy akkor ez pontosan mennyi is lesz. És akkor itt tessék kapaszkodni (én is azt tettem ott a szék karfába, belefeszülve előre, milyen durva szám fog jönni), érkezett a válasz: 690,- Ft. Vissza is kérdeztem, mert azt hittem rosszul hallok! “Mennyi?” “690,- Ft/deci” “Nem, 690,- Ft/ liter” érkezett ismét a válasz. Azért még egyszer a beszélgetésbe rejtve pontosítottam, hogy akkor ez 1L azaz egy liter házi limonádé ennyiért, de tényleg az volt.

Számoljunk gyorsan utána: 69,- Ft / deci, 2016-ban, a Rózsadomb tetején, egy elegáns olasz étteremben. Tavaly Balatonon a lepukkant strandi büfék is már 100-150, elborultabb esetben 200-250 Ft-ért adták decijét a limonádénak, mert miért ne, úgy is kifizetik, akkor legyünk pofátlanok. A komoly összetevők pedig víz, citrom(lé), meg jobb esetben még valami gyümölcs és esetleg kis édesítés. Paffon voltam, ültem is ezt emészteni pár percig. Lehet ezt így is? Tényleg?

Capri Buda Pizzéria

És természetesen külön ajánlat lapot is kapunk, extra érdekességekkel.

Ezt követően átfutottuk az étlapot, kezdve a napi ajánlattal, és itt jött a döbbenet megerősítése. Abszolút korrekt, sőt kifejezetten barátságos árakat láttunk mindenhol. Csak, hogy egy gyors példát mondjak, 1550,- Ft egy négysajtos házi Gnocchi, itt a második kerület közepén 2016-ban. Tavaly egy régi nagy kedvencünkben a Trattoria dal Napoletano-ban Balatonföldváron sok kellemetlen csalódás ért, de többek között ez is, az ár, ott ugyanis egy évvel ezelőtt volt ugyanerre az ételre 2500,- Ft. Persze az farfalle volt nem gnocchi, de nem hiszem, hogy ez okozná az ár különbözetet, főleg, hogy az utóbbiban még krumpli is van, tehát elvileg ez lehetne a drágább.

Persze az akkori posztom után rám is talált a tulajdonos rokona, és magát csak egy vendégnek feltüntetve igazított helyre, mi mindenben tévedek, és csak bér firkász vagyok (de jó is lenne). Persze pontosan beszámolt arról is, hogy mikor milyen celeb jár oda, és pontosan milyen szavakkal dicsérik meg a tulajdonosnak az ételt. A hölgy tehát bizonyára minden esete ott vacsorázik, a celebek meg az étterem túl végéről ordítva közlik, hogy “ISTENKIRÁLY VOLT A KAJA FŐNÖK!”. Az ilyen “vehemensen védem a helyet és mindennek elhordom azt, aki más véleményen van” jelenségeket mi egyértelműen a tulajdonos érintettségének kommentelőivel azonosítjuk, és bár biztos tévedünk, de azért ez az ár ismét egy jó összehasonlítási alap. Olyan érveket is kaptam akkor, hogy az ott igazi olasz pizza, és hogy abból egy jó 50 Eur körül is van Olaszországban. Ezzel már végképp nem tudtam mit kezdeni. Lényeg a lényeg, ott cirka 62%-al volt ott drágább egy évvel ezelőtt kb. ugyanez az étel, és itt sem egy külvárosi lepukkant kifőzdéről beszélünk, hanem megismétlem: a II. kerületben, a Rózsadombon egy elegáns olasz étteremről. Sőt, inkább ott volt post nuclear feeling, ahogy ültünk az üres étteremben a kihalt országút és a rommá tört kerti törpék mellett (amik egyébként le sincsenek rögzítve rendesen, 1-1 darab van vagy 15 kiló, és 10 év alatti gyereket már oda sem mer engedni az ember, mert agyoncsapja ha eldől), és még az ételtől sem voltunk nagyon oda. Akkor nem volt annyira lesújtó a véleményem, de az ismerős/családtag kioktató kommentjei, illetve az itteni árak és minőség tekintetében ez sajnos jelentős mértékben tovább romlott most.

