Adria Café – Szentendre

Facebookpinterest

Mint szinte minden, elérhető közelségben lakó ember, fiatal koromban elég gyakran jártam Szentendrére. Bár sosem laktam a legsűrűbb területeken, mégis nyilván a város magunk mögött hagyásának érzése erőteljesebben jelentkezik, ha az ember legalább ide elutazik, és egy kicsit sétálgat a Duna parton. Nyilván ez haverokkal, vagy menyasszonnyal lényegesen könnyedebb műfaj, mint két gyerekkel, és a “jaj ne vedd fel, az koszos”, “nem, nem veszünk negyedik fagyit” “nem, ez nem a Balaton, ne menj be a vízbe” jelenséggel. Talán ez is lehet az oka annak, hogy ez az elmúlt pár évben kimaradt.

Nem mintha gyerekekkel nem jártunk volna itt, de kicsit azt is tapasztalom, hogy ami régen még elég volt egy gyereknek, az a mai felfokozott idegrendszerüknek már cirka idegesítő, és képtelenek nyugodtan, békességben sétálni 30 percnél többet, pedig ahogy látom a nagyvilágban, messze nem a legkezelhetetlenebbek. Hozzá téve még ehhez a rákészülési bosszankodásokat, a 10 percenkénti “pisilni kell”, “éhes vagyok”, majd a “fáradt vagyok, menjünk haza” köröket, végeredményben az ember kétszer is meggondolja, mikor van akkora lelki ereje, hogy nekiinduljon. Nem mondom, természetesen ez is élmény, csak másfajta. Mi aztán főleg szinte mindenhová csak gyerekekkel és csak gyerek kompatibilisen megyünk, azonban 8-9 év után az embernek jól esik és néha szükséges egy kicsit olyan régi fajta, nyugodtabb is, mint annak idején.

Adria_cafe_1

Retro Szentendre

Múlt héten úgy alakult, hogy munka és ügyintézés miatt mindketten el kellett mennünk Szentendrére, és mivel az elvégezendő hivatali procedúra röpke 2 óra alatt meg is volt, maradt még kis időnk a következő checkpoint előtt. Mivel éhesek is voltunk, és a fentiek nyomán azt is megállapítottuk, hogy mostanában ide túl gyakran nem jutottunk el nyugodt körülmények között, mikor 5 percnél több időre leülhetünk, kérések és feladatok nélkül, eldöntöttük, hogy irány a lángosos, majd azzal kiülünk a Duna partra, és nosztalgiázunk. Igen ám, de nem találtuk a lángosost. Konkrétan ezt most meg nem tudom mondani, melyik utcának az elején, de mindenki biztosan tudja, ott a parttól nem messze, a macskaköves sétáló rész elején, jobb oldalon ott álltunk mindig sorba a sajtos-tejfölösért. Ez eltűnt. Gyermek és fiatalkorom egy része szakadt ki belőlem ismét. “Kár, hogy azokból a régi jó d’ógokból nem marad semmi!”

Viccet félre téve, ennek valóban nem örültem. Sokszor ettünk ott,  akár kettesben, akár gyerekekkel, hozzá tartozott a helyhez. De enni azért kellett valami. Van még egy lángosos a templomnál lévő térnél (talán Templom tér? közterület nevekben nem vagyok túl erős), egyenesen fent egy kis sikátorban, ahol már megfordultunk régen pár alkalommal, nem is volt rossz, még palacsintát és egyéb finomságokat is árultak, talán visszalátogatunk majd ismét, és még meg is írjuk, de ezen a napon ennyi időnk már nem volt, egyéb alternatíva kellett. Körbenéztünk, az út túloldalán, innen pár lépésre láttunk is egy kis teraszt, étteremnek tűnt, odasétáltunk.

Adria_cafe_4

Az első benyomás ambivalens

Az étterem néhány asztalos teraszánál egyetlen család ült (bár hétfő délelőtt volt), ők sem magyarul beszéltek, így sehol nem láttunk tányérokat, kész ételeket, mely nem segítette meg a döntést. Az étlap alapján szimpatikusnak tűnt, nem volt túl olcsó, de túl drága sem, illetve elég jó illatok jöttek ki bentről. Gondoltunk egy merészet, leültünk. Úgy voltunk vele,  annyira talán nem lehet rossz, de ha mégis, akkor majd lehúzzuk egy posztban. Átfutottuk az ételeket, nem volt túl sok, elfért egy oldalra. Nekem abszolút görög hangulat jött le az egészről, az épület festése, a kék-fehér kockás terítő és a felszolgáló által ajánlott kefalotyri miatt, de utólagosan megnézve, ők magukat a neten “balkáni” stílusú étteremnek vallják, és számos egyéb érdekesség, pl. a szerb eredetű pljeszkavica is elérhető náluk.

