Apáti étterem – Sajkod

Facebookpinterest

A Balatonfüredi sétányt és strandot imádják a gyerekek, azonban ott egy hét szállás sokszorosába kerül annak, mint akár csak egy-két faluval odébb, így mi inkább Sajkod és Örvényes irányba tolódtunk és zömében egy bejáratott panzióban Aszófőn szállunk meg, de kb. reggel és este 1-1 órát vagyunk a szálláson, a többit a strandon, a sétányon, vagy valami vendéglátó egységen illetve ezek között cirkálva töltjük a szomszédos 3-4 településen, és lehetőleg megnézünk és kipróbálunk mindent ami az utunkba kerül.

Ezt már jó pár éve műveljük, azonban akkor még nem vezettük ezt a blogot, így van mit pótolni. Ami tetszett, újra kipróbáljuk és megírjuk, vagy ha nincs rá lehetőség, illetve esetleg annyira nem volt átütő, hogy ismételjünk, de azért mégis említésre méltó, akkor leírjuk emlékezetből. Ilyenek például a jó éttermek, mert finomat enni nagyon szeretünk, bemutatjuk hát az utoljára tegnap előtt tesztelt, a közelmúltban nagy változásokon átesett, egyik régi kedvencünket, az Apáti éttermet.

Apáti étterem - tábla az úton

Az isten háta mögött

Ezt az éttermet konkrétan én soha az életben nem találtam volna meg. Nem is találtam. Kb. 4 évvel ezelőtt, mikor először jártunk itt, még egy bódé volt az árok partján, el is mentünk mellette. Sógorom szereti nagyon, a feleségével fedezték fel, de ők is véletlenül, bringázás közben. Szomjasak voltak, úgy tűnt ez egy fagyizó, de próbáltak italt venni, aztán kiderült, hogy ugyan nagyon kicsi, de beülős hely remek pizza és tészta kínálattal. Hamar rá is szoktak, abszolút baráti viszonyba kerülve a tulajdonos hölggyel, minket is többször invitáltak, hogy együnk itt.

Első alkalommal azonban simán elmentem mellette, és egész a strandig gurultam, ott mondták el hol keressem, és fordítottak vissza. Az útról akkor még eleve semmilyen tábla nem jelezte (most már igen), egy teljesen kietlen és cél nélkülinek tűnő mellékútra kellett fordulni, ami már önmagában riasztó volt, aztán pedig az, hogy ezen az úton nincs semmi, de konkrétan. Befelé haladva jobbra a füves pusztaság, a lápvidék, és a távolban a Balaton, balra pedig fák, bokrok, és égig érő gaz. Néha be-be áll egy üres telek szerűségre egy vadkempingező csapat, vagy lakóautó, de láthatóan csak 1-1 estére, alternatív megoldásnak, amúgy abszolút wasteland feeling a környék.

Apáti étterem
A múlt

Na itt kellett volna megtalálnom egy éttermet, és az út belső részén, ahol már házak is vannak, egy kis terasszal rendelkező kőépületet nem tartottam annak, inkább tűnt kocsmának vagy maximum fagyizónak. Hozzá tartozik, hogy akkor ezt még konkrétan az étteremnél táblák sem jelezték, mintha csak a jól informált helyieknek tartanák fent a székeket. Ez cirka így is volt. Mivel eleve kicsi volt a hely, és meghirdetést sem kapott, így kizárólag szájhagyomány útján terjedt a híre, és csak az jutott el ide, aki abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy értesült a létezéséről.

Ennek ellenére elég hamar szépen felfutott. Ezt köszönhette a kifejezetten kedves, családias légkörnek és kiszolgálásnak, valamint a remek tészta ételeknek és desszerteknek. Úgy tudom akkor kizárólag pizzák, tészták és serpenyős, rakott ételek voltak, de azok hibátlan elkészítéssel. Egyszer volt szerencsém egy cserépedényes lasagnet kóstolni, nagyon finom volt, de sokféle pizzát is próbáltunk, melyek szintén máig is kiválóak. Főleg a rendelési megoldás tetszett akkor, kis lapot kapott mindenki, azon kellett bejelölgetnie, mit hogyan kér. Ez bár nem túl elegáns, de annál hatékonyabb és ügyfél centrikusabb módszer, így nem kell vesződni a feltétek lemondásával és megrendelésével, ha valaki valamit másképp szeretne. Na de ez volt a múlt, ez volt akkor, mára nagy változás következett be.

