Briós kávézó

Facebookpinterest

Nagy villásreggelizős vagyok. Nem igazán szeretem a hideg kaját és a szendvicseket, ettem eleget közel 20 évig iskolai éveim alatt. Igen ám, de a meleg reggeli az ritka, mint a fehér holló, és ahol van, ott is csak igen korlátozott ideig. Kedvenc jelenetem az Összeomlás (Falling down) című filmben, mikor Michael Douglas éppen csak a reggelizési ciklus után néhány perccel ér a gyorsétterembe, azonban már csak a normál menüből szolgálják ki, és félig-meddig ugyan véletlenül, de azért elsül a gépfegyver a kezében, és szétlövi a mennyezetet. Hány meg hány alkalommal játszottam már én is el ezt gondolatban, a különböző vendéglátó ipari egységekben, mondjuk 10:37-kor.

Ezen okból üdítő jelenség, hogy egyre több helyen vezetik be az egész napos reggelizési lehetőséget. Feltételezem, nem csak én voltam elégedetlen ezzel a szabályozással, nem csak nekem jelent hiánypótlást, és az is lehet, hogy csak én tűrtem századszor is szótlanul az elutasítást. Mindegy is mi az ok, az egész napos reggeliző helyek hála istennek megjelentek, szaporodnak, és ma az egyik ígéreteset próbáltuk ki ezek közül.

Omlett és bundás kenyér 8-22-igbrios_kavezo_3

A neten találtunk rá erre a helyre (nem a saját weboldalukon, mert az egy Tesz-vesz város szerű építkezést mutat), a közelben volt dolgunk, betértünk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az innen egy sarokra lévő Café Panini látogatását terveztük eredetileg, de mivel az hétfőn zárva tart, ezért gyors alternatívát kellett keresnünk. Ez mondjuk akár egy jó pontnak egyből felhozható, hogy a Briós hétfőn is nyitva van.

Az utcáról belépve semmi extra (csak mondjuk az a keskeny és széles mini vízelvezető árok szerű mélyedés az ajtónál, amit nem tudtam értelmezni), egy kínáló pult, a földszinten pár asztal, elég szűk hellyel. Azonban van egy emelet (két részes), amolyan galéria szerű, ahol meglepően sok asztalt találtunk, kicsit ugyan emiatt zsúfoltan is, de nem elviselhetetlenül. Annak ellenére, hogy elég sok asztal volt odafent, helyet szinte alig találtunk, egy két üres széket lehetett csak levadászni, cirka tele volt a hely.

Az emberi tényező

Az első benyomás mindig a kiszolgálás, a személyzet. Az ember ki tudna szaladni a világból, amikor tróger módon mellé áll egy izzadtságszagú pincér koszos ingben, és foghegyről odaveti, hogy: “na mi tetszik?”. Találkoztunk már ilyennel, nem is egyszer. Szerencsére nem itt. Ha bármire lehet panaszunk a Briósban, az nem a személyzet. Ahogy már írtam, csaknem tele volt a hely hétfőn dél körül, ennek ellenére perceken belül ott volt a pincér hölgy, kedvesen és informálisan tájékoztatott, még két három jó szóval is nyugtázta a rendelésünket.

Az ételre nem kellett sokat várni, egyedül a fizetés volt problémás. Itt több alkalommal kellett jeleznünk, hogy fizetnénk, egyszer sem jöttek a pénzért, pedig ekkor már nem is volt annyira tele a hely, végül az asztaltól felállva a földszinten a pultnál fizettünk távozás előtt. Lehet, hogy ez itt a szokás, de erről mondjuk nem tájékoztatott minket senki. Ennek ellenére a kiszolgálás kifogástalan volt, gyors és kedves, ebben itt nincs gond.

Csokis kávé vagy kávés csoki?

A rendelés teljesítése már kicsit furcsább volt. Én egy csokoládés tejeskávét kértem, e helyett szerintem egy forró csokit kaptam. Ez nem biztos, lehet, hogy csak nagyon gyenge kávé volt nagyon sok csokival illetve alapvetően finom volt, tehát gondom nem volt vele. Amikor pedig a pincér lánynak jeleztem, azt válaszolta, hogy ha kevés benne a koffein, szívesen nyom még bele egy “shot”-ot. Erre nem volt szükség, finom volt, bár nem erre számítottam, de mint látható egy jó személyzet sok problémát el tud simítani. Ha van is eltérés, tévedés, probléma, vagy csak macerás az ügyfél, olykor talán annyi is elég, ha a felszolgáló maximálisan rugalmas és megoldás centrikus hozzáállást tanúsít. Itt is ez történt.