Capri Buda Pizzéria

A homályos kép ellenére azért jól látható a szerintem kifejezetten barátságos árszínvonal.

De mondok még pár példát: 1300-1700 között van csaknem minden pizza, máshol 1500 alatt egyetlen változat sincs. De hogy a teljesség igénye nélkül említsek még párat: mozzarella caprese 850,- Ft, füstölt pisztráng tatár pirítóssal 900,- Ft (!!!), lazac steak körettel 2600,- Ft (máshol csirke nincs ennyiért köret nélkül), és a végén a lényeg, egy Panna cotta 650,- Ft, egy katalán krém vagy olasz citromtorta pedig 800,- Ft. Ezek olyan ritka és kiemelt desszertek (legalábbis számomra), melyeket soha sehol nem szoktam 1000,- Ft alatt látni. Ha 990,- ért elérhető valahol egy Panna cotta akkor már boldog vagyok, de azért 1290,- és 1490,- Ft sokkal jellemzőbb.

Ha valaki, akkor én aztán utálom a túlárazott ételeket, és szolgáltatásokat, de itt távolról sincs erről szó. Remélem a poszt után ha ránk talál a vezetőség nem történik drasztikus áremelés, tartsák meg ezt a jó szokásukat, mert igencsak szimpatikus hozzáállás. Megmondom őszintén, egy ingerküszöb feletti árfekvésnél én befeszülök, és akkor eszünk egy-egy főételt és kész (mint ahogy ki is fordultunk a földvári olasztól is), azzal meg senki nem jár jól. Én sem vagyok elégedett, nem is lakom jól, az étteremnek meg kevesebb a bevétele. Ilyen korrekt esetekben azonban nekem is megnyílik a pénztárcám, és akkor úgy vagyok vele, hogy oké, akkor leves, előétel, desszert, és minden jöhet, mert megérdemli a hely a korrekt mennyiségű fogyasztást a korrekt hozzáállásuk miatt. Így pedig szerintem ők is jobban járnak a haszon terén, mintha 2db 2500,- Ft-os pizzát ennénk összesen.

Capri Buda Pizzéria

Tea lap is van, igazi különlegességekkel. Jövő télre megvan a törzshelyem…

Én berendeltem merészen a napi ajánlatból egy tejszínes parajlevest lazaccal (850,- Ft), amely mondjuk nem túlzottan a világom, de annyira megnyert magának a hely, hogy felbátorodtam. Nagy hal evő nem vagyok, de a lazaccal nincs bajom, a spenótot pedig kifejezetten szeretem szóval úgy voltam vele, mi bajom lehet. A krémleveseket is nagyon kedvelem, ezért be is neveztem erre a fogásra. És itt követtem el egy nagy hibát. Mármint nem azzal, hogy megrendeltem, hanem azzal, hogy olyat olvastam oda, ami nem is volt ott. Parajlevesről volt szó ugyanis, de az sehol nem szerepelt, hogy krémleves, ezt csak én vizionáltam oda. Gondoltam, ha paraj, akkor biztos krém, de nem az volt. Elég durván nézett ki első ránézésre a megérkezést követően a fogásom, ahogy úszkáltak benne a levelek és a halak, de úgy voltam vele, egyszer élünk, essünk neki.

Tőlem aztán abszolút nem megszokott módon nyomtam befelé a paraj leveleket, úgy nézhettem ki, mint mikor Friderikusz Sándor még az ősidőkben sáskát evett a show-jában, és a még mozgó lába lógott ki a szájából. Pufi eléggé le is volt döbbenve, mert feldolgozott formában minden zöldséget elfogyasztok, de nyersen vagy fél nyersen kerülöm őket, most azonban magamat meghazudtolva küldtem befelé a leveleket lelkesen. Túlzás lenne az állítani, hogy mindet megettem az utolsó falatig, de azért elég sok elfogyott, és bár messze nem erre számítottam (a tévedés pedig az én hibám volt) a nagy részét azért megettem, és elégedett voltam vele.

Capri Buda Pizzéria

Ezt a levest néztem én krémlevesnek, de ha krém nem is volt, azért még nekem is ízlett.