Apáti étterem - ez itt a kert

ez itt a kert

A jelen

Az éttermet 2013-ról 2014-re felújították, és rá sem lehetett ismerni. Az előtte fagyizó bódénak tűnő épület egy kifejezetten szép és elegáns étteremmé változott, kellemes boxokkal, nagy terasszal, gyerekjátszó toronnyal, és változatlan kilátással a Balatonra. Ez 2014-ben még csak megújult külsőt, azonban változatlanul minőségi tartalmat jelentett, ahogy azt korábban megszoktuk. Maradt ugyanaz az étlap és ügyfél-centrikus hozzáállás, csak esztétikus és kellemes környezetben, tehát ez volt az ideális kombináció.

És bár a vezetőség is változatlan, illetve a barátaink is járnak ide töretlenül, azonban a közelmúltban újabb komoly változás történt, és ez már megosztotta a véleményeket. Az új, modern külsőt 2015-ben elegáns prémium ételekkel is meg kívánták támogatni, ezért felvettek egy séfet, azonban hogy ez mennyire lesz jó döntés, majd az idő dönti el. Én azt gondolom, aki ide járt, azért járt ide, amit ez a hely jelentett. Még a nádas partján lévő lepukkant kis kőépület is mindig tele volt, mert jó volt a kaja. Ha ne adj isten itt is az történik, mint annyi más helyen, hogy a siker először még vállalható új külsőt, de aztán már nem tolerálható belső változásokat is hoz, azt nagyon sajnálnánk. Ez a hely többet érdemelne ennél. Mi a június eleji hétvégi Balatoni utunkkor kétszer is voltunk, egyszer vacsorára, egyszer pedig ebédre, azonban a vélemények nagyon vegyesek voltak.

Apáti étterem - ajánlat

Vacsora

Péntek este kisebb társasággal tészta vacsorát tartottunk, illetve volt, aki salátát evett, ezekkel mind elégedettek is voltunk. Ezeket nem tudom, ki készíti, de mintha ugyan az lenne, mint évekkel ezelőtt. A pizzát a gyerekek falták, a lányok salátát ettek, mi fiúk pedig tésztát választottunk. Én egy hatalmas tál bolognait kaptam, és bár túl sok szósz és feltét nem volt rajta, de ezáltal inkább az olaszos, mintsem a magyar “rakd meg jól” jelleget hozva nem is volt olyan megterhelő, és elég gyorsan csúszott. Bár elsőre egészen elképzelhetetlennek tűnt, hogy mindet meg tudjam enni, végül elfogyott, úgy, hogy közben jobbról és balról 1-1 szelet pizzát is kaptam, kóstolóba. Éhes voltam na.

Közben a saláták is jól fogytak, és a visszajelzések szerint teljesen rendben voltak, úgy készültek, ahogyan kell. Bár már itt történt egy kisebb malőr, mert a Cézár salátáról teljesen elmaradt a parmezán, de tudjuk be figyelmetlenségnek a saláta ettől még teljesen rendben volt. (Nem úgy két nappal később, mikor ugyan ezen a helyen ugyan ezt a salátát már vállalhatatlanul sikerült összekészíteni és tálalni, de ezt majd Pufi kifejti.) A késői órára való tekintettel desszertet és kávét már nem rendeltünk, de így is elégedetten és jóllakottan távoztunk. Vitathatatlan, hogy a hely erőssége még mindig a tészta ételekben rejlik.

Apáti étterem - beltér

Az ebéd

Két nappal később a dél körüli látogatásunk sajnos már igencsak megosztó volt. Sokan voltunk, kb. 10-12 fővel eléggé lefedtük a rendelhető ételek palettáját, de messze nem voltunk maradéktalanul elégedettek. Én is bevállalósabb hangulatban voltam, apóssal együtt a “rebarbara krémleves borsos kacsamellel” elnevezésű kompozíciót kértük, és reméltük a legjobbakat. Ezt többen is rendeltük, a kevésbé bátrak húslevest ettek (Pufi elmondása szerint: “csontleves tányérban, 4 deciliter, így van az étlapon” ).