Adria_cafe_5

Egy falat tengerpart?

A rendszer a következő: az étlapon felsorolt tételek ára viszonylag alacsonyabb, azonban köret és minden nélkül értendőek, amolyan szedd magad mozgalomban, mindenkinek össze kell válogatnia, mit szeretne, és az kerül egy hatalmas fa tálra. Ez a megoldás nekem kifejezetten tetszik, sokkal inkább felhasználóbarát, mint 3-4 féle előre elkészített és összeválogatott tál, 5-6000,- Ft-ért, ami csak a gondot jelentené, leginkább a vendégnek a “merjek-e kérni változtatást” problémával. Ez így korrekt, mindenki ízlése, befogadó képessége és pénztárcája függvényében tud összeválogatni egy ebédre vagy vacsorára valót. Mi rendeltünk egy imént említett pljeszkavicát (790,- Ft / 20 dkg adag), 2 adag szuvlakit (650,- Ft / 10 dkg adag), egy adag tzatzikit (870,- Ft / 15 dkg adag), egy adag kefalotyrit (1.150,- Ft / 15 dkg adag), és két darab pitát (180,- Ft / darab). Ez utóbbi elsőre egy kicsit mellbe vágó volt, hogy miért is kell ezért külön fizetni, mert az alap ételek ára sem mondható alacsonynak.

Könnyebben emészthetőnek tartottuk volna, hogy vagy azt írják, mondjuk 2.000,- Ft rendelésenként jár két pita, vagy két hús étel rendelésenként, de végül elfogadható volt, mert szép nagy, teljes pitát kaptunk, illetve ezeket is félbevágva, tehát a két pita az négy félkör lett, és abszolút elegendőnek bizonyult ennyi ételhez. Más kérdés persze, hogy rendeltünk egy salátát is, a nélkül kevés lett volna, illetve személy szerint én nagyon hiányoltam valami fűszeres steak burgonyát, vagy hasonlót, de tény, és meg kell jegyezni, hogy ez a pita nagyon rendben volt, friss, finom, megfelelő méretű és finoman fűszerezett lepénykékkel fogyaszthattuk el a húsokat. Tengeri herkentyűk ugyan nincsenek az étlapon, és hogy ilyen hangulatba kerüljünk, még mondjuk 5-10 plusz celsius-fok sem ártott volna, ennek ellenére azonban abszolút tudta hozni számomra az étterem, mintha a horvát vagy a görög tengerparton ültünk volna be egy kis kockás terítős helyre, ami nem a puccparádé turista kopasztó, hanem ahol a helyiek esznek.

Adria_cafe_3

Külcsín, belbecs

A rendelés leadást követően az ételre kicsit sokat kellett várni. Bár lehet, hogy ez csak azért tűnt így, mert ekkorra már sietnünk kellett kicsit, illetve mert alig voltak az étteremben, és belegondoltunk, hogy akkor mi lehet csúcs időben (bár abszolút előfordulhat, hogy akkor emelt létszámmal mennek). Főleg úgy tűnt soknak az idő, hogy a rendelés leadást követően pár perccel már nagyon finom illatok áradtak odabentről, és már nagyon éhes voltam. Várakozás közben kicsit kielemeztük a terepet. A hely kb. fél úton van a Duna parti sétány és a belső, sétáló út között, ami nyáron remek lehet, kicsit ide menekülhet az ember a hömpölygő tömegek elől, és talán eddig már a parti szúnyogok sem jönnek el, mikor idényük van (most még egy sem volt szerencsére). A csípősebb időre való tekintettel korrekten és figyelmesen minden asztalhoz, a széktámlákra hajtogattak pokrócokat, ami nélkül hölgyeknek még a kora tavaszi hőmérséklet kellemetlen lett volna, így azonban pont megfelelő volt. A kiszolgálás korrekt volt, és nem tolakodó. Kérdésre tudtunk kielégítő és pontos választ kapni, de nem lihegtek körül folyamatosan. Nem volt benne semmi extra, nem volt külön ajánlás, vagy két extra kedves szó, de probléma sem volt vele semmi. Illetve a közben megjelenő és távozó egyének után folyamatosan, és pillanatok alatt rendezik a terepet, nem maradnak félórákig leszedetlen asztalok, csálén álló székek. Aztán végre megérkezett az étel.