Mindeközben Pufi és a gyerek egy közösen rendelt “Tapastál házi focacciával” elnevezésű ételkölteményt evett (1300,- Ft), mely olyan jól nézett ki, hogy én is bele-bele kóstoltam, többek közt azért is, mert ugyan egyszemélyes előételnek hirdették, de két felnőttnek is bőven elég lett volna.

A pizza kenyér remek volt, jó roppanós, de nem rommá sütött, és enyhén fűszeres, a három krém, illetve a paradicsom salsa pedig valóban házinak és kifejezetten ízletesnek bizonyult. Járt hozzá padlizsán, sajt és tonhal krém, mely utóbbiból nálunk nem sok fogyott, de a többi nyom nélkül eltűnt, és mindhárman nagyon elégedettek voltunk vele. Sem minőségben sem adagban nem kellett tehát szégyenkeznie ennek az előételnek, és árban sem volt túlzó vagy vállalhatatlan.

Capri Buda Pizzéria

És a remek tapas tál, itt már 1-2 hiányzó tészta darabkával.

No de még csak ez után következtek a főételek. Pufi egy Papardelle con salsiccia-t rendelt (olasz kolbásszal, erdei gombával, 2050,- Ft), a gyerek egy fél bolognait (mert okosan teljes adagot rendeltünk, de a másik felét eleve elcsomagolva kértük a másik gyerkőcnek, 1650,- Ft), én pedig egy hússal bőven megáldott Carne pizzát kértem (1900,- Ft, paradicsom, mozzarella, sonka, szalámi, bacon, kolbász, csirkehús). Nem kellett sokat várni, érkeztek az ételek, gyereknek a fél adag külön csomagolva, de még így is nagyon korrekt tálalásban, a miénk viszont kifejezetten kellemes adagban.

Capri Buda Pizzéria

Carne pizza, ahogy én szeretem. Sok hús, nulla zöldség.

Egy pillanatra itt meg is álltunk, és hálát rebegtünk. Ez itt ugyanis egy általunk elég könnyen elérhető hely, a főváros közepén, nem egy pesti rejtett kis utcában, zsúfolt környéken, szabad hely nélkül, 400,- Ft/óra parkolással. Itt bárhol meg lehet állni könnyen és ingyenesen, a buszmegálló is egy köpésre van, mivel nem durva belváros, még a levegő is elég tiszta. El sem tudom képzelni, mi lehet itt nyáron, a kellemes melegben, mikor már be van üzemelve a terasz, de el fogom tudni képzelni, mert biztosan visszajövünk akkor is és kipróbáljuk. Ott fogjuk szürcsölni a finom hideg limonádét, egy hatalmas pizza mellett idén nyáron, majd a végén leküldünk egy remek citromtortát, vagy tiramisut. Jaj, már alig várom.

Capri Buda Pizzéria

Papardelle con salsiccia-t rendelt (olasz kolbásszal, erdei gombával)

Na de ennyire ne szaladjunk előre, ugyanis a remek előételek után még csak most kezdtünk neki a főételeknek. Az én pizza változatomat máshol mondjuk húsimádónak nevezhetnék (bár utálom ezt az elnevezést), de itt, valahogy ez sem volt olyan zsíros, nehéz, vagy fojtó. Feltét is nagyon kellemes mennyiségben volt rajta, mert a tipikus “magyar” olasz pizza azt szokta jelenteni, hogy ráteszünk mindenből fél kilóval, mert az kell a népnek. Hogy így már íze sincs, mert minden egybe folyik, azt nem gond, legalább nem reklamálnak, mert mi aztán rárakjuk amit rá kell. Ez az érzésem itt is megvolt, abszolút nem foghíjas feltét mennyiséget kaptam, de ennek ellenére a “tocsog a zsírtól, és mindjárt megfulladok” érzésem sem volt. Abszolút ideálisan sikerült eltalálni, és ráadásul nagyon finom és minőségi alapanyagokkal dolgozni, szóval kivetnivalót csak azt találhat, aki eleve kötözködni jön.