Apáti étterem - étlap

Fine dining by árokpart

Apáti étterem - finom limonádéMikor a leves megérkezett, kicsit megrémültem, mert letettek elénk egy üres tényért, sok kis valamivel az alján. Ez volt a néhány csík kacsa, illetve további ismeretlen kiegészítők. Pillanatig zavarban voltam, hogy oké, de hol a leves? Sokat azonban nem kellett várni, a pincér hölgy kis kancsócskában hozta azt is, és ott előttünk frissiben rá is öntötte a kacsamell csíkokra. Látvány konyha, gondoltam, de itt azért már kicsit kezdtem aggódni. Nyilván a fine dining kategória rajongói és művelői leszólnak mindenkit, aki leszólja őket, mondván, hogy nem ért hozzá és nem tudja miről beszél, az az igazi gasztronómia és művészet, ha több ezrest kérnek el az összeállításért, mint ahány gramm étel a tányéron van. Ez nyilván egy parttalan vita, nem én és nem itt fogom eldönteni, azonban én is alapvetően inkább tartalom-centrikus beállítottságú vagyok, és az ugyan szépen elkészített, de laktató mennyiségű és ízes ételt szeretem, nem helyezem mindenek elé a formaságokat és a látványt, itt pedig ezt véltem felfedezni.

Ez persze nem lenne gond, csak mindennek meg van a maga helye, és ez számomra eléggé visszás, hogy erre irányuló törekvéseket látok a nádas mellett, az árok partján, kuruttyoló békákkal a háttérben, ott, ahol két éve még egy bódé állt, és éppen a mostani ellenkezőjéért, a kevesebb több szemléletért szerették meg és jártak ide az emberek.

Érdekes leves

A levesnek már a színe is vidító volt, hát még az íze. Bevallom, én eléggé maradi vagyok étkezés terén, de apósom azért jóval nyitottabb, és ő is egy durva grimasszal rándult össze az első falat után. A leves inkább hidegnek, vagy maximum langyosnak volt nevezhető, és eléggé savanykás ízvilágot kapott. Összességében szerintem nem volt rossz, mert a társaság még extrémebb ízeket kedvelő tagjai simán bevágták, de 990,- Ft-ért jó lett volna valami kevésbé merész megoldás, annak ellenére, hogy nyilván az ár jelentős részét a benne lévő (bár nem túl sok) kacsahús tette ki. Nekem ez tehát elfogyasztásilag kimaradt, de bátran megkóstoltam, magánvéleményem szerint azonban ez az étel nem ide való, bármennyire is trendi, újító és formabontó.

További ételköltemények

Mivel eléggé hús párti vagyok, és manapság szerencsére igen sok helyen koptatják a “tépett malac” szókapcsolatot, így ezekben az esetekben könnyű a választásom. Sok egyéb jól hangzó fogást is láttam, de ez tetszett a legjobban, beneveztem rá. A pontos megnevezése “tépet malac édesköményes sült céklasalátával”, árát tekintve pedig 2150,- Ft-ot kértek érte, ami nem mondható kifejezetten drágának.

Én azonban elkövettem egy nagy hibát, módosítást kértem az ételen, mert nem igen szeretem a saláta féléket, ezt azonban nem kellett volna, de ezt akkor még nem tudtam, később azonban súlyos árat fizettem érte. A rendelések között volt még pl. cézár saláta, sous vide tarja zöldborsós újburgonyával, natúr csirke steak burgonyával, és szűzérmék gorgonzola mártással. Elég sokat kellett várni, bár az étterem tele volt, azonban mivel a levest is kihagytam, már kopogott a szemem az éhségtől, nagyon vártam a malacomat.

Apáti étterem - szűzérmék gorgonzola mártással

szűzérmék gorgonzola mártással

Adagokban nem túl tolakodó

Míg a pizza és tészta fronton az íz, a tálalás és a mennyiség is abszolút rendben van, úgy az étlap új, hús és egyéb ételeinél már nem minden esetben mondható ez el. Első körben rákérdeztünk, hogy rántott sajt sült krumplival kapható-e (korábban volt, mit lehet tenni, 3-8 évesen még ez a gasztronómia csúcsa), mire a (szerintem új, korábban általam még nem látott és amúgy egyébként kedves) pincér lány közölte (kicsit lesajnálóan), hogy “nálunk semmilyen olajban sült ételt nem lehet kapni.” Ja, bocsánat, én kérek elnézést.