Mindig kevés a “zósze”!

Ezt követően megérkezett a rendelésem, a Croque madame. Egyik kedvencem, odahaza számos alkalommal ettem már ilyet, “sajnos” jobbat is. Az egész alapvetően rendben volt, friss kenyér, nem is túl kicsi, benne a sonka és a sajt is oké, illetve a tojás is szépre volt sütve a tetején. Teljesen korrekt volt, de sajnos ez a jó szó, “csak” korrekt. Nem volt benne semmi átütő, semmi kiemelkedő, semmi emlékezetes. A legnagyobb sérelmem, hogy egyáltalán nem találtam benne szószt. Az étlapon az szerepelt, hogy mustáros besamel van benne, de ez nem volt, vagy olyan elhanyagolható mértékben, hogy az olvasztott sajt el is nyomta. Szerintem konkrétan ennyin múlt, hogy a szendvicsem középszerű volt, és nem kifejezetten finom. Ez sok helyen probléma, akár hamburgeresnél, akár különböző szendvicsező helyeken, hogy gyakran azt érzi az ember, spórolnak a szósszal. Szerintem lassan ez is olyan kategória kéne, hogy legyen, mint a steakek esetén a sütési faktor. Kérdezzék meg, hogy szereti az ember. Bár nem gondolom, hogy lenne olyan ember, aki nem szereti ezeket a szószokat, mártásokat, önteteket, de akár az is lehet, hogy más meg épp annak túlzott mennyisége miatt reklamált korábban. Azt kell mondanom, a tükörtojás megvágása és szétfolyása nélkül majdnem száraznak lett volna mondható a szendvics. Nem volt az, csak majdnem, de nagyon kellett volna az a szósz, amire rákészültem.

Meglepetés köret

Az étlapon emlékeim szerint ez nem szerepelt, azonban a szendvics egy viszonylag nagy, és igen gusztusos tál salátával érkezett. Ezt hozzáértőbb tesztelőre bíztam, Pufi, aki jóízűen elfogyasztotta, kifejezetten finomnak találta. Illetve ezen valóban volt valami kellemes, mustáros öntet, melyet én pont a szendvicsből hiányoltam, salátára pedig egyáltalán nem is számítottam.

Én mondjuk jobban örültem volna plusz egy szendvicsnek, de az az egy amit kaptam így sem volt kicsi, és a salátával szerintem bőséges lett volna, ha én eszem meg. Így sem maradtam azonban nagyon éhes, de azt sem mondhatom, hogy dugig ettem magam. Persze mondom, ez az én hibám, a meglepi salátával elég lett volna, csak azt nem mindenki szereti, egy kérdés esetleg itt is hatékonyabb lenne, hogy ha már benne van az árban, mit kér mellé az ember, salátát vagy mondjuk egy kis tortilla chipset ugyan azzal az öntettel, mint ami a salátára került. Bekerülési árban szerintem nincs nagy különbség.

A konyhán van a gond?

Összességében nem tudok rosszat mondani a Briósról, mert nem volt rossz. Sőt, ez erős túlzás lenne, nemhogy nem volt rossz, jó volt. Egészen jó volt. Kicsit azonban valami mégis hiányzott. Lehet, hogy ezt csak az okozta, hogy az étlap alapján többet vártunk, vagy az, hogy nagyon rákészültem a hiányzó szószra, azonban kicsit olyan volt az étel, mintha nem szívvel lélekkel lenne elkészítve. Értem én, hogy ez egy kis belvárosi reggeliző hely, nem egy Michelin-csillagos étterem, azonban nincs is rossz helyen, azt gondolom a személyzet hozzáállása, sőt, még az étlap összeállítása is maximálisan indokolná, hogy ez a hely messze kiemelkedjen a középszerűségből, de valahogy az a kis plusz, ami kéne, az hiányzik belőle ehhez, és az az érzésem, ez talán a konyhából hiányzik, ezt a konyhában lehetne hozzárakni, kicsit több figyelemmel. És sokkal több szósszal!!! 🙂