Capri Buda Pizzéria

Ez egy fél adag bolognai, a másik felét a másik gyereknek eleve elvitelre kértük

Persze megvan ez a népcsoport is, és nem is túl ritkán. A mellettünk lévő asztalnál pl. egy vörös fejű, őszes, pocakos, de láthatóan jól eleresztett 50 és az infarktus közötti arrogáns üzletember ült, a 20 éves forma titkár lánykával. Nyilván mindenki döntse el maga, miért éppen vele ebédel, mert a munka ügyeket meg lehet beszélni az irodában is, a szerelésén meg látszódott, hogy asszonynak vélhetőleg nem 8-tól 4-ig állásban kell robotolnia, tehát ehetne akár vele is.

Szánalmas volt szegény ürge, de komolyan, mindenbe belekötött, hogy nagy legény legyen az alkalmazott előtt. De konkrétan már olyanba is, hogy +1 kés volt az asztalon, amolyan komolyabb, recés, steak vágó fajta, de ők ilyen jellegű ételt nem ettek, és számon kérte a pincért, hogy ezt minek hozta, és vigye el azonnal. Na ilyen majompók nem szeretnék lenni soha, de amíg észlelem őket, és szánalmasnak tartom addig nincs nagy baj. Én inkább azt gondolom, hogy minél nagyobb ember, és minél szerényebben tud viselkedni bárki mással, annál nagyobb ember valójában. Ahogyan mondtam már: “az alázat naggyá tesz”! De a bácsi ezt még nem hallotta. No de lépjünk túl ezen.

Capri Buda Pizzéria

Itt a parmezán sem az általánosan kínált vacak, zacskós, porrá őrölt változat.

A pizzám tehát remek volt, de a gyerek is olyan sebességgel lapátolta a bolognait, hogy öröm volt nézni. Az egyetlen ami zavart benne, az csak annyi volt, hogy elvileg kora délután voltunk, az iskolai ebéd után, ami be van fizetve, és sokat elárul az ott elfogyasztott mennyiségről, hogy mennyit evett egy órával utána. Akinek iskolás korú gyereke van, biztos ismeri a jelenséget: “Mi volt az ebéd?” “Háááát…. nem emlékszem pontosan. Valami leves, volt benne lé, meg valami még. De nem nézett ki túl jól. A második meg…..háááát nem tudom pontosan, valami főzelék meg pörkölt.”

Az iskolában tehát soha egyetlen leves sem néz ki túl jól, és mindig főzelék van valami pörkölt feltéttel. Érdekes. Én ugyan nem manapság voltam gyerek, és nem az elmúlt 10 évben jártam menzán utoljára, de nem hiszem, hogy akkor nagyon gasztro csúcs lett volna a suli étkezde, mégis úgy emlékszem, ettünk korrekten. De legalábbis nem ennyire válogatósan, mint a mai fiatalság. No mindegy, ismételt társadalom kritikába most nem kezdek bele, nyilván néha a gyerekek is válogatósak és néha meg a kaja is rossz, nem én fogom ezt eldönteni.

Capri Buda Pizzéria

Na ez a tiramisu valami egészen elképesztően remek volt…

A remek pizza és bolognai mellett Pufi is haladt a finom tésztájával. Erről elmondása alapján szintén csak kiemelkedő jelzőkkel nyilatkozhatunk. Éppen jól volt elkészítve a tészta, nem volt túlfőzve, kellemesen borította be a tejszínes szósz, de nem is tocsogott, és a feltétek is nagyon jó arányban és jó minőségben foglaltak helyet az ételben. Egyetlen kritikai észrevétele volt, hogy az olasz kolbász egy enyhén csípős változatban került fel rá, ami neki ugyan nem volt gond, mert kedveli, de mivel nem volt előre feltüntetve, én már nem biztos, hogy ennyire jól jártam volna vele. Főleg, hogy ami Pufinak enyhén csípős, attól nekem már leég a fejem.

Capri Buda Pizzéria

Egy citromtorta pedig ilyen, ha ugyan Magyarországon kínálják, de csukott szemmel a tengerparton ülünk mikor esszük. Kellemesen édeskés, enyhén savanykás, karamellizált cukor réteggel és gombóc fagyival.

A főételekkel tehát maximálisan elégedettek voltunk, és mivel az árakkal is, jöhetett a desszert. Lányunk egy tiramisut, Pufi egy citromtortát, én pedig egy panna cottát rendeltem, és nagy izgalommal vártuk őket, mivel azért ezeket az ínyencségeket viszonylag ritkán érhetjük el (bár Pufi is remek tiramisut készít, közkívánatra csinált is egyet másnap).