Két éve a kőbódéban még lehetett, mikor még nem Gordon Remzi volt itt a séf. Maradtunk akkor a natúr csirkénél steak burgonyával, és kértük, hogy a gyerekeknek egy adagot szedjenek ketté. Ez teljesült is, és ez érkezett a leghamarabb. Tányéronként kb. 3-3 csík hússal, és 7-8 kis gerezd krumplival. Oké, nem mondom, hogy fél adagnak radikálisan kevés lenne, de azért éppen csak határeset volt a mennyiség. A hároméves is úgy bevágta, mintha ott sem lett volna, kivéve azokat a darabkákat, amelyekről Pufi letiltotta, és ez volt a főbb probléma, ugyanis a csirke bizonyos részei nyersek voltak. Nyilván a túlsütés a hús halála, de ez nem marha, nyers sem maradhat, azonban konkrétan voltak ilyen részei. Itt már komoly aggályok kezdtek bennem megfogalmazódni, hogy érdemes lenne a séf bácsinak talán kicsit lejjebb adni az egóját, illetve a tálalás költemények iránti igényét, és az ezekből felszabaduló 30-40%-nyi többlet energiát arra fordítani, hogy rendesen megsüsse a húst. De itt még nem volt vége Morcos Remzi ámokfutásának.

Apáti étterem - sous vide tarja zöldborsós újburgonyával

sous vide tarja zöldborsós újburgonyával

Tépett malac parasztosan, nesze b’meg módra

A gyerekek csirke ételének kis adagjától és esetenként nyers részeitől eltekintve a többiek ételei rendben voltak, főleg a tarja és a szűzérmék, de mikor a tépett malacok megjöttek, eléggé lelombozódtam.

Az asztaltársaságunk másik tagja szintén ezt rendelte, de ő nem volt olyan botor, hogy módosítást kérjen, meg is kapta az ételét szépen, esztétikusan tálalva. Na de én, a paraszt, aki nem szereti az édesköményes sült céklasalátát, nekem úgyis mindegy mit és hogy dobnak oda elém, nem? Mertem steak burgonyával kérni a malacomat, amit meg is kaptam, 11 db kis gerezd krumpli személyében, mellé a húst, tényleg tépve, csak egyben egymástól is elszakítva, két külön tányéron.

Azt gondolom, ehhez azért kell pofa, hogy meg merje tenni egy séf, hogy amennyiben az ember nem úgy kéri az ételkölteményét, ahogyan ő azt megálmodta, akkor megsértődik, és kiküldi alkatrészenként két tányéron, mindenféle összekészítés és díszítés nélkül. Mondjuk ezzel épp egy bloggert sikerült sértettsége céltáblájára tennie, úgyhogy ha az Index és Origo fő oldalán nem is kap visszhangot, azért én megírom, ez úton is köszönöm neki a hatalmas adagot és látványos összekészítést. Neki is mindig ilyen kedves kiszolgálást kívánok, de ígérem, legközelebb csak olyat rendelek tőle, amit mindenestől szeretek, és nem fogok változtatást kérni, hogy ne bántsam meg az érzékeny kis lelkét ilyen galádsággal többé.

Őszintén szólva pedig már bánom, hogy mind a félig nyers csirkét, mind pedig a két tányéron, ízléstelenül odavágott tépett malacot nem küldtük vissza, pár keresetlen szó kíséretében. Ha kettesben lettünk volna zengett volna a hely, de mivel sokan voltunk, és közülük többekkel ismerős a tulaj, csendben táplálkoztunk tovább, és bár az agyam is örökre eltárolta, de az alábbi képen is örök emlék marad, milyen az, mikor egy magát érdemtelenül túl sokra tartó séf besértődik. Ilyennel még sehol nem találkoztam, ehhez tényleg valami elképesztően alpári faragatlanság kell, de ezért szép a világ, mert sok mindent tapasztalhatunk.

Apáti étterem - tépett malac parasztosan

tépett malac parasztosan

pufi_velemeny_start

Caesar saláta

A hétvége folyamán a természetesen ISMÉT ÉPPEN AKTUÁLIS FOGYÓKÚRÁM miatt két alkalommal szavaztam a Caesar salátára az Apáti étteremben. Azonban a két élmény akár a világ két különböző pontján is történhetett volna velem.