Az emelet egy játszóház és mamaklub

Abszolút gyerekbarát ember vagyok, magam is nap mint nap menedzselek kettőt is, de ami itt az emeleten zajlik az egy kicsit túlzás. Tartok tőle, a fizető vendégek érdekében hamarosan bevezetik a teljes gyerektilalmat. Mikor mi itt voltunk, folyamatosan érkeztek befelé a gyerekek az emeletre. Leginkább 3 évnél fiatalabb, tehát nyilván még nem ovi érett, de már nagyon aktív, izgága és hangos emberkék. Ezzel még gond nem is lenne, azonban alapvetően a kialakított gyereksarok láthatóan 2-3 apróbb gyerek befogadására alkalmas, ami nem kevés, de mikor mi itt voltunk, voltak vagy hatan.

A szülői hozzáállás pedig a szokásos: “azért megyek nyilvános helyre, mert otthon már nem tudom elviselni a gyereket a négy fal között, idegesítsen máshol mást, én beszélgetek a barátnőmmel, vagy telefonálok, nem veszek róla tudomást”. A csúcs az volt, mikor az asztalunktól, a gőzölgő szendvicsem felett ülve azt nézhettem végig, ahogy anyuci a pici fiának szintén gőzölgő pelenkáját három méterre tőlem cseréli. Sem túl higiénikus, sem túl guszta látványnak nem mondanám, főleg evés közben, annak ellenére, hogy jómagam is néhány száz pelenkát kicseréltem már életemben, azonban mindennek megvan a maga helye és ideje.

Az alsó szinten ki van írva, hogy van pelenkázó a mellékhelyiségben, illetve kifejezetten baba barát hely, ez tehát nem az éttermen múlik, hanem a tapintatlan, mindenkinek a tyúkszemére lépni akaró, apukák által elhanyagolt anyukákon. Népbetegség, hogy apu nem vesz rész a nevelésben, meg úgy a családi életben általánosan, mert apu dolgozik. Akkor is, ha igazából már nem kell dolgozni, csak bent ül, és nem dolgozik, apu akkor is dolgozik. Bent van este 7-8-ig, hétvégén is menni kell, mert apu dolgozik. Anyu meg szenved egyedül a gyerekkel, nincs soha egyetlen nyugodt perce sem, pláne magára, marhára elkedvetlenedik, néha már-már utálja az egészet, akkor elmegy valami nyilvános helyre más tyúkszemére lépni, mert apunak nyilván hiába panaszkodik, már próbálta sokszor, aput nem érdekli, válasza az: “drágám, tudod, hogy dolgoznom kell”.

A jelenség olyan mértéket ölt, hogy szerintem a környéken lakó és unatkozó kismamák konkrétan itt tartják a délelőtti klub napokat, üres asztalok mellett, a fogyasztást túlzottan nem erőltetve, amolyan mini, de legalább ingyenes játszóházat biztosítva a gyereknek. Láthatóan ezt a Briós is érzékeli, és próbál tenni ellene, a falon és az étlap hátoldalán is játszóház szabályzat és kötelező fogyasztás feltüntetésével, de egyelőre ez eléggé eredménytelennek tűnik. Van az a kategória, akit semmi nem érdekel, úgy érzi, hogy neki nehéz, egyedül van hagyva, nem kap segítséget, ezért morcos, haragszik a világra, és valahogy ezt le kell vezetni. Jómagam is voltam gyerekkel, akár plázában is, mikor beütött a kaki warning. A férfi vécében ráadásul nincs is pelenkázó, a nőibe nem mehetek be, a mozgássérültben meg hiába csöngettem a kamera alatt, nem engedett be a biztonsági szolgálat, mégis megoldottam úgy a pelu cserét, hogy nem kellett ezt étkező emberek között elvégeznem.