Azt gondoltuk, hogy az eddigi elégedettséget nehéz lenne fokozni, de sikerült. A házi tiramisu annyira finom és lágy volt, hogy kénytelenek voltunk belekóstolni a gyerekébe, a citromtorta kapott egy gombóc fagyit is a tetejére, és egy vékony réteg, nagyon kellemes karamellizált cukrot is a torta és a fagyi közé, mint ahogy egy créme brulee fogadna minket. Ezektől az apró kis pluszoktól jobb nagyságrendekkel egy étel, mint egy átlagos másik, és itt ezekből sok esetben, sőt, csaknem minden ételnél kaptunk valamit. A tészták mellé például kihozták a parmezánt, a szokásos tálkában, de nem a por szerű zacskós vackot, amit máshol eleve kérni kell, és abban sincs köszönet. Itt ezt is szó nélkül, és remek minőségben kaptuk.

Az én panna cottám is abszolút kiváló volt. Se túl édes, se túl savanyú (utálom ha valami fanyar rossz minőségű gyümölcspürét nyomnak rá), és éppen ideális mennyiség. Még az előétel és a pizza után is meg tudtam enni, de kevésnek sem éreztem (bár a pizzámnak csak a fele fért belém). A tetején az eper velő sem agyon cukrozott, de nem is a fanyar és savanyú változat volt, egyszerűen olyan volt, amilyennek lennie kellett, mint itt minden.

A poszt megírása közben ráadásul elég érdekes helyzetben vagyok, ami még nem fordult elő más éttermi élmény elemzésnél. Múlt héten voltunk erre, és azóta ajánlottunk ismerősöknek és családtagoknak is, és rá is cuppantak a lehetőségre, így ma, a megírást követően tizenegyen megyünk is egy közös névnapozásra ide, nagycsaládos változatban, ezért kapkodnom kellett, hogy ezt az előző élményt ne írja felül a mai, és korrekten le tudjam írni.

Remélem a többiek is elégedettek lesznek, és megyünk majd még ide együtt is, a többi étteremnek meg javasolnám ezt a hozzáállást, mert megéri. Ha kis adag vacak kaját kaptunk volna, vagy akár jót is, de túlárazva, akkor nem mennénk ismét és nem is javasolnánk, sem itt írásban, sem a barátoknak szóban. Így azonban sem akkor nem hagytunk ott keveset, sem ma nem fogunk a 11 főre, szóval igencsak kifizetődő a korrekt hozzáállás.


A második látogatásunk sem lett kevésbé sikeres. A tetemes létszám miatt ugyan tatárjárás szerű jelenséget okoztunk, de különösen értékelendő, hogy komolyan és őszintén nem éreztem a személyzet részéről, hogy idegbajt kaptak volna tőlünk, pedig lett volna miért. Rendeléseinkkel lefedtük az étterem csaknem teljes kínálatát, szóval abszolút nevezhető reprezentatívnak a felmérés, no de kezdjük az elején.

Capri Buda Pizzéria

Na ez itt már igazán krémleves, ez esetben zöldborsó.

Múlt alkalommal kicsit lukra futottam a levesemmel, de ez nem az étterem hibája volt. Most már biztosra mentem, és megkerestem a zöldborsó leves mellett a “krém” feliratot is. Most oda is volt írva és így most az is jött. Abszolút elégedett voltam vele, szerencsére nem teljesen pürére darált volt, ízre pedig nagyon kellemes összhatást adott. Egyetlen gondom volt csak vele, hogy nekem mérhetetlenül sótlan lett. Én mondjuk eleve elég sósan eszem a dolgokat sajnos, de éttermekben azért nem jellemző, hogy különösebben szükségem lenne rá, itt azonban 3-4 alkalommal is utána szórtam még. De mondjuk inkább ilyen legyen az étel, mint elsózott, pótolni lehet, de kivenni már nem.

Capri Buda Pizzéria

Paradicsom leves, ami inkább egy remek fűszeres paradicsom püré.