Saláta vacsorára

Első alkalommal a saláta nagyon-nagyon korrekt volt, már-már kiválónak mondanám, ha az az egyetlen apró bökkenő nem esik meg vele, hogy teljes mértékben hiányzik róla a parmezán. Ettől eltekintve a saláta szépen összeállítva, friss salátával, kellemes öntettel érkezett, telis-tele apró koktél paradicsomokkal és jól fűszerezett, szépen megpirított, grillezett csirkemell csíkokkal. Kenyérkockák ugyan nem voltak benne, de a tányér szélén két karika szép, fűszeres baguette-szeletet találtam. Finom volt, elég is volt egy könnyű vacsorának.

Saláta ebédre

A kellemes élményen felbuzdulva két nap múlva ebédre is ugyanezt rendeltem. Lehet, hogy én is felbőszítettem a szakácsot, mint Ropi, mert nem akkor rendeltem meg a salátát, mint a többiek, hanem a leves elfogyasztása után szóltam, hogy én mégis kérek egy salátát. A hölgy, aki felvette a rendelést láthatóan nem örült ennek, hiszen már akkor is nagy gondban volt, amikor a legelején már mindenki rendelt, de a gyerekek még tanácstalankodtak, ezért próbáltunk kis plusz időt kérni: feszengve állt tovább az asztal mellett.

Hárman, háromszor próbáltuk jelezni, hogy jó, köszönjük, a többi rendelést kezdjék el, ezen még kicsit gondolkodnánk, de nem mozdult. Kellemetlen volt nekünk is, hogy a gyerekekkel nem lehet csak családi körben megbeszélni, hogy mit szeretnének, döntsék már el, és láthatóan őt is idegesítette, hogy lassúak vagyunk, de valami rejtélyes oknál fogva inkább ott állt és a jelenlétével presszionált minket, minthogy egy kis rugalmassággal még egyszer visszajöjjön. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy valakitől (új szakács?) parancsba kapta, hogy egyszerre kell felvennie az egy asztalhoz tartozó rendeléseket és “kikap” ha ezt nem teljesíti.

Tehát én is bosszantó lehettem, hiszen utólag “variáltam” és a leves után mertem még kérni egy adag salátát. Ezt kaptam:

Caesar saláta

Elsőre sokkolt a látvány, hiszen a pénteki vacsora kellemes emléke élt bennem. Ehhez képest, amit kaptam:

1. fele akkora adag volt,  mint pénteken

2. sehol egy koktélparadicsom, helyette 4-5 meghámozott, frissnek nem nevezhető félig főtt, félig nyers (nyilván a hámozás miatt forrázták, csak lehet, hogy kicsit túl sokáig), ízetlen paradicsom szelet

3.  nem finom, pirított csirkemell csíkocskák, hanem egy egészben grillezett szelet csirkemell felvagdosva (időhiány a konyhán?), ráadásul alul sütve, ez is a nyers és az éppen csak megfelelő határán táncolva, véres résszel (kellemetlen élmény)

4. se kenyérkocka, se pirítós (most már az se)

5. DE! most volt rajta parmezán (mutatóba) 🙂

Gyermekmenü

Akinek van gyermeke tudja, hogy a kölkök gasztronómiai igényessége a szülők legjobb szándéka és minden igyekezete ellenére sem mondható túlzottan kifinomultnak. Nem véletlen, hogy a családbarátabb helyeken mindenhol szerepel az étlapon külön gyerekmenü, olyan egyszerű kajákkal, mint a sült krumpli, rántott sajt, halrudacska, stb. Persze mondhatjuk, hogy itt is van pizza, meg tészta, legyen jó az a gyereknek, de még velük is előfordul néha, hogy azt már unják. Mi a helyzet ilyenkor? Az Apáti új séfjének vagy nincs gyereke, vagy egyszerűen nem érdeklik a gyerekek, hiszen jelenleg az étterem a fenti kérdésre nem kínál választ.

Sőt!

Az Apátiban pont azt szerettük eddig, hogy családbarát volt. Bármit meg lehetett beszélni, hogy így, vagy úgy szeretnénk. Most, viszont merev és lesajnáló ellenállásba ütköztünk, minden próbálkozásunkkal szemben. A felszolgáló hölgy közölte, hogy náluk még zsemlemorzsa sincs a konyhán, így semmilyen olajban sült (gúnyos hangsúly) ételt nem tudnak elkészíteni.