Adria_cafe_6

Látványos és finom is

Az asztalukra letett tál igen látványos volt, de számomra elsőre a tartalma elég kevésnek tűnt. Főleg annak tekintetében, hogy összeadtam, mi lesz ennek az ára. Negatív gondolataimat azonban azonnal elhessegettem, mert jól nézett ki az étel, remek volt az illata, és nagyon éhes voltam. Pljeszkavicát én ettem, a tzatzikit Pufi fogyasztotta, a két szuvlakit, a négy csík kefalotyrit, a pitákat és a görög salátához járó fetát feleztük. Az étel nagyon finom és kifejezetten friss volt, minden kellemesen fűszerezve, jó sósan, a szó pozitív értelmében. Gyorsan fogyott, abszolút elégedettek voltunk a minőségével, és a végére azért kevésnek sem bizonyult, két ember pont jól lakott vele. Az egész étterem és maga az étel is kifejezetten kellemes. Nem a legolcsóbb, de mondjuk Szentendrén ahogy láttuk sok helyen még mindig dívik az “ungárise folklór ladi-ladi-lom” stílus, és a gulásh 1990-2490,- Ft között mozog, persze hozzá az utcáról rángatják be, akinél hallják, hogy nem magyarul beszél. Ehhez képest szerintem az Adria Cafe üde színfolt.

Kicsit tényleg olyan érzés, mintha próbálták volna megtalálni az arany közép utat, a frekventáltabb hely ellenére is, hogy ide azért még a helyieknek is legyen kedve beülni, de a turisták se kerüljék el, valamint árban is beleférjen a hazai vendégnek, de benne legyen az a plusz is, amit más nemzet fiain kell fogni, a magasabb bérleti díj, és a kiemelt turisztikai körzet ellenében. Nincsenek kiterjedt étterem tapasztalataim Szentendréről, illetve talán nem is lesznek, mert komolyan mondom, rengeteg olyan helyet láttam már régen is és most is, ahová semmiképpen nem ülnék be, mert egyszerűen nem szimpatikus. Kifejezetten megvetem azokat a helyeket, akik láthatóan a helyiekkel nem törődnek, magyar étlap ki sincs függesztve, és csak akkor mozdulnak, ha nem értik amit az ember mond. Ezeknek szívből kívánnám, hogy télen, mikor nem jár erre külföldi, épp annyi vendégük legyen, mint amennyi odafigyeléssel és szeretettel próbálták bevonzani csúcsidőben a magyarokat. Bár gondolom nem probléma, erre rendezkednek be, a 2-3 szoros árakkal a 3-4 hónapos idény alatt megszedik magukat az éves bevétellel, feltételezem októbertől márciusig nincsenek is nyitva, addig legalább az alkalmazottat sem kell fizetni. Kilométerekről érződik, ha egy étterem ilyen, és itt sok helyen ért ez a benyomás, kisugárzás. Persze lehet, hogy tévedek. Az Adria azonban teljesen rendben volt. A mellettünk ülő németül és angolul beszélő vendégeket sem rajongták körbe jobban, ugyan azt kaptuk, mint ők.

Adria_cafe_2

Búcsúzóul

Mivel az étlap elég szűkös (de azt legalább frissen és finomra csinálják), így desszertet sem találtunk, bár igazából időnk sem lett volna már. Kávé volt, és hogy mennyire nem csak a külföldieknek szól a hely, azt a caffé “SZOC” nevű koffein élmény tükrözi a legjobban, sűrített tubusos tejjel, ami olyan rossz, hogy már jó. Bár erre mondjuk csak a harminc feletti generáció emlékezhet már, nekünk még nem volt Milka csoki és Kinder tojás, szívtuk ki a fém tubusból az ehetetlenül agyon cukrozott, tejet még csak nyomokban sem tartalmazó, kétes eredetű masszát. Néha pedig elrágcsáltunk mellé egy dianás cukrot. Bármennyire is érdekelt volna, ez a remekmű, az idő rövidsége miatt most kihagytam, de egyszer még tuti bepótolom, a nosztalgia kedvéért. Így legalább egyszer megtapasztalhatom végre, milyen ez eredeti céljának megfelelően, kávéban felhasználva, mert mikor utoljára láttam ilyet, akkor én még koromnál fogva a fekete aranyat nem fogyaszthattam.

Pro: korrekt kiszolgálás, tiszta és rendezett terasz pokrócokkal, finom és tényleg nagyon friss ételek

Kontra: viszonylag szűkös étlap, átlagnál kicsit magasabb árak, nincs desszert

Az Adria Café-ban összességében egy nagyon kellemes ebédet sikerült elköltenünk, finom és friss ételeket ettünk, amivel jól is laktunk. Ital és kávé nélkül összesen 4470,- Ft-ot fizettünk, ami azért jóval több, mint amit egy hétfői ebédre költeni szeretnék, de nyilván ebben a közegben ez nem számít drágának, illetve ha ötévente jut el az ember kettesben Szentendrére, akkor is csak munka ügyben és időben, egy lopva elköltött ebéd erejéig, akkor ennyi belefér. Elégedettek voltunk, bármikor szívesen visszatérnék ide.

Cím: 2000 Szentendre Kossuth Lajos utca 4.,

Facebookpinterest
Facebook Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az időkorlát lejárt. Kérjük töltse újra a CAPTCHA kódot.