A társaság rendelt még két tapas tálat, amit már múltkor bemutattunk, most is nagyon rendben volt. Egyikünk már konkrétan ezzel jóllakott, de még pizzát is rendelt, ami csaknem teljes egészében ment doggy-bag-be.  Érkezett viszont két paradicsom leves is, melyet eddig nem teszteltünk. Aki mondjuk életében eddig csak Maggi zacskós levest evett, az ne rendeljen ilyet, mert nem fog neki ízleni.

Ez a leves olyan volt, mintha kicsit híg, pürésített és fűszerezett paradicsomkrém lett volna. Ezt mondjuk inkább előnyének mint hátrányának említeném, azonban ettől eléggé “naturális” hatást keltett. Pufi is remek paradicsom levest csinál, és gyakran eszünk otthon is, de az valahogy sűrűbb és krémesebb. Persze ez is remek volt itt, de tényleg, csak amolyan laza olaszos nem túldolgozott változatban.

Ami mondjuk jópofa, hogy mozzarella golyókkal érkezett, ami külön feldobta. Illetve az egyik így érkezett, a másikból ez viszont sajnos kimaradt. Szóltunk, egyből pótolták, és a 3 golyó helyett négyet kaptunk külön kis tálkában. Felmerült ugyan apró hiba, de gyorsan orvosolták. És bár mi nem így készítjük és esszük, de ez a leves is nagyon rendben volt.

Capri Buda Pizzéria

A vízbe áztatott homokozólapát kinézetű, de annál remekebb ízű gombakrém leves.

Pufi egy gombakrém levest evett, ez sem volt nullára préselve, kicsit darabos és ez által ugyan olyan kellemes volt, mint a borsókrém, illetve itt Pufi elmondása alapján a sótlanság sem jelentkezett. Ez a leves sem maradt apró meglepetés nélkül, ebben füstölt sajt kockákat találhattunk, mely véleményünk szerint nagyon kellemesen illeszkedett a leves ízvilágához. Kinézetre ugyan kicsit furcsa volt, mert ilyen szokott lenni a “Pempős süti”, amit nyáron a gyerekek homokból és vízből készítenek, de azért az ízre nem biztos, hogy pont ugyan ez a fokozat, tehát inkább itt fogyasztjuk majd a jövőben is a gombakrém leveseket.

Capri Buda Pizzéria

És itt a titkos favorit, a túrógombócos eperleves. Remek volt ez is!

No de a legérdekesebb még csak ezt követően érkezett. Nagyobb lányunk merész volt, és egy “Joghurtos eperkrémleves mandulás túrógombóccal” elnevezésű kompozíciót rendelt. Na ettől féltünk egy kicsit, főleg ő, de abszolút kellemesen csalódtunk. Az elég kacifántos név ellenére egy nagyon korrekt étel érkezett, tényleg finom eper ízű gyümölcs öntet szerűséggel, mely sem túl édes, sem túl savanyú nem volt.

Nagyon kellemes lágy, laza állagú étel érkezett, sem fojtó sem túl tömény érzetet nem keltett. A túrógombócok pedig abszolút kellemesen illeszkedtek bele. Attól tartottunk, egy Náncsi Néni szerű, mamutszemgolyó méretű gombóc lesz a közepébe rakva egy kis lének, de nem ez történt. Két-három kis mini gombóc lapult a levesben, ezek is nagyon kellemes ízvilággal, beléjük gyúrt mandula darabkákkal. Ez a fogás engem abszolút meglepett, mert nagyon nem szoktam én az ilyen hideg és édes leveseket szeretni, de ez kifejezetten kellemes volt, még számomra is.

Capri Buda Pizzéria

Képzelje most mindenki ide a Star Wars-ból a birodalom zenéjét! (közben bent forognak a pizzák, jobb oldalon pedig lobog a tűz)

A leveseken és előételeken tehát sikeresen és mindenki nagy megelégedésére túlléptünk. Mindezek elfogyasztása közben pedig szembesültem az étterem által nyújtott legnagyobb meglepetéssel, mely a múlt alkalommal nem derült ki számunkra.