Így kötöttünk ki a félig nyers natúr csirkemellnél, 8 gerezd pirított krumplival.

pufi_velemeny_end

Ne a jelen kor alapján ítéld meg a helyet

Mindezzel csak az a baj, hogy ez egy remek hely volt, illetve számos tekintetben még mindig az, de ez a rossz döntés nagyon visszavetheti. Értem én, hogy egy jó tulajdonos egyre csak többet és többet szeretne adni a vendégeinek, és ezt megoldani annyira nem is elszállt árakon, szebb és jobb környezetben, de ennek ellenére maximálisan az a véleményem, így ismeretlenül és a megbántás legapróbb szándéka nélkül is, hogy ez a séf nem ide való.

Nem a strand felé kanyargó, porban bandukoló fürdőgatyás családoknak és bringásoknak az igényeit szolgáltja ki. Nyilván nem is csak ilyen ember jár ide, azonban képletesen értettem az előbbi hasonlatot is, ezzel kizárólag arra szeretnék utalni még egyszer, hogy ezt a helyet egy abszolút puritán, rongyrázást minden szinten mellőző, egyszerű, kedves és remek ételeket adó helynek ismerhettük és szerethettük meg. Most pedig van nekünk egy gasztro agyviharokat produkáló trendi séfbácsink, aki ugyan jól átsütni még nem tud egy csirkét, de kikéri magának az olajban készült ételeket, és megsértődik, valamint konkrétan és látványosan büntet is, ha megbontja valaki a kompozícióit.

Ez lehet, hogy Budapest belvárosában egy puccos étteremben, vagy egy vidéki nagyváros sétáló utcájában simán elmegy, itt azonban nagyon visszás érzelmeket kelt, legalábbis nekünk, a társaság több tagjával így történt. És mondhatni mi vagyunk a régóta ide járó törzsközönség, mi a múltat is látjuk és értékeljük a helyben, ennek ellenére nem tetszik amit ez az ember csinál az étteremmel, de mi lesz azzal, aki először tér be ide, kellemes emlékekre nem tud támaszkodni, és ezekbe a jelenségekbe fut bele, amibe nekünk sikerült?

Apáti étterem - gyerek adag

nagyon natúr csirke, nagyon gyerek adag

A desszert még a régi

Mind a csokoládé szuflé, mind pedig a panna cotta a hely erőssége, ez így volt az elmúlt években, és így maradt most is. Ugyan ez a helyzet a tésztákkal is. Nem tudom, hogy ezt ugyanaz az ember csinálja-e, mint régen, vagy ennyire tökéletesen és kőbe vésve leírta a recepteket, hogy azokat kell követni, vagy esetleg évekre elegendő adagot fagyasztott le és hagyott a házra távozásakor, de ezeknek a régivel megegyező és garantált minősége nincs összhangban Morcos Remzi egyéb étel fantáziáival.

A panna cotta hatalmas adag, nagyon finom, omlós és lágy, tetején éppen megfelelő mennyiségű és kellően édes málnával, ideális desszert a nyári melegben. Ennél mondjuk jóval kevésbé hűsítő, azonban gyerek szemmel annál kívánatosabb a csokoládé szuflé, ami tényleg nagyon ott van a szeren. Kívül ropogós, belül lány és folyós, összességében egy kiváló édességbomba, én is ettem már nem egyszer, és csaknem páratlannak nevezhető. Most azonban inkább a hűvösebb krémre szavaztam, azonban a társaság így is elpusztított 4-5 szuflét is, és egy panasz szót sem hallottam sehonnan.

Pizza, tészta, és desszert, ezzel nem nyúlhatsz mellé

Őszinte leszek, én a hely megváltozott külalakján még igen, azonban a magát láthatóan sztár séfnek tartó mesteren már nem tudtam túllépni. Nekem ez a hely még most is azt jelenti, mint régen, és szerintem sok más embernek is.

Egy kedves, egyszerű kis éttermet a vízpart felé a nádasban, mosolygós kiszolgálókkal, remek tésztákkal és desszertekkel. Remélem, lesznek olyanok, akik szóvá is teszik majd nemtetszésüket, és a jelenlegi, véleményem szerint magát túl sokra tartó séf helyett visszatérünk a régi, hagyományos, finomabb és egyszerűbb irányvonal felé.