Az ide járó anyukák (legalábbis azok, akiket mi láttunk) az itt kínált lehetőséggel nem élnek, hanem visszaélnek. A három méterre tőlünk, az étkező emberek között a jól megrakott pelenkát kicserélő, tipikusan “pökhendi, ki ha én nem, ha én szívok mindenki szívjon” anyuka még egy olyan mondatot is megeresztett félhangosan, hogy “hát ez most hangos lesz, így jártatok”, hivatkozván arra, hogy a gyerek nem szereti, ennek értelmében végig is üvöltötte a pelenkázást. 3D élmény, zenés, színes, szagos produkció. Nem lennék meglepődve, ha a gyereksarok helyét hamarosan plusz egy asztal váltja fel, de ez sajnos a gyerekeknek lenne rossz, pedig a jelenségről nem ők tehetnek. Innen is üdvözlöm azt a kedves anyukát, aki a pelus cserével felejthetetlen illat élményt is biztosított az íz élmény mellé. Erről azonban nem a Briós tehet, ők csak jót akarnak, ezt korrekten és kulturáltan kéne igénybe venni, nem így, mint ahogyan mi ma tapasztaltuk. Kéretik apukáktól, többet segíteni otthon, a háztartásban és főleg a gyereknevelésben, csak addig a munkában lenni, amíg tényleg szükséges, ne a család elől menekülni oda, hogy anyukának könnyebb legyen! Akkor az anyuka sem makkan meg idő előtt, lesz kedve talán családi életre is, és nem is válnak el 5 éven belül, ha megpróbálnak kicsit érdeklődni a másik iránt, kicsit segíteni, és közös életet élni, nem csak közös háztartást.

Pro: választékos és ötletes étlap, nem vészes árak, kifejezetten kedves és szívélyes kiszolgálás
Kontra: túlterhelik a kismamák a gyereksarkot és az egyéb vendégek befogadó képességét, az ételekből hiányzik az a kis plusz, kevés a szósz

A Briósról összességében nem tudok rosszat mondani. Nem ettünk rosszat, kevés sem volt, az ára sem volt vészes és a kiszolgálás is kedves és figyelmes volt. Nekem a szósz volt kevés kicsit, a kávé volt inkább csoki, és kicsit sok volt a kaki, de mindent összevetve korrekt terméket és szolgáltatást kaptunk a pénzünkért. Csak ezért nem megyek majd ismét arra, az a plusz hiányzott, de ha a közelben járok, szívesen visszamegyek ismét.

Cím: 1137 Budapest, Pozsonyi út 16
Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

2 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Briós kávézó

  1. Jól lehúztátok a helyet, pedig szuper, és az ételek nagyon finomak. Az az érzésem, hogy kerestétek, mibe lehet belekötni. Még az ajándék salátán is nyavalyogtok, hogy miért saláta, miért nem inkább ez vagy az…Én rühellem a salátát, de ez finom volt!

    • Kedves Kaja! Én azt gondolom, alapvetően nem a helyet, hanem az éppen akkor ott tartózkodó vendégkört illettük némi kritikával (asztalon pelenkázás, stb.). Elég erős, és meglehetősen szubjektív megfogalmazás, hogy “jól lehúztuk a helyet”! Idézném a záró mondatunk egy részét: “A Briósról összességében nem tudok rosszat mondani. Nem ettünk rosszat, kevés sem volt, az ára sem volt vészes és a kiszolgálás is kedves és figyelmes volt” Ezt nem nevezném jól lehúzásnak, de persze nézőpont kérdése! Aki elfogult a hely iránt, akár mert törzsvendég, akár mert tulaj, akár egyéb szempontból, az lehúzásnak érezheti azt is, ha nem sztárolunk agyon egy helyet, ez azonban egy elfogulatlan őszinte és egyébként pedig inkább egy dicsérő, mintsem becsmérlő bejegyzés. A foggal körömmel történő hely megvédés privát véleményem szerint sosem pártatlan, itt pedig az “Én rühellem a salátát, de ez finom volt!” megjegyzés számomra egyértelműen azt jelenti, hogy mindegy miképpen, csak védjük a helyet. Aki rühelli a salátát, az nem eszi! Én rühellem, nem eszem, ezért tettem szóvá, hogy korrektek, hogy adnak ajándékot, de nem mindenki szereti, így pedig sok értelme nincs! Nem egyedül voltam, volt aki megegye, de ha egyedül megyek, ment volna a kukába, és annak nem sok értelme van, ezért egy kérdés többet érne, adatnak-e ajándék salit, vagy inkább nem kérem. De lehet ezt is kötözködésnek nevezni, illetve lehetne józan észnek is. Én azonban csak azért nem eszem meg valamit, mert ingyen van, ha egyébként rühellem. De azért köszönjük a hozzászólást, ez is egy vélemény, még akkor is, ha véleményem szerint nagyon nem pártatlan és elfogulatlan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.