Előző itt jártunkkor ugyanis egészen a túl végen az étterem másik sarkában ültünk, és onnan nem lehet rendesen rálátni a kiszolgáló pultra, most azonban pont ezzel szemben ültünk, és olyat láttam, amitől elérzékenyültem. A két srác ugyanis aki a pult mögött tüsténkedik hatalmas házi tészta darabból kis cuki gombóckákat gyártott, és ezt a megfelelő feltétezést követően a hátuk mögött látható FA TÜZELÉSŰ KEMENCÉBE dobálták be.

Értem én, hogy erény a szerénység, de itt talán ez már túlzottan is jelentkezik. Merthogy azt gondolom, hogy minden olyan étterem, aki már valaha látott fényképen egy grillezőt, faszenet vagy kemencét, az kiírja ezt hatalmas táblákra, akkor is, ha bent a konyhájukban csak egy mikró meg egy sparhelt van. De azért a ló túloldalára sem kéne átesni, azaz konkrétan titkolni az ilyen extra szolgáltatásokat.

Ahogyan ugyanis néztem a honlapot, sem ott, sem az étterem környékén 30-40 négyzetméteres molinókon sehol nem jelenik meg az, hogy igazi fával fűtött kemencében készül itt a pizza, mint ahogyan ezt bárki más tenné. Itt ez titok és csak annak jár ez az infó és élmény, aki merész és betér. Pedig azt gondolom, ez messze nem alap és általános szolgáltatás.

A pult mögött a hatalmas épített kemencének a jobb oldalában lobog belül a tűz, a nyílással szemben pedig a hatalmas talapzat körbe forog, így biztosítva, hogy egyenletesen érje a hő az összes behelyezett finomságot. Látványra sem utolsó, ízre meg aztán főleg nem. Lehet, hogy csak beleképzeltem, de akkor is azt gondolom, hogy ad egy kis plusz ízt az ételnek az ilyen eljárás, mint, ahogyan egy gulyást sem lehet olyanra főzni fazékban, mint amit a szabad ég alatt egy bográcsozás eredményez.

Míg ezen merengtem meg is érkeztek a főételek. Tovább áradozni már nem nagyon akarok, mert csak magamat ismétlem, de minden nagyon-nagyon finom volt. Többféle pizzát rendeltünk, volt egy-két saláta is, illetve pl. két adag “szezámmagos köntösben sült camembert grillezett körtével, áfonya mártással” és egy “Spaghetti nero di seppia con scampi” (fekete tészta rákkal) is. Mindenki minden fogással nagyon elégedett volt.

Szépen összekészített ételek érkeztek, korrekt adagban, és nagyon jó íz összeállításban. Pufinak volt ismét egy minimális kritikája, hogy a pizzájára túl sok és túl vastag sonka került (mondjuk ő nem nagy hús rajongó), de ennyi legyen a legnagyobb bajunk. Persze igaz, hogy én eléggé kedvelem ezt a feltét világot, de még nekem is vastag és ipari mennyiség volt ez, azonban itt volt egy étel elcserélés, ezt késve tudták hozni, és szerintem ennek szólt a túlteljesítési szándék. Ettől még persze remek pizza volt. No de én vártam leginkább az elkészült eredményt, pedig csak egy sima lasagne-t rendeltem.

Igen ám, de múlt nyáron egy egészen elképesztően fantasztikus kemencében sült cserépedényes lasagnet ettem (azóta visszasírom), amivel egyelten egy probléma van csak, hogy Trogirban volt az étterem. Mivel az minden nap sajnos nem esik útba, ezért azóta vágytam rá, hogy találjak könnyen elérhető helyen is olyan éttermet, ahol ezt reprodukálni tudják.

Nem szerepelt ugyan az étlapon, hogy a lasagne cserépedényes lenne, és a kemencében sütnék ki, de én nagyon bíztam ebben a kombóban. És így is lett. Mivel ez itt egy titkos kemence, és sehol nem lehet nyomát lelni, ezért nem utaltak rá a lasagne nevében sem, de ez valóban egy cserépedényes és fatüzelésű kemencében sült lasagne volt.

Capri Buda Pizzéria

szezámmagos köntösben sült camembert grillezett körtével, áfonya mártással

Amint megérkezett, egyből nekiestem volna, de ismervén ezt a fajta tálalást, óvatos duhaj voltam. Ami ugyanis az előnye, az a hátránya is az ilyen elkészítésnek, hogy borzalmasan lassan hűl benne az étel, és még fél óra múlva is forró, a cserépedényről nem is beszélve.