Azonban félelmeim is vannak, az észjáték képmutató séfeknek hamar híre megy, és van rájuk kereslet is, a “fuxos-merdzsós gyúrunk vaze jacht felé tartó” közönség törzshellyé nevezheti ki az Apáti éttermet, amivel a séf önigazolást nyerne, mi pedig egy remek éttermet vesztenénk. Bízom benne, hogy itt nem ez fog történni.

Apáti étterem - öntet

De addig sincs veszve minden, az Apáti még most is remek hely, a kiszolgálás kedves, a pizzák, tészták és édességek kiválóak, a séfet meg egészen biztosan vagy menesztik hamarosan, vagy megtanítják húst sütni és kisebb egóval, valamint a vendég iránt tanúsított nagyobb alázattal dolgozni és akkor minden helyre áll ismét.

Pro: tészta, pizza, panna cotta, csoki szuflé, kellemes terasz, játszó sarok, szép környezet és kilátás a Balatonra
Kontra: este sok a szúnyog, és úgy tűnt, ezt most sehogyan sem kezelik (fáklya, elektromos szúnyogriasztó, stb.), úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi, önmagát erősen túldimenzionáló séf nem az a minőség és irány, amerre az Apátinak tartania kellene

Az Apáti étterem egy jó hely, és ezen nem hagyjuk hogy változtassanak. Annyit kérek csak attól, aki esetleg ide látogat mostanában, és belefut szintén egy sértődötten elé dobott tálalásba, vagy egy félig nyers csirkébe, hogy ne ez alapján ítélje meg a helyet. Ez egy átmeneti állapot, egy baki, egy félresiklás, egészen biztos vagyok benne, hogy hamarosan valamilyen módon, de pozitív változás fog következni, és az Apáti ismét az a kifogástalan hely lesz, mint amit megszoktunk, és mint ami volt az elmúlt években. De addig is itt vannak nekünk a finom tészták és pizzák, valamint a remek desszertek.

Cím: 8237 Tihany, Romkápolna u. 2

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

2 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Apáti étterem – Sajkod

    • Kedves Zsombor!

      Köszönjük a kicsit ambivalens hozzászólást. Mi sem vagyunk egy rántott hús-sült krumpli család, igyekszünk egészségesen élni és étkezni, itt sem igazán ezzel volt a probléma, ha az étteremnek van egy adott kínálata, akkor azt kell elfogadni, ha nem tetszik, ne menjen oda az ember. Az egész stílussal és miliővel volt itt gond, amit és ahogy kaptunk, ahogy elém vágták a moslék állapotban összerakott kaját, és ahogy elkezdett flancolni a hely, és észjáték irányba elmenni, a brekegő békák mellett az árokparton. Illetve ahogy a nyilván nem ritkán olajban sült ételt fogyasztó pincérlány majdhogynem sértődött felsőbbrendű hangon kikérte magának ezt az olajban sütős feltételezést, mintha ő maga volna a sztárséf, és személyes sértésnek vette volna. A séf messze túldimenzionálja magát, félig nyers csirkét készít, stb. Szóval ami volt és ami lett ez a hely, a között van nem túlzottan emészthető különbség, de ha a régi állapotot nem is ismertem volna, akkor sem mennék ide vissza újra, mert nem szeretem az olyan séfeket, akik így állnak hozzá, hogy érezzem megtisztelve magam, hogy főz nekem, ő a király, örüljek, hogy lealacsonyodott hozzám. Főzzön az ilyen akkor elnököknek és celebeknek, nekem tökéletes sima egyszerű korrekt finom étel, varázslás és észjáték nélkül. Szóval ha csak az olajban sütés hiányát néznénk, egy ilyenen mi is simán átmegyünk. Minden egyéb amit itt lehetett kapni, azon viszont már nem tudtunk. De azért köszönjük az észrevételt és hozzászólást, összességében akkor kb egy véleményen vagyunk, olajban sütés hiánya oké, de minden máson erősen lehetne javítani, vagy akár visszaállni a korábbi állapotra. Elmegyünk majd azért talán hamarosan ismét, hogy megnézzük, mi most a helyzet arrafelé….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.