A lasagne nagyon-nagyon finom volt, de számomra két apró kifogás azért felmerült vele kapcsolatosan. Először is túl sok volt rajta a “szaft”, kicsit zsíros folyadék formájában, másodszor pedig a tészta nekem éppen csak határeset volt, pár perccel előbb még alul készültnek neveztem volna. Én szeretem, ha a lasagne, főleg az ilyen cserépedényes változat itt-ott roppanós, főleg a széleken, itt pedig kizárólag elég puha részekkel találkoztam. Mindkét problémára megoldás lett volna még pár perc a kemencében, mert a tészta jobban átsül, a “lé” meg elpárologhatott volna, ez által egy sűrűbb és krémesebb szósz marad a zömében puha, de helyenként roppanós tésztán.

Capri Buda Pizzéria

Spaghetti nero di seppia con scampi (fekete tészta rákkal)

Ez persze a már agyamban kialakult idilli képet nem tudta szétzúzni, azonban tökéletesnek az említett apróságok miatt nem nevezném, viszont még így is verte az éttermi lasagne-k 90%-át. Továbbá egészen konkrétan azt gondolom, hogy olyan mennyiségű rendelésünk volt, teljesen különböző készülési időkkel, amit egyszerre kellett kihozni, hogy ennek az éttermi elvárásnak vált áldozatául a minimálisan alul készült ételem. Egészen biztos, hogy fogok még itt enni lasagne-t, és egészen biztos vagyok benne, hogy akkor ez a probléma már nem fog jelentkezni.

Capri Buda Pizzéria

Egy latte, amilyennek lennie kell. Háttérben pedig a nem csekély maradék egy része.

Mire a desszertekhez elértünk, már mindenki csak “döglődött” úgy jóllakott. Én azért feláldoztam magam a tesztelés oltárán, és ismét bevállaltam egy panna cottát, illetve a gyerekek is meghozták ezt az áldozatot, és leküzdöttek 1-1 lávasütit vanília fagyival. Elpusztulás közeli állapotban voltunk, de kollektíve megállapítottuk, hogy remek ebéden vagyunk túl.

Pro: fa tüzelésű kemencében készült ételek, kifejezetten korrekt árak, nagy adagok, széles választék, kedves és türelmes kiszolgálás, könnyű és díjmentes parkolás
Kontra: a borsókrém leves kicsit sótlan volt és a lasagne még pár percet sülhetett volna, a Parma pizzán pedig vékonyabb feltét kellene, de semmi jelentős kifogás nem állapítható meg itt

Capri Buda Pizzéria

A kiváló desszerteket pedig már csak érinteni tudtuk, de azért 1-1 csoki láva lecsúszott a gyerekeknek.

A Capri pizzéria egy kiváló hely. Az ételek minőségét és a hozzájuk tartozó árakat sok hely megirigyelhetné (még a földvári Trattoria dal Napoletano is), de a kellemes környezetben és a kifejezetten kedves kiszolgálásban is csak az találhat kifogást, aki direkt azt keresi. Számunkra új csillag született. Sokáig gondolkodtam is, megírjam-e ezt a posztot, mert a sok millió olvasónk így most tudomást szerez erről a helyről, megszállják majd és be sem fogunk férni.

Illetve nyilván a tömeges foglalások miatt majd áremelkedésre is lehet számítani, de bízom benne, hogy azért ez nem fog bekövetkezni. Azonban ha mégis, akkor itt és most szeretném jelezni, hogy ez a mi írásunk következtében lesz, tehát ha valaki megjelenik “Ropi és Pufi” feliratú pólóban, annak kéretik a jövőben is a jelenlegi árakkal számolni. (Na erre most mindenki ilyen pólóban megy majd, de sebaj, legalább megvan az ingyen reklám is.) Köszi Capri, kár, hogy eddig sikerült ilyen jól bujkálni és a kemencét is titkolni, de lebuktatok, úgyhogy jövünk máskor is!

Cím: 1025 Budapest, Csatárka út 54.

 

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg az alábbi számokat a "nem vagyok robot" ellenőrzéshez: *